Ferenc pápa imája a Római Nép Üdvössége kegykép és a Csodatévő Jézus szobra előtt
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Imádság Róma első Mária templomában
Március 15-én vasárnap délután négy órakor Ferenc pápa elhagyta a Vatikánt és a néptelen Városban a Santa Maria Maggiore bazilikához hajtatott, ahol hosszas imába merült a Római Nép Üdvössége Mária-kegykép előtt – adta hírül Matteo Bruni szentszéki szóvivő vasárnap este. A pápa a magánlátogatásnak ezzel a gesztusával is hangsúlyozni akarta, hogy közel áll a járvány miatt szenvedő emberekhez és a Szűzanya oltalmazó közbenjárását kérte.
A Csodatévő Krisztus-kegyszobra előtt ima a „Nagy Járvány” megszűnéséért
Róma első Mária templomában tett látogatása után Ferenc pápa Róma központjában, a Piazza Veneziáról induló Corsón indult tovább gyalog, hogy jelképesen „zarándokként” érkezzen a Szent Marcellusz templomba, ahol a jobb oldali negyedik kápolnában őrzik a római hívek előtt nagy tiszteletben álló Csodatévő Krisztus-kegyszobrot. Amikor 1522-ben szörnyű pestisjárvány dúlt az Örök Városban, akkor körmenetben kerületről kerületre vitték a kegyszobrot és imádságban azért fohászkodtak, hogy érjen véget a „Nagy Járvány”. Ferenc pápa a kegyszobor előtt azért imádkozott, hogy az Olaszországot és az egész világot sújtó járványt hárítsa el az isteni Gondviselés. Imájában megemlékezett a nagyszámú betegről és a számos áldozatról és kérte, hogy családtagok és a barátok találjanak vigaszra és lelki megerősítésre. A pápa imádságában megemlékezett az egészségügyi dolgozókról, az orvosokról, a betegápolókról, továbbá mindazokról, akik ezekben a napokban a lakosság alapvető ellátásáról gondoskodnak.
[ Photo Embed: Ferenc pápa a San Marcello templom felé tart...]
Közbenjáró körmenetek Nagy Szent Gergelytől XVI. Gergely pápáig
Közismert Ferenc pápa különleges tisztelete a Salus Populi Romani kegykép iránt, amit nemcsak nagy Mária ünnepek alkalmával keres fel, hanem nemzetközi apostoli útjainak számára kötelező kezdő és záró állomása is. Az ugyancsak közbenjárást kérő elődök között emlékezetes évszám 590 februárja, amikor Nagy Szent Gergely pápa vitte körbe a Városban a kegyképet, Szűz Mária közbenjárását kérve a járvány megszűnéséért. Alig több mint 150 éve, 1837-ben pedig XVI. Gergely pápa a várost sújtó kolerajárvány ellen körmenetben kísérte a Szent Szűz kegyképét, oltalmat kérve a lakosság számára.
A Nagy Jubileum Megbocsátás Napján Szent II. János Pál pápa megcsókolta a kegyszobrot
Ferenc pápa vasárnapi magánlátogatásának második állomása a San Marcello al Corso templomban annak a fából faragott Krisztus szobornak köszönhető, melyet az 1400-as években készítettek és ami 1519-ben csodálatos módon átvészelte a templomot elpusztító tűzvihart. Három évvel később ez a szobor körmenetben bejárta a várost a „Nagy Pestis” idején. A Nagy Jubileum során Szent II. János Pál pápa nagyböjt első vasárnapján a Szent Péter bazilikában tartotta a „Megbocsátás Napját”, amikor bocsánatot kért a Szent Péter apostol sírja fölött, a pápai oltár mellé helyezett Csodatévő Krisztus-szobor előtt minden bűnért, amivel az Egyház vétkezett. Emlékezetes, ahogy az akkor már idős, és beteg pápa mélységes hittel megcsókolta Krisztus kegyszobrát.
A leghosszabb római körmenet, mely 16 napon át tartott: minden városrész tartóztatta!
Az 1400-as években fából faragott kegyszobor a reneszánsz kor valósághű felfogásában készült, s noha jeles alkotás, mégsem művészi értéke tette híressé. Az eredeti templomot a Capitolium dombja közelében Szent Marcellusz pápa (308-309) építtette a negyedik század elején, mely 1519. május 23-án éjjel porig égett. A tűzvész szörnyű pusztítása ellenére a romok között éppen csak megpörkölődve, de épen találták a Krisztus szobrot. Már akkor megérintette a római hívek lelkét ez a jel és buzgón összejöttek péntek esténként imára a szobor előtt. Ezt látva X. Leó pápa még az év október 8-án elrendelte egy új templom felépítését, mely éppen csak felépült, amikor a tűzvészt követően három évvel később, 1522-ben olyan erős pestisjárványt tört ki a városban, hogy az utókor a „Nagy Pestis” néven emlékezik a szörnyű pusztításra. A város akkori elöljárói, teljes joggal ugyan, de hiába is tiltották meg az otthonok elhagyását, a római hívek maguk, spontán módon körmenetbe fogtak. A saroglyára erősített Krisztus szobrot először a Szent Péter bazilika felé vitték a vállukon imádkozó erős férfiak. 1522. augusztus 4-én, rekkenő melegben kezdték a körmenetet és tartott a processzió tizenhat napon át, egészen augusztus 20-ig. Olyan erős volt a hívek ragaszkodása a szoborhoz, hogy erőnek erejével tartóztatták a saját városnegyedükben, ameddig csak lehetett. Mire visszatért augusztus 20-án a kegyszobor a Szent Marcellusz templomba, a pestisjárvány alábbhagyott. Az 1600-as jubileumi évtől kezdve a „csoda” emlékére minden évben megtartották a körmenetet. 1934-ben egy korabeli rövid filmfelvétel máig megörökíti a Szent Péter bazilikába tartó körmenetet. Mondják, Róma Örök Város!
