A kicsi betlehemi jászol az evangelizálás nagy műve – Ferenc pápa apostoli levele

P. Vértesaljai László SJ  - Vatikán

Jézus egy akar velünk lenni, hogy mi is egyesülhessünk vele

A jászol csodálatos jele, mely oly kedves a keresztény népnek, mindig meglepetést és csodálkozást okoz. Jézus születésének eseményét bemutatni egyenértékű Isten Fia megtestesülésének titka egyszerű és örömteli hirdetésével. A jászol ugyanis élő evangéliumként mintegy kicsordul az evangélium lapjairól. Karácsony jelenetének a szemlélése arra hív minket, hogy lelkileg útra keljünk annak alázata vonzásában,  aki emberré lett, hogy minden emberrel találkozzon. Így fedezzük fel, hogy Ő olyannyira akar velünk egyesülni, hogy mi is egyesülhessünk vele – kezdi Ferenc pápa a levelét.

Szeretném megtartani családjaink szép hagyományát

Megadja egyúttal levele célját is: szeretném megtartani családjaink szép hagyományát, akik a Karácsony előtti napokban elkészítik a jászlat. Továbbá annak a szokását is, hogy a betlehemest felállítják a munkahelyeken, iskolákban, kórházakban, börtönökben, köztereken… Ez valóban a teremtő képzelet gyakorlása, mely a legkülönfélébb anyagokat használja, hogy életre keltse a szépség e kicsi remekműveit. A pápa azt óhajtja, hogy ez a gyakorlat soha ne szűnjön meg, sőt reméli, hogy ott ahol már nem használják, ismét felfedezik és újra megteremtik.  

Hogy testi szemeinkkel láthassuk a betlehemi születés nehézségeit                             

A jászol bibliai eredetéről Lukács evangélista szűkszavúan tudósít: „Mária világra hozta elsőszülöttjét, pólyába csavarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7. Amikor Isten Fia a világba lép, állatok etetőjénél talál helyet. Szent Ágoston ennek jelképes értelmét így látja: „Etetővályúban ring a mi eledelünk”.

Az előzmények: a Regula jóváhagyása, római mozaikok és betlehemi személyes emlék   

A grecciói jászol-állítás előzményeként említi a pápa levele, hogy Szent Ferenc 1223. november 29-én kapja meg Rómában III. Honóriusz pápától Regulája megerősítését, majd hazatérőben megáll a riéti-völgyek karéjában, mert azok felidézhették számára elevenen őrzött betlehemi élményeit. Rómában a Santa Maria Maggiore bazilika diadalívének ősi mozaikjai Jézus születésének a jeleneteivel, illetve az ősi hagyomány szerint ott őrzött eredeti jászolereklye vélhetőleg megérintette Szent Ferenc lelkületét.

Az első betlehemesben mindenki részt vett 

Ezért ő tizenöt nappal Karácsony előtt Greccióban megkér egy János nevű embert, hogy segítsen neki a Gyermek betlehemi születésének a megjelenítésében, hogy valamiképp látni lehessen a testi szemekkel azokat a nehézségeket, amelyek abból adódtak, hogy hiányoztak az újszülött számára szükséges dolgok. December 25-én aztán sok testvér jött a környékről és a hívek Greccióból, kezükben fáklyákkal. Szent Ferenc a jászolban szénát talált, mellette ökröt és szamarat, egy pap a jászol fölött szentmisét mutatott be, azzal is hangsúlyozva az Isten Fia megtestesülése és a szentmise közötti kapcsolatot. Greccióban akkor ebben a helyzetben nem voltak szobrok, így az egész betlehemi születés-jelenetet azok valósították meg és tették élővé, akik ott jelen voltak. 

A Születés történetének felelevenítése egyúttal megelevenítés: Jézus látják  

Így születik meg a hagyományunk: mindnyájan a barlang körül, örömmel eltelve, anélkül, hogy távolságot vennénk a folyó eseménytől, mert így részesedünk is annak titkában. A pápa utal Celanói Tamásra, Szent Ferenc első életrajzírójára, aki egy csodálatos látomás ajándékáról beszél. A jelenlévők egyike a jászolban magát a Gyermek Jézust látta feküdni. Így történt, hogy 1223 Karácsonyán mindenki kimondhatatlan örömmel eltelve tért haza.     

A jászol tehát nagy csodálatot és megindultságot vált ki, mert feltárja Isten gyengédségét, aki lehajol a mi kicsinységünkhöz, szegénnyé lesz és arra hív bennünket, hogy kövesük őt az alázat útján, azért hogy rászoruló testvéreinkben találkozzunk vele.  

A jászol jele: a csillagos ég az éjszaka sötétjében

Ferenc pápa levelében sorra veszi a jászol különféle jeleit. Mindenekelőtt a csillagos eget, aminek csendjébe és sötétjébe burkolózik a titokzatos éjszaka. Isten azonban még ekkor sem hagy egyedül minket, megjelenik, fényt hoz oda, ahol sötétség uralkodik és világosságot támaszt azoknak, akik a szenvedés sötétjében járnak.

Az elesett emberiség és a teremtett világot jelképezi

A színre vitt tájképek sokszor házak és paloták romjait mutatják, melyek látható jelei az elesett emberiségnek. Ám Jézus éppen azért jött, hogy azokat újjáépítse. A hegyek, a patakok, a bárányok, mind a teremtett világot jelképezik, amelyek részt vesznek a Messiás eljövetelében. Az angyalok és az üstökös azt jelzik, hogy nekünk is sietve útra kell kelnünk, hogy imádhassuk az Urat. A pásztorok azt üzenik, hogy a legalázatosabbak és a legszegényebbek tudják befogadni a Megtestesülés eseményét.              

A kovácstól a pékig: a mindennapi élet szentsége

A betlehemi jászol kicsi mellékszereplői nincsenek benne az evangéliumi elbeszélésben, ám a Jézus által beköszöntött új világban helye van minden emberinek és minden teremtménynek. Pásztor és kovács, pék és zenész, vízhordó asszonyok és gyermekek a hétköznapi élet szentségét jelképezik, annak az örömét, mely rendkívülivé tudja tenni azt a mindennapiságot, amit az Isten Fia magára öltött.

A Szentcsalád tanúságtétele  

A jászol közepe természetesen Mária és József, akik teljes mértékben Isten akaratára hagyatkoztak. József szerepe továbbra is megmarad, hogy őrizze és oltalmazza a családját. A Kicsi Gyermek pedig a jászolban pihen. Isten kívül marad a mi elképzeléseinken, mert gyermekként mutatkozik meg, hogy karjainkba vegyük őt. Gyengeségében és törékenységében rejlik az ereje, mely mindent képes átalakítani a szeretetével.

A Bölcsek a távoliak hitével jönnek  

A jelek közt utolsóként említi Ferenc pápa levele a bölcseket. Amikor elközeleg az Epifánia - Vízkereszt ünnepe, megjelenik a színen a három király alakja, akik azt mutatják, hogy nagyon távolról indulva is rá lehet találni az Üdvözítő Jézusra. A betlehemi jászol kedves, de egyúttal igényes része a hit átadásának. Nem a színrevitel a fontos, hanem amit megüzen a mi életünk számára, vagyis Isten szeretetét: Isten azért lett gyermekké, hogy elmondja, mennyire közel van minden emberhez.