Cerca

Vatican News
2019.10.06 Apertura Sinodo dei Vescovi Az Amazónia Püspöki Szinódus nyitánya   (Vatican Media)

Istentől adományt kaptunk, hogy adományok legyünk – Ferenc pápa homíliája

A pánamazóniai szinódust megnyitó szentmisén mondott homíliájában Ferenc pápa a püspöki szolgálat kézföltétel által kapott adományához fűzte tanítását. Az adomány ingyenes, amelyet ingyen, „haszon nélkül” kell tovább adni, szolgálva Isten népét. Tűz, amely Isten és a testvérek iránti lángoló szeretet.

Vertse Márta - Vatikán

Pál apostol, az egyház történetének legnagyobb misszionáriusa segít minket, hogy „szinódust csináljunk”, „együtt haladjunk”, mert amit Timóteusnak ír, olyan, mintha nekünk, Isten népe szolgálatában álló pásztoroknak szólna – kezdte szentbeszédét Ferenc pápa. Az Apostol mindenekelőtt  így figyelmeztet: „Szítsd föl magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem által benned van” (2 Tim 1,6).

Ingyen kaptunk, ingyen kell adnunk

Püspökök vagyunk, mert Istentől egy adományt kaptunk. Nem írtunk alá egy egyezményt, nem egy munkaszerződést kaptunk kézhez, hanem kézföltételt kaptunk a fejünkre, hogy mi is felemelt kezek legyünk, akik közbenjárunk az Úrnál és kinyújtott kezek legyünk testvéreink felé. Kaptunk egy adományt, hogy adományok legyünk. Egy adományt nem lehet megvásárolni, kicserélni, eladni: meg lehet kapni és el lehet ajándékozni. Ha kisajátítjuk és magunkat helyezzük a középpontba az adomány helyébe, akkor a pásztori szolgálat helyett tisztviselőkké válunk: az adományt funkcióvá változtatjuk és eltűnik az ingyenesség, így végül saját magunkat szolgáljuk, és az egyházat saját céljainkra használjuk fel. Életünkkel azonban, éppen a kapott adomány miatt szolgálnunk kell. Erre emlékeztet az evangélium, amely „haszontalan szolgákról” szól (Lk 17,10): ezt a kifejezést úgy is értelmezhetjük, hogy „szolgák haszon nélkül”. Azt jelenti, hogy ne törekedjünk haszonra, nyereségre, mert ingyen kaptunk és ingyen kell adnunk (vö. Mt 10,8). Egész örömünk a szolgálatban telik, mert kiszolgált bennünket Isten, aki szolgánkká lett. Azért kaptunk meghívást, hogy szolgáljunk, a középpontba helyezve Isten adományát.

A missziós buzgóság az egyházi közösség érettségének a jele

Ahhoz, hogy hűségesek legyünk meghívásunkhoz, küldetésünkhöz, Szent Pál emlékeztet minket, hogy az adományt, Isten kegyelmét fel kell szítanunk. Magával ragadó igét [anazopürein] használ, ami szó szerint azt jelenti, hogy „életet adni a tűznek”. Az adomány, amit kaptunk, tűz, Isten és a testvérek iránti égő szeretet. A tűz nem önmagából táplálkozik. Elhal, ha nem tartják életben, kialszik, ha a hamu beborítja. Ha minden marad a régiben, ha minden nap azt skandáljuk, hogy ezt „mindig így csinálták”, akkor az adomány tovatűnik, elfojtják a félelmek hamvai, az az aggodalom, hogy megvédjük fennálló állapotunkat, a „status quo”-t.  De „az Egyház semmiképpen nem korlátozódhat „karbantartó” pasztorációra azok között, akik már ismerik Krisztus evangéliumát. Egy egyházi közösség érettségének világos jele a missziós buzgóság” – idézett a pápa XVI. Benedek Verbum Domini k. szinódus utáni apostoli buzdításából (95. pont). Mert az egyház mindig úton van, soha nem zárkózik be önmagába. Jézus nem azért jött, hogy esti fuvallatot, hanem hogy tüzet hozzon el a földre.

Az okosság értelmi erény, a jó készsége a helyes cselekvésre

A tűz, amely felszítja az adományt, a Szentlélek, minden adomány ajándékozója. Ezért Szent Pál így folytatja Timóteushoz írt levelében: „Őrizd meg a rád bízott javakat a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik (2 Tim 1,14). Hangsúlyozza, hogy   „Isten nem a félénkség lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk” (7). Nem a félénkség, hanem a józanság, okosság lelkét. „Valaki azt hiszi, hogy az okosság erénye egyfajta „vámosként” működik, ami mindent leállít, hogy ne hibázzunk. Nem, az okosság keresztény erény, az élet, a kormányzás erénye” – tette hozzá rögtönzött szavakkal Ferenc pápa, majd folytatta Pál szavainak elemzését. Pál az okosságot a félénkséggel állítja szembe. Mi tehát a Léleknek ez az okossága? – tette fel a kérdést a pápa, idézve a Katekizmus tanítását: „Az okosságot nem szabad összetéveszteni sem a félénkséggel vagy a félelemmel”. Az okosság az az erény, amely a gyakorlati értelmet fökészíti arra, hogy minden helyzetben fölismerje igazi javunkat, és annak megtételéhez megtalálja a helyes eszközöket” (1806).

