Keresés

Vatican News
2019.11.02 Santa Messa nella Commemorazione dei defunti Catacombe di Priscilla in via Salaria 2019.11.02 Santa Messa nella Commemorazione dei defunti Catacombe di Priscilla in via Salaria  (Vatican Media)

Ferenc pápa Halottak napi szentmiséje a Priscilla katakombában: A remény helye

November másodikán szombaton, Halottak napján Ferenc pápa késő délután a bencés nővérek gondozásában álló Priscilla katakombában mutatott be szentmisét az elhunyt hívek lelkiüdvéért. A „Katakombák Királynéjának” nevezett ősi földalatti keresztény temetkezési hely tágas bazilikájában tartotta meg a pápa lila miseruhában a szentmisét.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán      

Szabadon mondott homíliájában megvallotta, hogy életében még soha nem járt katakombában, éppen ezért különösen nagy meglepetés számára ez a látogatás. A hely a keresztény ember identitására utal, amelyet Ferenc pápa két szentírási képpel világított meg. Az egyik a mátéi boldogmondások sora, melyben Jézus föltárja a keresztény ember alapvető vonásait, melyek ma is nélkülözhetetlenek az igazi személyi azonossághoz. Ezt a képet teszi teljessé a Máté evangélium 25. fejezetében a végítéletről szóló tanítás, amiben Jézus azonosul a testi irgalmasság alapvető cselekedeteivel.

Második alapkifejezés a hely, ahová egykor e keresztények összejöttek az Eucharisztia ünneplésére. Ám valójában a keresztény embernek sehol nincs helye, ahol biztonságban van. Az igazak lelke az Úr kezében van, az ő sebekkel megjelölt kezében, ahol oltalmat találhatunk. Végül Ferenc pápa az olvasmány kapcsán a reménységre utalt. A mi reménységünk a Mennyben van, oda vetjük reményünk horgonyát és mi, kezünkben kötéllel tartjuk magunkat, szemünket pedig a túlsó partra függesztjük, ahová át kell jutnunk.

Priscilla katakomba a „Katakombák Királynéja”

A Rómából északra vezető Via Salaria, Só út mentén, földalatti mélyben fekszik a Priscilla katakomba, melyet a katakombákban, azaz a földalatti ókeresztény temetkezési helyekben kivételesen gazdag római hagyomány a „Katakombák Királynéjának” nevez Regina Catacumbarum címmel. A második századtól kezdve használták keresztény eleink, egészen az ötödik századig menően, amikor a földalatti temetkezést felváltotta a rendes szabad ég alatti elhantolás, immár egy keresztény korszakban. Az inhumatio, a humuszba hantolás volt a keresztény emberek egyetlen lehetséges temetkezési módja, mely egyúttal kifejezte apostoli hitvallásukat, melynek záró szakasza vallja: „Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet”. A test feltámadását, carnis resurrectionem, az eltemetett testben várták, ezért a hívek figyelme a halál utáni új életre összpontosult. Magát a temetést depositiónak, letételnek hívták, de valójában ez számukra az új élet napját jelentette, amit dies natalis-nak, születésnapnak hívtak. A halál után kegyelettel lemosott, de sohasem bebalzsamozott testet a katakombák folyosó falaiba vájt lapos, hosszanti  fülkékbe, az úgynevezett loculus-okba helyezték és többnyire terracotta, égetett cseréplappal fedték el és a hit jelének szerény jeleivel díszítették.                    

02 november 2019, 20:40