Keressétek az evangélium inkulturációjának új formáit – a pápa buzdítása a papoknak
Vertse Márta - Vatikán
A pápa háromnegyed tízkor érkezett meg a kegyhelyre, ahol pápamobilján hosszasan körbejárt az ünneplő, lelkesen éljenző hívek között.
A hit és vértanúság kegyhelye
Boldog Nicholas kegyhelye az 1895-1944 között élt boldog születési helyéhez közel épült, a Szent Péter plébániával szemben. Az első thaiföldi vértanú nevét viselő kegyhelyet Michael Michai Kitbunchu bíboros szentelte fel 2001. január 13-án. A modern, nyolcszög alaprajzú épület őrzi Boldog Nicholas ereklyéit. Szent II. János Pál 2000. január 27-én hivatalosan elismerte, hogy Nicholas atya „ex aerumnis carceris”, azaz a „börtönben való sínylődés következtében”, nevezetesen az indokínai háború idején börtönben szerzett tuberkolózisban hunyt el. A vértanú papot ő maga iktatta a boldogok sorába 2000. március 5-én a Szent Péter téren. 2012. október 11-én Kitbunchu bíboros megáldotta Boldog Nicholas szobrát, amelyet a Hit évében állítottak fel, hogy megemlékezzenek példájáról és tanúságtételéről. A boldog különösen népszerű a thaiföldi hívek körében. A kegyhelyen múzeum is őrzi a Boldog hősies életének emlékét és fontos szerepét a thaiföldi keresztény közösség növekedésében.
A Szent Péter templomot, ahol a pápa és az egyházban szolgáló személyek közötti találkozó létrejött, 1840-ben alapították, kezdetben bambusznádból készült, alapkövét 1880. augusztus elsején helyezték el. A templomot több ízben restaurálták és kibővítették, majd 1970-ben teljesen újjáépítették. A modern stílusú, ég felé törő épületet 1989-ben egy tűzvész után ismét restaurálták.
A kisebbségben lévő helyi egyház tanúságtétele a thai társadalomban
A Szent Péter templom bejáratánál a plébános fogadta és kísérte be a pápát a főhajón keresztül az oltárig, ahol egy pap, egy szerzetesnő, egy szeminarista és egy katekéta virágokat nyújtottak át a Szentatyának. Ferenc pápa a virágokat elhelyezte Szent Péter kegyszobra lábánál, majd az Oltáriszentség elé járult. Rövid csöndes ima után fogadta Joseph Pradhan Sridarunsil S.D.B. szalézi püspök, a szerzetesek főpásztora köszöntését. A püspök rámutatott a kihívásokra, mint a családot aláásó válság, az idősödő társadalom, a hivatások csökkenése. Ezekre válaszolva fejtik ki odaadó tevékenységüket az egyház szolgálatában álló személyek az oktatásban, a szeretetszolgálatban és az emberi méltóság előmozdításában. A pápa beszédét megelőzően Benedetta Jongrak Donoran, a Xavéri Szent Ferenc nővérei rend 44 éves posztulánsa tett tanúságot. Benedetta 2012-ben vette fel a keresztséget, előzőleg buddhista volt.
A hálaadás mindig „nagyhatású fegyver”
A pápa köszönetét fejezte ki minden Istennek szentelt személynek, akik gyümölcsöző munkát végeztek a hűség és a mindennapi odaadás csöndes vértanúságával. Ők a remény ígéretei voltak, ezért a pápa mindenekelőtt az idős katekétáknak, Istennek szentelt személyeknek fejezte ki köszönetét, áldását küldve a közösségek távol lévő idős tagjainak is. A hálaadás mindig „nagyhatású fegyver” idézett a pápa az idén augusztus 4-én a papokhoz írt leveléből. A Lélek csak akkor tölt el bennünket megújító friss levegővel, ha képesek vagyunk konkrétan köszönetet mondani minden szeretetgesztusért, nagylelkűségért és bizalomért, a megbocsátásért és a türelemért, az eltűrésért és az együttérzésért, amelyekben részünk volt.
Küzdjünk mindazért, amiért Jézus az életét adta
Meghívást kaptunk az apostoli termékenységre, arra, hogy elszántan küzdjünk mindazért, amiért az Úr az életét adta. Kérjük tehát a kegyelmet, hogy érzelmeink Szíve ritmusára dobogjanak, szenvedélyesen szeressék Jézust és országát – mondta a pápa, majd feltette a kérdést: „Hogyan ápoljuk az apostoli termékenységet?” Utalt a találkozó elején elhangzott tanúságtételre, amelyben Benedetta posztuláns nővér felidézte hivatása kezdetét. Szűz Mária egy kegyképének szépsége, sajátos tekintete belépett a szívébe. Az Úr nem szavak, elvont gondolatok, hideg érvelések, hanem a szépség, egy elbűvölő tekintet által vonzotta magához – hangsúlyozta a pápa.
