Ferenc pápa csütörtöki internetes homíliája: Ne engedjünk a közömbösség örvényének!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ferenc pápa a néptelen kápolnában a dúsgazdag és a szegény Lázár jól ismert történetét magyarázta a Lukács evangéliumból és nyomatékkal szólt a gyermekek védelmében, akik éhségtől szenvednek és menekülnek a háború elől.
A gazdag látszólagos elégedettsége
Jézusnak ez a története nagyon világos, jóllehet gyerekeknek szánt történetnek is tűnhet, mert nagyon egyszerű. Jézus ezzel nem csak egy történetet jelez, hanem arra a lehetőségre utal, amit az egész emberiség, így mi is átélünk. Két ember, az egyik elégedett, jól tudott öltözködni, talán kora legjobb divattervezőit kereste: bíborba és a legfinomabb vászonba öltözött. Jól ment neki, minden nap pompás lakomákkal és ő boldog volt. Nem aggódott, talán elővigyázatosságból bekapott néhány szem tablettát a koleszterinszintje miatt. Egyénként jól ment neki és boldog volt – értelmezte a bibliai képet Ferenc pápa.
Az egyiket eltemetik, a másik a mennybe kerül
Ajtaja előtt állt egy szegény, Lázárnak hívták. Tudta, jól tudta, hogy szegény és ez természetesnek tűnt számára: „Én jól vagyok, de ilyen az élet, csak boldoguljak!” A gazdag pedig, bár nem említi az evangélium, időnként küldött neki morzsányi segítséget. Így élt ez a két ember. Aztán meghalt mindkettő, a gazdag és Lázár. Az evangélium szerint Lázár a mennybe került, Ábrahám mellé. A gazdagról csak annyit ír, hogy eltemették. Pont! Így végzik. A pápa két dologra hívta fel a figyelmet: Az első, hogy a gazdag ismerte a szegény nevét: Lázár. De ez nem volt fontos, természetesnek látszott. A gazdag talán üzletelt tovább, ami végső soron a szegények kárára ment. Jól ismerte ezt a valóságot, tájékozott volt benne. Ferenc pápát másodjára a „nagy szakadék” szó lepte meg, amit Ábrahám mond a gazdagnak: „Köztünk nagy szakadék van, amit nem tudunk áthidalni”. Ugyanez a szakadék volt az életben a gazdag és Lázár között. A szakadék nem odaát keletkezett, hanem itt.
Létezik a közömbösség szakadéka
Ferenc pápa eltöprengett a gazdag sorsa fölött: Ezt az embert mindenről informálták, de a szíve zárva maradt. Az információk nem jutottak a szívébe, nem tudott meghatódni mások drámája láttán. Egyetlen szolgáját sem küldi a segítségére. Az információ drámája ez, mely nem jut a szívéig. Mindnyájan ismerjük a tévé, a rádió, az újságok híreit – fordított a képen a pápa –, hány gyermek szenved az éhségtől, a gyógyszerek hiányától a világban és hányan nem tudnak iskolába járni. Földrészek ezzel a drámával, jól tudjuk. Szegények – mondjuk, és folytatjuk a dolgunkat. Ez az információ nem jut a szívbe, és olyan sokan közülünk távolságot vesznek tőle, pedig ismerik, de a szívük elszakadt az elmétől. Közömbösek! Ahogy a gazdag Lázár fájdalma előtt. Létezik a közömbösség szakadéka.
Miközben jól informáltak vagyunk, nem érezzük mások valóságát
Amikor először járta a pápa Lampedusa szigetén, akkor megérezte a közömbösség globalizációját. Itt Rómában ma talán aggódunk – folytatta –, mert bezárnak a boltok és nem mehetünk sétálni minden nap és ez aggasztó. Közben megfeledkezünk az éhező gyermekekről, az országhatárokon lévő szegény emberekről, akik szabadságot keresnek, ezekről a kényszermigránsokról, akik a háború és az éhség elől menekülnek, de csak falat, vasfalat találnak szögesdrótból, amin nem lehet átjutni. Tudjuk, hogy ez van, de a szív nem megy… Mi közömbösségben élünk: annak a közömbösségnek a drámáját éljük, hogy miközben jól informáltak vagyunk, nem érezzük mások valóságát. Ez szakadék, a közömbösség szakadéka.
Névtelenül, jelzőkkel, közömbösségben…
Ferenc pápa végül még egy olyan dologról szólt, ami megérintette. Ismerjük a szegény nevét: Lázár. A gazdag is tudta ezt, mert a pokolból Ábrahámhoz szól, hogy küldje el neki Lázárt. Igen, ott felismerte őt. Ellenben nem ismerjük a gazdag nevét. Az evangélium nem mondja meg ennek az úrnak a nevét. Nincs neve. Elvesztette a nevét, csak a jelzők maradtak az életéről: gazdag, hatalmas…, sok-sok jelző. Ezt teszi az önzés köztünk. Elveszejti a valós identitásunkat, a nevünket és arra indít minket, hogy csak a jelzőket értékeljük. Az evilágiság segít nekünk ebben. Beleestünk a jelzők kultúrájába, ahol az értéked az, ami a tiéd, amit megtehetsz… De hogy is hívnak…? Elvesztetted a neved. A közömbösség erre visz. Elvész a név. Csak gazdagok vagyunk, csak ez, csak az. Jelzők vagyunk. Kérjük ma az Úr kegyelmét, hogy ne essünk közömbösségbe, és hogy az összes információ jusson a szívünkbe és indítsanak arra, hogy tegyünk valamit másokért – fejezte be Ferenc pápa csütörtök reggeli internetes élő adásban közvetített szentmiséje homíliáját.
