Interjú Pintér Gábor érsekkel, Honduras új apostoli nunciusával

Újabb nagy megtiszteltetés érte Pintér Gábor érsek atyát, amikor Ferenc pápa személyesen kinevezte hondurasi apostoli nunciussá, körülbelül első nunciusi szolgálatának a derekán. Mit jelent számodra Érsek atya, ez a kinevezés?

Mindenképpen egy meglepetést jelent a számomra valóban, hiszen manapság általában öt évig tart egy nunciusnak a szolgálata egy országban, ami alól azért rengeteg kivétel van, tehát ez lehet kevesebb és több is, mint ebben az esetben is történt. Nyilvánvalóan arról van szól, hogy a Szentatya úgy látta, hogy valamilyen oknál fogva most nagyobb szükség van rám Hondurasban és annak ellenére, hogy nagyon jól éreztem magam Belaruszban, nagy örömmel vettem tudomásul ezt a új kinevezést, mert hiszen egyébként ez a feladatom, és ez a szolgálat lényege, hogy a szentszéki diplomaták mindig a Szentatya kívánsága és rendelkezése szerint oda mennek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk és ott folytatják a munkát, ahol erre szükség van. Ilyen értelemben semmiféle negatív érzés nincs bennem. Egy fejezet lezárult, megtettem, amit meg tudtam tenni Belaruszban, úgy gondolom – hála Istennek – sok mindent sikerült megtenni. Kezdődik egy új fejezet újabb kihívásokkal és újabb feladatokkal, természetesen egy teljesen új közegben, egy teljesen más jellegű munkával, mint amit addig csináltam.

Két új szempontra utalok, elsőként a nyelvre, hiszen Honduras beszélt nyelve a spanyol, másrészt pedig a földrajzi területre, Közép-Amerikára. A spanyol nyelvet beszéled, viszont milyen terepismereted van, ami Közép-Amerikához köt?

A latin-amerikai tapasztalatomat Bolíviában szereztem, merthogy Bolívia ugyanebben a közegben van. Nyilván nagy különbségek vannak az országok között, de ugyanebből a kultúrából érkezik. Földrajzilag egyébként Haiti sokkal közelebb van Hondurashoz, ahol előzőleg dolgoztam, de Haiti tulajdonképpen egy afrikai ország Amerikában. Afrikai a kultúrájában, mentalitásában, hagyományában, akár vallásilag, nyelvében is teljesen különbözik, tehát ilyen szempontból Hondurasnak Haitihoz kevesebb köze van, mint Bolíviához. Nem fogom magam idegenként érezni, ha megérkezem Hondurasba, mert van egy előző élményem már ebből a közegből.

Honduras Közép-Amerikában található, ahol apostoli nunciatúra már mint száz éve van ebben az országban. Korábban ezek a közép-amerikai országok csoportokban voltak, tehát egy nunciatúra három-négy országot is ellátott. Ez közben már megszűnt, mert most már minden ország külön nunciatúrával rendelkezik. Maga Honduras közép-amerikai viszonylatban egy nagyobb országnak számít, hiszen a területe 115 ezer négyzetkilométer, valamivel több, mint Magyarországé. Lakosainak száma közelíti a tízmilliót, és ezen belül a katolikusok száma körülbelül hétmillióra teendő. Tehát összevetve Magyarországgal egy nagyon hasonló nagyságrendű országról van szó. Tíz egyházmegyéje van, melyeknek a létszáma nyilván nagyobb, mint a magyarországi egyházmegyéké, ez történelmi okokból van így. Földrajzilag és klíma szempontjából úgy tűnik, hogy egy kellemes hely, mert tele van hegyekkel az ország és a városoknak a nagy része a hegyekben található, tehát kiegyensúlyozott klímája van az országnak.

Így előzetesen a konkrét munka megkezdése előtt mire kell a konkrét hangsúlyt fektetni?      

Most kezdtem tanulmányozni az országot, a történelmét, a hagyományait, az egyház történelmét, így aztán én is kezdő vagyok a témában és az országban. Mindenesetre az látható, hogy szociálisan nagyon nagy a szerepe van az egyháznak az ország tevékenységében. Tehát a társadalmi viszonyokban az egyház mindig fontos szerepet játszott, a szegényekkel való törődésben. Honduras maga egy szegény ország, mint általában a közép-amerikai országok. Gazdaságilag nem áll túlságosan jól, habár politikailag és gazdaságilag jelenleg úgy tűnik, hogy stabilitás van az országban, de maga az élet és az életszínvonal az átlagon aluli, így  lehetne legalábbis mondani. Az egyháznak így nagy szerepe van abban, hogy szociálisan hogyan lehet egy kiegyensúlyozott állapotba jutni majd. Ilyen szempontból, ha nem is politikai jellegű, de szociálisan fontos szerepe van a katolikus egyháznak az országban. Ez egyébként meg megismertem Bolíviában, ahol nagyon sokszor közre kellett működni abban, hogy miként lehet egyensúlyt tartani az országban politikailag vagy szociális szempontból, mert az egyetlen, mindenki által elfogadott hiteles intézmény az országban a katolikus egyház volt Bolíviában is ahogy látom, ezt, így van ez Hondurasban is. Mindenki odafigyel arra, hogy az egyház miként foglal állást társadalmi kérdésekben: Ez nyilvánvalóan egy olyan feladat lesz, mely az eddigi munkámban legalábbis nunciusként Belaruszban kevéssé játszott szerepet. Nyilván ebben nem merül ki a feladatom, hiszen az elsődleges munka az a pasztorális tevékenység, az örömhír hirdetése, ami legfontosabb a helyi egyháznak. Az én feladatom pedig az lesz, hogy minél inkább tudjam elősegítni, hogy ez minél inkább zökkenő mentesen és minél hatékonyabban folyjon.     

A Szentszék diplomáciai szolgálatában eltöltött időd az egyre több személyes kapcsolatot is jelent akár nuncius társakkal is. Számíthatsz az ottani kollégák segítségére?                                                                                  

Igen, mindenképpen, hála Istennek! Itt a környéken többen is vannak, akikkel együtt voltam a Diplomata Akadémián, vagy például egy másikkal, akivel Párizsban együtt dolgoztunk. Ez nagyon nagy segítség lesz, hogy viszonylag földrajzi közelségben sok olyan kolléga van, akik már régebben ott vannak és akiknek tapasztalatára számíthatok.

Még egy érdekességet elmondhatok azzal kapcsolatban, hogy itt egy újabb feladatom lesz, ami Belaruszban nem volt. Egész Közép- és Dél-Amerikában, mint ahogy egész sor más országban, így Európában is, az apostoli nuncius a dékánja a diplomáciai testületnek. Ez új feladat lesz a számomra, tanácsosként és titkárként közreműködtem már ebben sok országban, ahol korábban dolgoztam, most nunciusként Hondurasban én leszek a diplomáciai testület dékánja is.

Zárásként a kedves Hívek nevében is gratulálok és valami olyasmit kívánok, amit magam tapasztaltam itt a Vatikáni Rádióban. Miután kineveztek Téged Fehéroroszországba apostoli nunciusnak, az itteni belarusz kollégák úgy ragaszkodnak hozzánk Pintér Gábor nuncius miatt. Azt kívánom, hogy a latin-amerikai kollegák hasonlóképpen keressenek bennünket, és így büszkék lehessünk arra, hogy az ottani diplomáciai szolgálatot egy magyar érsek, Pintér Gábor atya vezeti.

Köszönöm és bízom benne, hogy így lesz.