Keresés

CHRISTMAS-SEASON/POPE CHRISTMAS-SEASON/POPE 

Ferenc pápa a Római Kúriához: Legyünk hasonlóvá ahhoz, aki hozzánk hasonlóvá lett

A Római Kúria tagjait fogadta Ferenc pápa szombaton délelőtt a Kelemen-teremben a karácsonyi jókívánságok hagyományos cseréje alkalmából. A pápa a kúria folyamatban lévő reformjáról beszélt, mely nem alkalmazkodás a világ divatjaihoz, hanem a megtérés folyamata, mely időben bontakozik ki.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

Ferenc pápa a találkozó kezdetén a Római Kúria tagjainak üdvözlésekor hálás köszönetet mondott Angelo Sodano bíborosnak, a testület dékánjának értékes, pontos, odaadott, hatékony, nagy szervezőképességű szolgálatáért, aki idős korára való tekintettel lemondott hivataláról. „Most a püspök-bíborosokat illeti a feladat, hogy új dékánt válasszanak maguk közül, aki majd teljes időben foglalkozik ezzel a fontos megbízatással” – mondta a pápa és beszéde első részében Karácsony misztériumáról elmélkedett.

A világ örökös változásai közben a hívő ember távlatának középpontjában áll Isten stabilitása

„Karácsony a legerősebb jele annak, hogy az Isten mennyire szerette az embert. Ezért öltött testet és kötött szeretet-szövetséget az emberrel. A jókívánságok kinyilvánítása jó alkalom arra, hogy magunkra vegyük a parancsát és úgy szeressük egymást, ahogy ő szeretett bennünket”. Ferenc pápa külön hangsúllyal idézte a nemrég szentté avatott Newman bíborost, aki a „változás, az átalakulás állandó szükségességéről” szólt, úgy, hogy „mindennek a közepében az egyedül változatlan Istent” szemlélte. Newman bíboros számára a változás a megtérés volt, vagyis egy belső átalakulás, ahogy ő maga mondta: „Megtérésemkor nem voltam tudatában semmiféle eszmei vagy morális változásnak, ami a lelkemben történt volna, hanem úgy éreztem magam, mint aki viharos hajózás után kikötőbe ér”.

Az ember bensőjéből induló változás eredménye egy antropológiai megtérés                 

Ferenc pápa a jelen időszakot nemcsak a változások korának tartja, hanem korszakváltásnak is. Ennek követéséhez nem elég a külsőt változtatni, hanem egy kortárs olasz író szavával élve: „Ha azt akarjuk, hogy minden megmaradjon, mindennek meg kell változnia”. A helyes magatartás lehetővé teszi, hogy a világ kérdőre vonjon bennünket a jelen időről és ennek jegyében éljünk a megkülönböztetés erényeivel, melyek a bátorság és az állhatatosság. Így a változás elmélyül, egyre emberibb és egyre keresztényibb lesz. Ha a változás az ember bensőjéből indul ki, akkor az eredménye egy antropológiai megtérés lesz.”                 

Meg kell becsülni a múltat, hogy szilárd alapként szolgáljon egy termékeny jövő számára             

Ferenc pápa kiemelte: „Folyamatokat kell elindítani, nem pedig tereket nyerni. Az isteni kinyilatkozatás is az időben bontakozik ki, mert ő jelen van a történelem folyamataiban, amelyek új dinamikát szülnek és amihez türelem kell. A változások témájához Ferenc pápa hozzákapcsolta a Hitletéteményhez és a Hagyományhoz való hűséget. A kúria reformja nem azt jelenti, mintha annak előtte nem létezett volna semmi, hanem épp ellenkezőleg, értékelni kell mindazt a jót, ami a Kúria összetett története. Mindezt azért kell megbecsülni, hogy szilárd alapként szolgáljon egy termékeny jövő számára, de ehhez szükséges elkerülni önmagunk konzerválását. Az emlékezet sohasem statikus, hanem mindig dinamikus.

A kúrai reformja annak a szívéből indul ki, ez pedig az evangelizálás

Beszéde második részében Ferenc pápa konkrétan elemezte a már korábban elindított reformfolyamatokat. Ezek között elsőként említette „az Államtitkárság harmadik részlegét, ahol a dolgok nagyon jól mennek”, aztán a Római Kúria és a helyi egyházak közötti kapcsolatot, néhány dikasztérium reformját, főként a Keleti Kongregációét és a párbeszédért felelős tanácsokat. A reform konkrét elemzését a pápa a reform szívéből kiindulva kezdte, ami pedig az evangelizálás. Utalt Szent VI. Pálra: „Az evangelizálás kegyelem és az egyház sajátos és legmélyebb hivatása, ami nélkül nincs egyház”. A reform célkitűzése arra irányul, hogy az egyházi intézmények stílusa, szokásai, nyelvezete megfelelő módon az evangelizálásra irányuljanak. Mindez lelkipásztori megtérést igényel, ami azt jelenti, hogy misszióssá váljon. Ennek szellemében viseli a reform Apostoli Konstitúció tervezete a Praedicate evangelium, a Hirdessétek az örömhírt címet.

