Ferenc pápa szerdai katekézise: A keresztény házasok Isten család-egyházát alkotják
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Rómából elüldözött zsidók fogadják be az apostolt. Nem lehet zsidóüldözés!
Pál apostol Athén után Korinthusba, Achája tartomány fővárosába érkezik, ahol egy Aquila és Priszcilla nevű zsidó házaspár fogadja be, akiket Claudius császár elűzött Rómából. Ennek kapcsán Ferenc pápa „zárójelben” megjegyezte: „A zsidó nép sokat szenvedett a történelem során, eltávolítással, üldöztetéssel… A századok során megannyi brutalitást láttunk ellenük elkövetni, és meg voltunk győződve arról, hogy ez véget ért. De napjainkban helyenként újraszületik a zsidók üldözésének a szokása. Testvéreim, ez nem emberi és nem keresztényi. Nem szabad üldözni őket, világos?” – szögezte le a pápa.
A vendégfogadás művészete és az önellátó kétkezi munka becsülete
A házaspár tanújelét adta, hogy szívük telve van istenhittel, nagylelkűek mások iránt, képesek befogadni azokat, akik hozzájuk hasonlóan idegenek. Önmagukról lemondva gyakorolják a vendéglátás keresztény művészetét. Pált befogadva nemcsak az evangélium hirdetőjét fogadták be, hanem Krisztus örömhírét is, „ami Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek” (Róm 1,16). A házaspár megosztja Pállal a mesterségét is, hiszen ők is sátorszövők. Pál ugyanis nagyra becsülte a kétkezi munkát és azt a keresztény tanúságtétel kiváltságos terének tartotta, túl azon, hogy helyes módon nem akarta magát teherként mások vagy a közösség nyakába varrni.
Néhány országban ma sincs vallásszabadság, a keresztényeknek titokban jönnek össze
Aquila és Priszcilla háza nemcsak az apostolt fogadja be, hanem a testvéreket is Krisztusban. Pál ugyanis házi összejövetelről beszél, ami „domus ecclesiae”, család-egyház lesz: Isten Szava hallgatásának és az Eucharisztia ünneplésének a helye. Ferenc pápa ennek kapcsán ismét a jelenre utalt: Néhány országban ma sincs vallásszabadság, nincs szabadsága a keresztényeknek. A keresztények házakban, kicsit titokban jönnek össze imádságra és az Eucharisztia ünneplésére. Ma is vannak ilyen házak és családok, melyek templommá lesznek az Eucharisztia számára.
A keresztények életüket kockáztatták az üldözöttek bujtatásáért
Pál másfél év múlva Aquilával és Priszcillával együtt elhagyja Korinthust és Efezusba megy. Házuk ott is a katekézis helye lesz. Végül a házaspár visszatér Rómába és Pál hálás szívvel dicsérően beszél róluk a rómaiakhoz írt levelében: „Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás, hanem a pogányságból megtért minden egyházközség. Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget” (Róm 16-34). Ezek a keresztények a fejükkel játszottak az üldözöttek bujtatásáért – hangsúlyozta a pápa.
A világi hívek a hit gyarapodásának humuszává, termőtalajává váltak
Pálék számos munkatársai között sokan kiemelkedtek, mint a felelős házastársi élet példái, akik az egész keresztény közösség szolgálatában álltak. Ők arra emlékeztetnek, hogy számos világi hívő hite és evangélium hirdető elköteleződése révén érkezett el a kereszténység hozzánk. Szükség volt ugyanis az evangélium meggyökerezéséhez és fejlődéséhez ezeknek a családoknak az elkötelezettsége. A kereszténységet kezdettől fogva világiak hirdették – szögezte le a pápa –, a hit terjesztéséért ugyanis éppen a világiak felelősek a keresztségük jegyében. Ez sok család feladata volt, keresztény közösségé és világi hívőé, akik XVI. Benedek szavával a „hit gyarapodásának a humuszává, termőtalajává váltak”.
Végül Ferenc pápa – tekintettel a jelenlévő újházas-párokra – azért fohászkodott, hogy a házastársakra, akiket az Atya saját igazi élő szobrainak rendelt, árassza ki a Szentlelket, akik Aquila és Priszcilla példájára megnyitják szívük ajtaját Krisztus és testvérei előtt, ami aztán átalakítja a házaikat család-egyházakká.
