Keresés

Vatican News
2019.10.20 Santa Messa per la Giornata Mondiale Missionaria Missziós vasárnapi szentmise a Szent Péter bazilikában  

Ferenc pápa homíliája: Ima a hegyen mindenkiért, hogy mindenki a

Október 20-án, a missziós vasárnapon délelőtt Ferenc pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában a szinódusi atyákkal és a római kúria tagjaival együtt. Homíliájában Izajás próféta ismert eszkatológikus látomását értelmezte, mely minden népet az Isten hegyére hív: „Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Odaözönlenek mind a nemzetek, felé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.” Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!” (Iz 2,2-5). Ferenc pápa homíliája kezdetén rögtön három szót emelt ki az olvasmányokból: egy főnevet, egy igét és egy jelzőt.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

A hegy az a hely, ahol az Isten szívesen ad találkát az egész emberiségnek

A kiemelt főnév a hegy, amiről Izajás próféta azt jövendöli, hogy odaözönlenek majd a nemzetek. A hegy visszatér az evangéliumban is, minthogy Jézus a feltámadása után ezt a helyet jelöli meg a tanítványainak, mint az újra találkozás helyét Galileában, melyet az ott lakó sokféle nép miatt a „népek Galileájának” hívtak (vö Mt 4,15). Úgy tűnik, hogy a hegy az a hely, ahol az Isten szívesen ad találkát az egész emberiségnek. A velünk való találkozás helye, ahogy azt a Szentírás elénk tárja a Sínai hegytől kezdve a Kármelig, egészen addig, míg Jézus meghirdette a boldogságokat egy hegyen, színében elváltozott a Tábor hegyen, életét adta a Kálvárián és mennybe ment az Olajfák hegyén. A hegy az Isten és az ember közötti nagy találkozások helye, és Jézus órákon át tartó imáinak a helye is, hogy a földet és az Mennyet egyesítse testvéreiben az Atyával.

Mindnyájunk hivatása az Istenhez és a többiekhez közeledni

De mit is mond nekünk a hegy? – tette fel a kérdést a pápa. Hogy mindnyájunk hivatása az Istenhez és a többiekhez közeledni: az Istenhez, a Magasságbelihez, távol minden fecsegéstől és nyugtalanító pletykálkodástól. De közeledni a többiekhez is, akiket a hegyről más távlatból lehet látni, mégpedig Isten szemszögéből, aki meghív minden népet. A magasból a többiek együtt látják egymást és felfedezik, hogy a szépség harmóniája csak az együtt-léttel adott. A hegy arra emlékezteti a testvéreket, hogy nem kell válogatni, hanem átölelni a tekintettel, de főleg az élettel. A hegy egyetlen öleléssel, az imádságéval köt az Istenhez és a testvérekhez. A hegy magasba emel, távol minden múlandó anyagi dologtól, a lényeges és megmaradó felfedezésére indít, akik az Isten és a testvérek. A küldetés a hegyen kezdődik, ott fedezi fel az ember az igazán fontosat. Ennek a missziós hónapnak a közepén kérdezzük meg magunktól: mi a fontos a számomra az életben? Mely csúcsokra törekszem?   

Magaslatok elérésére hívattunk, hogy találkozzunk Istennel és a testvéreinkkel

Homíliája második szavában Ferenc pápa a felmenni ige jelentésére világított rá. „Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére!”. Nem arra születtünk, hogy álljunk ezen a földön, megelégedve lapos dolgokkal, hanem magaslatok elérésére hívattunk, hogy találkozzunk Istennel és a testvéreinkkel. De ehhez fel kell emelkedni, el kell hagyni a vízszintes életet, küzdeni kell erővel az én nehézkedési erejével szemben és ki kell vonulni a saját énünkből. A felmenetel fáradságos, de az egyetlen módja annak, hogy mindent jobban lássunk, mint amikor hegyet mászunk és csak a csúcson kapjuk meg a legszebb kilátást és értjük meg, hogy ez csakis az egyre emelkedő úton át érhető el.

A felfelé haladáshoz tudni kell lemondani

Ahogy a hegyen nem lehet felfelé haladni, ha azt dolgok nehezítik meg, így az életben is könnyíteni kell azon, ami nem segít bennünket. Ez a küldetés titka is: az induláshoz el kell hagyni valamit, az üzenet kimondásához (annunciare) szükség van lemondásra (rinunciare). Nem a szép szó, hanem a jó élet a hitelre méltó, mely képes lemondani egy sereg anyagi dologról, melyek kicsinnyé, közömbössé teszik a szívet, és önmagunkba zárnak. Olyan élet, mely elszakad a szívet elárasztó haszontalanságoktól. Ferenc pápa lelkiismeret vizsgáló kérdésként ajánlotta: Hogyan állok a felfelé haladásommal? Le tudok-e mondani az evilágiság nehéz és haszontalan csomagjairól?

A hegyen imádkozni mindenkiért és lejőve ajándékká válni mindenkinek      

Ferenc pápa harmadik eligazító szava a mindenki jelző, mely a legerősebben hangzik. A próféta szerint minden nép felmegy az Úr hegyére, Pál apostol szerint az Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön (1Tim). Az Úr kitartóan használja ezt a mindenki szót, jól tudva, hogy mi makacsul ragaszkodunk az én és a mi jelzőink ismétléséhez. Azért mindenki, mert senki nincs kizárva az ő szívéből, az üdvösségből, túl az emberi vámokon és az Istennek nem tetsző önzéseken. Mindenki, mert minden ember értékes kincs és az élet értelme, hogy másoknak adjuk ezt a kincset. Ebből adódik a küldetés értelme: felmenni a hegyre, hogy imádkozzunk mindenkiért és lejönni a hegyről, hogy ajándékká legyünk mindenki számára.

Krisztus tanúja mindenki felé halad, nem csak az övéi, egy csoportocska felé

Felmenni és lejönni: a keresztény tehát mindig mozgásban, kilépőben van. Menjetek! – erre küld Jézus az evangéliumban. A keresztény ember mindig mások felé megy és Jézus tanújaként nem kéri hitelbe mások elismerését, hanem a szeretet adójával megy mások felé, akik nem ismerik az Urat. Krisztus tanúja mindenki felé halad, nem csak az övéi, egy kisebb csoport felé. Az Úr küld, mert a mi helyünkön senki más nem tud tanúságot tenni. Ferenc pápa Gaudete et exaltate apostoli buzdításából idézte azt a gondolatot, hogy „nekünk fel kell tudni ismernünk Jézus szavát és üzenetét, amit az Isten az életünkön keresztül akar elmondani a világnak”.

A misszió: „Tegyétek tanítvánnyá!”

Amikor az Úr másokhoz küld bennünket, akkor azt az egyszerű üzenetet bízza ránk, hogy „Tegyétek tanítvánnyá!”. Az ő tanítványaivá és nem a magunkévá! – pontosított a pápa. Az egyház tehát legyen tanítvány, így kövesse a Mesterét és így is éljen napról napra, ne hódítson, ne kötelezzen, vagyis ne csináljon prozelitákat, hanem tanúskodjon, ugyanazon a szinten, mint a többi tanítvány! Küldetése, hogy adjon tiszta magaslati levegőt, hozzon békét a földre, mely örömmel tölt el, mindahányszor a hegyen találkozunk Jézussal. Végül missziós vasárnapi homíliájában Ferenc pápa arra buzdított, hogy bátran válaszoljunk Jézus erős óhajára, hogy legyünk az ő testvérei, Atyjának szeretett gyermekei.

                                                             

20 október 2019, 13:06