„Nem vagyunk a kereszténységben, többé nem!”

„Ez a missziós magatartás jellemzi leginkább az olyan kiemelt dikasztériumokat, mint a Hittani Kongregáció, a Népek Evangelizálása Kongregáció, a Kommunikációs Dikasztérium és az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma. Ezek az intézmények egy olyan korban születtek, amikor a föld egyik oldalán állt a keresztény világ, szemben az evangelizálandó másik oldallal. Ez a helyzet mára már nem létezik többé. Az evangéliumot nem ismerő népek ma már mindenfelé élnek, főként nagyvárosi környezetben és ők egészen más pasztorálist igényelnek. Itt másféle térképek léteznek. Nem vagyunk a kereszténységben, többé nem!” – állapította meg a pápa.

Az Isten iránti érzék napfogyatkozása van

Nem vagyunk már az egyedüliek, akik kultúrát produkálnak, ezért szükségünk van a lelkipásztori gondolkodásmód megváltoztatására. Nem vagyunk többé keresztény rendszer, mert a hit, főként Európában már nem az együttélés előfeltétele, sőt megtagadják, kigúnyolják és peremre szorítják. XVI. Benedek pápa is látta már, hogy nincs egységes társadalmi szövet, ezért is alapította meg 2010-ben az Új Evangelizálás Pápai Tanácsát, hogy előmozdítsa a megújult evangelizálást azokban az országokban, ahol már elhangzott az örömhír, de egy folyamatos elvilágiasodásban élnek az emberek. Az „Isten iránti érzék napfogyatkozása van” abban az öt európai országban, melyek egykor misszionáriusokkal töltötték meg a világot. Mindez a változás azonban nem hirtelen jött el, hanem már Szent II. János Pál pápa is látta és írta: „Az egyháznak szembesülnie kell a mai kihívásokkal, új határoknak kell nekifeszülnie, mind az evangéliumot nem ismerő ad gentes népek felé, mind a már korábban evangelizált országok felé.  

Kommunikációs dikasztérium: szinergia, multimédia, intézményi és személyes megtérés   

Kiemelten szólt a pápa a Kommunikációs Dikasztérium közelmúltban alapított új intézményéről. A világ más lett, mint korábban, mert nemcsak új kommunikációs eszközöket használ, hanem egy terjedelmesen digitalizált kultúrában él, mely gyökeresen átalakítja a tér és az idő, valamint az önértelmezés fogalmait. Az új dikasztérium magába testesítette a korábbi kilenc önálló intézményt, mint a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsa, a Szentszéki Sajtóiroda, a Vatikáni Nyomda és a Vatikáni Könyvkiadó, az Osservatore Romano, a Vatikáni Rádió, a Vatikáni Televíziós Központ, a Vatikáni Internet Szolgálat és a Fotószolgálat. Az új intézmény nemcsak adminisztratív összefoglalás, hanem főként a különféle egységek harmonizálása, jobb szolgáltatás kínálata jegyében, továbbá egy összefüggő szerkesztőségi elv működtetése. Multimediális formában kell megjelenni a mai igényeknek megfelelően. Ez a kulturális változás intézményes és személyes megtérést igényel – mondta a pápa.

Az igazságosság és a béke javainak a szolgálata, valamint a teremtett világ megőrzése

Ugyancsak résztelesen elemezte Ferenc pápa az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma világát, mely az Igazságosság és a Béke, valamint a Cor Unum Pápai Tanácsaiból, továbbá az Elvándorlók és Egészségügyi dolgozók pasztorális intézményeiből jött létre. Alapeszméje a minden ember és a teljes ember integráns, átfogó fejlődésének a szolgálata, előmozdítása. A célkitűzés megvalósítási módja az igazságosság és a béke mérhetetlen javainak a szolgálata, valamint a teremtett világ megőrzése. Szolgálja a leggyengébbeket, a peremre szorítottakat, főként a kényszer-migránsokat, akik napjainkban az emberiség pusztájának a kiáltó hangja.

Az egyház feladata, hogy szolgálja az evangélium fényénél az ember átfogó fejlődését

Konkrét emberi személyekről van szó, akik ma a globalizált társadalom leselejtezettjeit jelképezik, akiknek a szolgálata azt mutatja meg, hogy Isten előtt senki sem idegen vagy leselejtezett. Az integralitás követelménye azt jelenti Ferenc pápa értelmezésében, hogy az egész emberiség összegyűjt bennünket, mint az egyetlen családnak a gyermekeit. Ebből adódik az egyház feladata, hogy szolgálja az evangélium fényénél az ember átfogó fejlődését. Karácsony összefüggésében ez annak a lehetőségét kínálja fel, hogy a betlehemi Kisded arcában a rászoruló embertestvéreink vonásait fedezzük fel – zárta karácsonyi jókívánságait Ferenc pápa a Római Kúria tagjaihoz intézett beszédében szombat délelőtt.     

21 december 2019, 20:00