Keresés

Vatican News
2019.03.15 Esercizi Spirituali Ariccia Messa Közös szentmise az aricciai lelkigyakorlaton   (Vatican Media)

Harmadik lelkigyakorlatos elmélkedés Aricciában: Ne álljunk ellen a kegyelemnek!

Pietro Bovati lelkigyakorlatos mester a kedden délelőtt tartott harmadik elmélkedésében Mózes és a fáraó kapcsolatát elemezte, melyben a hatalom embere ellenállt a prófétában megjelenő isteni kegyelemnek. Ezt az alapképletet, mely valójában „keményszívűség”, Bovati atya sokféleképpen alkalmazta a jelenkor különféle kihívásaira.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán               

„Mózessel együtt ellene mondunk a fáraói modellnek, mely mindent az egyiptomiak szolgálatába akar állítani és mindenki másnak e célért kell feláldoznia magát”. Ám Izrael Istene egy „radikális változást kezdeményez, amikor kiemeli az idegenek, az elnyomottak, a kizsákmányoltak jogát”. Mindez egy „olyan rendszer javát szolgálja, amely a Szentlélek megnyilvánulása”. Bovati atya a Kivonulás könyvét, a Máté evangéliumot és a zsoltárokat használta bibliai hivatkozásként.

A Szentlélek nyelvezete a másokról, az utolsókról szól

A „Szentlélek nyelvezete a másokról, az utolsókról szól és elveti azokat, akik ellenállnak a kegyelemnek, amiről a próféták szóltak”. „Mózes éppen azért küldetett, hogy megszabadítsa az elnyomottakat”. A „fáraó a romboló hatalom megtestesítője az elnyomottakkal szemben” és mindez „visszhangra talál a mai valóságban”, mely „számos szenvedés forrása és üldöztetés  azokkal szemben, akik elutasítják a zsarnoki rendszereket”.     

Az Isten iránti engedelmesség mai elutasítása

„A gőgös hatalmaskodásra azonban nem válaszolhatunk az ő saját fegyvereivel, az erőszakkal, hanem csak szelídséggel és vértanúsággal” – hangsúlyozta Bovati atya, majd a „bűnre utalt, mely megjelenik a mai struktúrákban is”. Mindez „az erő, a cselszövés, a pénz, a hatalmi terek elfoglalása és az alávetés formájában jelenik meg kísértésként”. Ezek közül közelebbről az „Isten iránti engedelmesség elutasításának” a különféle formáit elemezte a lelkigyakorlatos mester.

Az önmeghatározás abszolutizálása

Hatalom híján is működik ez a gőgös forma, egyszerűen az „önmeghatározáshoz, a szabadsághoz, a szabad döntéshez való jogra hivatkozás jegyében”. „Egyedül értelmes lehetőségként, vallási semlegességként, és etikai relativizmusként” mutatja magát, ami viszont „abszolutizálja a saját érzületet, a saját véleményt és a saját döntést”. Ha a mai „keresztény ezzel szembeszáll, valójában magát szorítja a peremre”.     

A mai Nyugat elutasítja az Úr iránti engedelmességet 

„A mai társadalom olyan ideológiát terjeszt, mely elutasítja az Úr iránti engedelmességet, éppen Nyugaton, ahol kifejlődött az Istentől, a keresztény hittől és az egyházi tanítás iránti engedelmességtől való eltávolodás”. Ez pontosan a „kegyelem elutasításának a mai oka”. A mi keresztény felelősségünk ebben a folyamatban éppen a „formalizmus, a külsőségesség és az anyagias lelkület lehet”. Egy másik veszélyforrás a „törvények kanonizált rendjéhez, az érvényes  gyakorlathoz, a változhatatlan kifejezési formákhoz ragaszkodás, mely ugyanakkor ellenáll a próféták megkívánta változásnak”. „Nem elég a hagyományra hivatkozni, ha közben elveti a megújulás kovászát”. Elmélkedése végén a szónok, ismét a fáraó példájából kiindulva, felhívta a figyelmet a „verbális agresszió, a termelési rendszerek abszolutizálásának, a lenyugtatott élet és a féltékenység, a gőg kísértéseinek a veszélyeire”.      

             

04 március 2020, 14:16