A brazíliai Macapà püspöke: Elhoztam az amazóniai szinódusra a népem hangját

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán     

Macapà a brazíliai Amapà szövetséges állam fővárosa. Egyik oldalán az amazóniai Rio (folyó) határolja. A város sajátossága, hogy az egyenlítő vonala itt halad keresztül és annak pontos helyét egy nagy obeliszk jelöli. Északon Francia Guyana határolja, ahol sok indán népesség lakik. Macapà napjainkban félmilliós város és ez fontos Amazónia valós helyzetének a megértéséhez. Itt van a nagy őserdő, melyben a népek a folyó partjain laknak, de a térség lakossága döntő mértékben a fővárosban tömörül össze. Ez egy nagyon fontos kihívás, vagyis a lelkipásztorkodás városi jellege. A papok zömmel a városokban látnak el szolgálatot és ehhez ott kell lakniuk. Más a helyzet a vidéki plébániákkal, főként az állam északi részén, a brazíliai és  Francia Guyana határon. Itt sok őslakos él, akik átjárnak a határon és ez nagyon szép dolog.

A megoldás városi, a probléma vidéki jellegű

Főként lelkipásztori nehézségeink vannak, de azok is vidéken. El kell ismernünk, hogy vannak olyan területek, ahová a papok évente csak egyszer jutnak el. Például a szigeteken van egy plébániai centrum, amihez több száz kisebb közösség tartozik és itt a papok évente kétszer tudnak misézni. Másutt jobb a helyzet, de áltatában korlátozott a hozzáférés a szentáldozáshoz. Ebből születik a probléma, hogyan tudjuk ellátni őket Eucharisztiával. Mindehhez hozzátársul a „pünkösdista szekták” előrenyomulása, mert ők templomokat építenek a folyóparton, szigeteken és vidéken is. Nekik vannak saját „lelkészeik”, akik velük laknak.

Szükségünk van egyházi tekintéllyel bíró, helyben lakó szolgáló személyekre

A mi papjaink végzik a munkájukat, látogatják a közösségeiket, viszik a szentségeket, de emellett foglalkoznak animátorok képzésével is, akik ottmaradnak a közösségekben. De szükségünk van olyan szolgáló személyekre, akik a közösségben egy bizonyos „tekintélyt” hordoznak, akik valamiképpen az egyházat képviselik azzal a meghatalmazással, hogy ellássák a népet mindazzal, ami szükséges a szentségi élethez.

Szükségünk van tiszta vízre, halakra a folyóban, az erdő-mező gyümölcseire

És hogy mit is hoztam magammal a szinódusra? Ezt mondták nekem otthon az emberek: Nem szabad elpusztítani az őserdőt! Szükségünk van tiszta vízre, halakra a folyóban, az erdő és a mező gyümölcseire. Mindez a fennmaradás forrása lehet olyan módon, hogy Amazónia továbbra is kert maradjon, mely nemcsak az Istenről beszél, hanem az emberről is, aki békésen él, hasznosítva mindazt, amit Isten nekünk adott Amazónia csodálatos természetében – szól Piergiuseppe Conti püspök felszólalása az amazóniai püspöki szinóduson.