Mária asszony, anya és mesztic: Ferenc pápa a Guadalupei Szűz ünnepén

Vertse Márta - Vatikán

A „Morenita” , vagyis sötétbőrű Mária minden spanyol nyelvű nép, a „latinok” védőszentje, mexikói kegyhelyére évente több mint húsz millió zarándokot vonz. A Guadalupei Szűz állt a pápa homíliájának középpontjában, amelyet az ünnepi szentmisén mondott és amelynek végén immár pápasága hagyományaként lerótta tiszteletét Amerika védőszentje előtt. Az őslakosok színes népviselete, tollas fejdísze, az ütőhangszerek felcsendülése, a Latin-amerikai Piusz kollégium és a Sixtus-kápolna kórusainak énekei a vatikáni bazilikát egy kis darab latin földdé alakították át.

A keresztény jámborság számos címmel illette Máriát az évszázadok során

Ferenc pápa homíliája elején felidézte a Nica mopohua vagyis az „Ehelyt elmondatik”  navatl nyelvű traktátust, amely beszámol a Szűzanya 1531. december 9-12 között történt guadalupei jelenéséről. A szertartáson elhangzott bibliai  szövegek, a Guadalupei Miasszonyunk kegyképe és az egykori leírás alapján a pápa a következő három jelzővel illette Máriát: asszony, anya és mesztic. Felidézte, hogy a keresztény jámborság az évszázadok során Isten Anyját mindig új és új címekkel dicsérte és tisztelte, amelyek Isten népének gyermeki szeretetét tükrözik. Ezek a címek azonban soha nem érintették Mária női és tanítványi mivoltát.

Mária asszony és tanítvány

Mária pedig asszony és ennek teljesen tudatában van. Tanítvány, aki hűséges Mesteréhez, aki egyben az ő Fia, az egyedüli Megváltó. „Mária soha sem akart semmit sem elvenni magának abból, ami a Fiáé, soha nem mutatkozott társmegváltóként, hanem mindig tanítvány volt. A pápa nem időzött el a teológiai kérdésnél, amely a tanítványi mivoltnak ad elsőbbséget Mária anyaságával szemben, hanem leszögezte, hogy Szűz Mária soha semmit sem lopott el vagy tartott vissza magának, ami Fiáé volt, szolgálta, mert anya, aki életet ad.

Az egyház női vonása

A pápa homíliájában ezután Szűz Mária anyaságára helyezte a hangsúlyt. Mária a mi Anyánk, minden nép Anyja, az egyház Anyja, de mindenekelőtt szívünk és lelkünk Édesanyja. Néhány pápa állítja, hogy amit Máriáról mondunk, azt el lehet mondani az egyházról is és valamilyen módon a lelkünkről is – fejtette ki spanyol nyelvű szentbeszédében Ferenc pápa. Az egyház ugyanis női és lelkünk képes befogadni Istentől a kegyelmet és bizonyos értelemben az egyházatyák nőnek tekintették az egyházat. Nem gondolhatunk az egyházra e nélkül a máriás alapelv nélkül.

Az egyház Anyaszentegyház

A pápa arra figyelmeztetett, hogy nem lehet az egyházban a nők szerepét pusztán szolgáltatásokra, funkcionalitásra lefokozni. A nő az egyházban túlmutat ezen a nézeten és ezzel a máriás alapelvvel „anyaivá” alakítja át az egész egyházat, amely Anyaszentegyházzá válik. Mária asszony, Mária anya, minden más lényeges cím nélkül. A többi címet – gondoljunk csak a Loretói litánára, - a szerető gyermekek énekelik az Anyának, de nem érintik Mária lényének alapvető vonását, azt, hogy asszony és anya.

A mesztic Anya

Végül Ferenc pápa a harmadik jelzőt elemezte és elmagyarázta, miért mesztic Mária, ahogy ezt a Guadalupei Szűz arca mutatja. Mária mesztic, „kevert fajú” akart lenni, meszticcé vált, hogy mindenki anyja legyen, az emberiséggel vált meszticcé. (Itt jegyezzük meg, hogy a „mesztic” szó eredete a latin „mixticius” – kevert fajú). Miért tette ezt? Mert Istennel „keveredett” és ez a nagy misztérium – fejtette ki a pápa. Mária mesztic anya, aki Fiában, Jézusban a világra hozta Istent, a valóságos Istent és valóságos embert. Mária asszony, a Miasszonyunk, Mária Fiának és az Anyaszentegyháznak az Anyja, Mária mesztic, népeink asszonya, aki Istennel vált meszticcé – foglalta össze elmélkedését homíliája végén Ferenc pápa.

A Guadalupei Szűzanya története

A „Morenita” – a „Sötétbőrű”  története a XVI. századra, a spanyol hódítások idejére nyúlik vissza. 1531. december 9-12 között egy titokzatos, aranyködbe burkolt női alak, a Guadalupei Miasszonyunk megjelent Mexikóvárostól északra, a Tepeyac dombon egy fiatal bennszülöttnek, Juan Diego Cuauhtlatoazin földművesnek, aki az elsők között tért meg az aztékok körében. A Szűzanya arra kérte Juan Diegot, hogy gyűjtsön virágot a dombon, ahol a téli évszak ellenére egy kietlen helyen hirtelen rózsák nyíltak.  Az azték bennszülött a rózsákat köpenyébe gyűjtötte össze, amelyen csodálatos módon Mária képmása rögződött. Ez a titokzatos kép, amely ma is látható a virágok helyén épült Miasszonyunk székesegyházban Diego tilmáján, bő köpenyén, tele van jelképekkel, amelyek tükrözik a csillagok akkori állását és amelyet még ma is tanulmányoznak. Ennek a történetnek a hatására bennszülöttek milliói kérték a keresztség felvételét.