Az egyház vonzás révén növekedik – XVI. Benedek tanítása
Egy Istennek szentelt élet, amely nem képes megnyílni a meglepetésnek, félúton megtorpant élet. Az Úr nem azért küld el minket a világba, hogy kötelességeket, vagy nehéz terheket rójunk az emberekre, hanem azért, hogy megosszuk velük az örömet, szép, új és meglepő távlatokat. A pápa idézte XVI. Benedek tanítását, miszerint „az egyház nem prozelitizmus, hanem vonzás révén növekedik” (Evangelii gaudium,14). Ez arra késztet bennünket, hogy ne féljünk az evangélium inkulturációjától. Keressünk új formákat Isten Szavának átadására, hogy képes legyen az emberekben felébreszteni a vágyat az Úr megismerésére: Kik azok, akik egy feszületet követnek?
Hirdessük a hitet a helyi kultúrák nyelvén
A pápa sajnálattal vette tudomásul, hogy sokan a keresztény hitet az idegenek vallásának tekintik. Ezért bátran keresni kell annak a módját, hogy a hitet „dialektusban, tájszólásban” hirdessék, ahogyan egy anyuka énekel altatódalt gyermekének. „Bizalommal adjunk a hitnek thai arculatot, amely sokkal több a puszta fordításnál. Hagyjuk, hogy az evangélium levesse jó, de idegen ruháit, hogy ennek a földnek a zenéjével csendüljön fel és megérintse testvéreink lelkét ugyanazzal a szépséggel, amely a mi szívünket lobbantotta lángra” – mondta a pápa. Mária tekintete Jézus tekintete felé irányít minket. Ez a tekintet felszámol minden determinizmust, fatalizmust és sémát. Ahol sokan csak egy bűnöst, egy istenkáromlót, egy adóbeszedőt, egy bűnözőt, sőt egy árulót láttak, ott Jézus képes volt apostolokat látni. Ennek a szépségnek a hirdetésére hív meg tekintete, amely átalakít és az egyének legjobb részét hozza a felszínre.
Az apostoli termékenységet a bensőséges imaélet táplálja
Az Istennek szentelt személyek meghallották az Úr teljes önátadásra szóló hívását. Ki kell lépni önmagunkból, így felfedezhetjük annak a szépségét, hogy a másikat testvérként kezeljük. Többé már nem árva, nem kirekesztett, nem megvetett személy. Krisztus által megváltott testvér – ezt jelenti kereszténynek lenni! – szögezte le Ferenc pápa. Így válnak az Úr élő és működő irgalmasságának konkrét jeleivé. Az apostoli termékenységet az ima bensőségének ápolásával lehet fenntartani. A nagyszülőkhöz hasonlóan, akik kitartóan imádkozzák a rózsafüzért, egész nap, minden foglalatosságuk közben kezükben tartva a szentolvasót. Alapvetően fontos ma, hogy az egyház hirdesse az evangéliumot mindenkinek, mindenütt, minden alkalommal, késedelem és félelem nélkül (Evangelii gaudium, 23). Ima nélkül az Istennek szentelt személyek élete, küldetése elveszti értelmét, erejét és hevületét.
Tegyük kézzel foghatóvá az Úr üdvözítő művét
Szent VI. Pál azt tanította, hogy az evangelizáció egyik legnagyobb ellensége a buzgóság hiánya. A szerzetesek, szerzetesnők, papok, katekéták számára a buzgóság az Úr és a testvérek arcából táplálkozik. „Nekünk is szükségünk van arra, hogy visszatérjünk az életadó víz forrásához. Ezer elfoglaltság között mindig találjunk időt arra, hogy az imában emlékezzünk rá: az Úr már üdvözítette a világot és arra kaptunk meghívást, hogy tegyük kézzel foghatóvá ezt az üdvösséget” – buzdította a pápa az Istennek szentelt személyeket. Végül köszönetét fejezte ki életükért, tanúságtételükért, nagylelkű önátadásukért. Arra kérte őket: ne engedjenek a kísértésnek, hogy azt gondolják, kevesen vannak. Inkább gondoljanak arra, hogy kis eszközök az Úr teremtő kezében. Ő írja meg életükkel a földnek ezeken a régióin az üdvösség történetének legszebb lapjait.