Isten tüze „ég, de nem ég el”

Az okosság nem határozatlanság, nem egy védekező magatartás. A Pásztor erénye, aki, hogy bölcsen szolgáljon, képes a helyes megkülönböztetésre, érzékeny a Lélek újdonságára. Tehát felszítani a Lélek ajándékát a tűzben az ellentéte annak, hogy hagyjuk menni a dolgokat a maguk útján, anélkül, hogy valamit is tennénk. Kérnünk kell az imában annak a kegyelmét, hogy hűségesek lehessünk a Lélek újdonságaihoz. Kérjük, hogy a mindent megújító Lélek adományozza nekünk merész okosságát; ihlesse szinódusunkat, hogy újítsa meg az egyház útjait Amazóniában, hogy ne hunyjon ki a misszió tüze. Isten tüze, mint az égő csipkebokor epizódjában, ég, de nem ég el (vö. Kiv 3,2).

Isten óvjon az új gyarmatosításoktól!

A szeretet tüze, ami megvilágít, melegít és életet ad, nem olyan tűz, ami lángra lobban és elemészt. Amikor szeretet és tisztelet nélkül felemésztenek népeket és kultúrákat, az nem Isten, hanem a világ tüze. Mégis, milyen sokszor történt, hogy Isten adományát nem felkínálták, hanem másokra kényszerítették. Hányszor történt, hogy gyarmatosítottak evangelizálás helyett! Isten óvjon meg bennünket az új gyarmatosítások kapzsiságától! A tűz, amelyet pusztító érdekek miatt gyújtanak meg, mint ami a közelmúltban az Amazonas vidékén pusztított, nem az evangélium tüze. Isten tüze melegség, ami magához vonz és egységben gyűjt össze. A javakban való osztozással táplálkozik, nem a nyereségekkel. A pusztító tűz azonban akkor lobban lángra, amikor csak a saját eszméiket akarják érvényre juttatni, saját csoportot akarnak kialakítani, el akarják égetni a különbözőségeket, hogy mindenkit és mindent uniformizáljanak.

Az evangélium hirdetése az egyház életének alapvető szempontja

Felszítani az adományt; merész okossággal befogadni a Szentlelket, hűségesen újdonságához; Szent Pál egy utolsó buzdítással fordul Timóteushoz: „Ne szégyelld tehát az Urunk mellett szóló tanúságtételt, sem engem, aki fogoly vagyok érte, hanem, Isten erejében bízva, viseld el a szenvedéseket velem együtt az evangéliumért” (2Tim 1,8). Azt kéri, hogy tanúskodjunk az evangéliumról, szenvedjünk az evangéliumért, egyszóval éljünk az evangéliumért. Az evangélium hirdetése az egyház életének legfőbb kritériuma, küldetése, identitása. Kicsit később Pál így ír: „Én ugyanis nemsokára áldozatul esem, s közel van már elköltözésem ideje” (4,6).

Hirdetni az evangéliumot azt jelenti, hogy felajánljuk életünket, tanúságot teszünk a végsőkig és mindenkinek mindene leszünk  (vö. 1Kor 9,22), szeretünk egészen a vértanúságig. A pápa hálát adott Istennek, hogy a Bíborosi Kollégiumban vannak vértanú bíborosok, akik életükben megízlelték a vértanúság keresztjét, majd rámutatott: Pál apostol hangsúlyozza, hogy az evangéliumot nem a világ hatalmával, hanem pusztán Isten erejével szolgáljuk: mindig alázatos szeretetben, abban a hitben, hogy életünket kizárólag csak akkor birtokoljuk valóban, ha szeretetből elveszítjük.

A Lélek adományát Krisztus értünk áttört szívéből kaptuk

Kedves testvérek, tekintsünk közösen a Keresztre feszített Jézusra, értünk áttört szívére. Induljunk el onnan, mert abból fakadt az adomány, ami életre keltett minket; onnan, a Keresztről áradt szét a Lélek, aki megújít (vö. Jn 19,30). Onnan kaptuk  mindnyájan a meghívást, hogy életet adjunk. Amazóniában olyan sok fivérünk és nővérünk nehéz keresztet hordoz és várja az evangélium felszabadító vigasztalását, az egyház szeretetének simogatását.

Olyan sok testvérünk szentelte életét Amazóniának – jegyezte meg a pápa,  megismételve Claudio Hummes bíboros, nyugalmazott São Pauló-i érsek, a Pánamazóniai Egyházi Hálózat elnökének szavait. Amikor megérkezik Amazónia városkáiba, felkeresi a misszionáriusok sírját. Ez egy gesztus az egyház részéről azok iránt, akik életüket Amazóniának szentelték. És kis ravaszsággal ezt mondja a pápának: „Ne feledkezzen meg róluk. Megérdemlik, hogy szentté avassák őket”. Értük, akik most adják életüket Amazóniának, azokért, akik életüket Amazóniának szentelték, értük, velük, haladjunk együtt – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a pánamazóniai szinódust megnyitó szentmisén.

06 október 2019, 12:57