Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: Az Isten előtti önvád szabadít meg a képmutatástól
Adriana Masotti / Vértesaljai László – Vatikán
A napi evangélium Lukács könyve 11. fejezetéből így hangzik: A Jónás jeléről és benső világosságról szóló tanítása után „egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!” (Lk 11,37-41).
Meghívás nem barátságból, hanem az elítélés szándékával
A képmutatás gyakran visszatérő témája köré fonta Ferenc pápa homíliája gondolatait. Van egy magatartás, amit az Úr nem visel el, ez pedig a képmutatás. Jézust egy ilyen képmutató hívja meg, nem barátságból, hanem hogy elítélje őt. A képmutató másnak mutatkozik, mint amilyen valójában. Titokban másként gondolkodik, mint ahogy beszél.
A képmutatás a hazug ördögtől születik
Jézus gyakran hívja a farizeusokat „képmutatóknak”, „fehérre meszelt síroknak”. Ez nem sértés, ez az igazság! – szögezte le a pápa. „Kívülről tökéletes vagy, sőt állig be vagy gombolva korrektséggel, de belülről egészen más vagy!” „Ez a magatartás a nagy hazudozótól, az ördögtől ered. Ő a nagy képmutató, a képmutatók pedig az ő örökösei”. A képmutatás az ördög nyelve, gonosz nyelv, mely bejut a szívünkbe és ott annak magvait elhinti az ördög. Jézus szívesen leplezi le a képmutatást. Ő jól tudja, hogy pontosan ez a magatartás juttatja a képmutatót a halálba, mert nem érdekli, hogy a módszere megengedett-e vagy sem. Csak nyomul előre: Rágalmazás? Csináljunk egy kis rágalmazást! Hamis tanúság? Iparkodjunk hamisan tanúskodni! – elmélkedett Ferenc pápa.
A képmutatás gyilkos méreg
Valaki ellenvetést tehetne, hogy „Nálunk nincs képmutatás!”, de ez tévedés! – szögezte le a pápa. „A képmutató nyelvezet, nem mondom, hogy normális, de köznapi, mindennapos. Megjelenni egyféle módon és másnak lenni valójában. A hatalmi harcban például az irigység és a féltékenység miatt egy adott módon létezel, de belülről ott van a gyilkos méreg, mert a képmutatás öl, mindig, előbb vagy utóbb gyilkol”.
A képmutatás gyógyszere az önvád
Ki kell gyógyulni ebből a magatartásból! De mi ennek a gyógyszere? – kérdezte a pápa. A válasz abban áll, hogy az igazságot mondjuk az Isten előtt, vagyis megvádoljuk önmagunkat. Vádolni kell magunkat! – erősítette meg Ferenc pápa. „Ezt és azt csináltam, ezeket gondoltam, de rosszul. Irigykedő vagyok, szét akarom rombolni azt…” – és ami belül van, azt mondjuk ki az Úr előtt. Ez egy nem szokványos lelkigyakorlat, de törekedjünk rá. Vádoljuk magunkat a szívünkben, tekintsük magunkat bűnösnek a képmutatásban és a gonoszságban. Az ördög ugyanis gonoszságot hint el, ezért mondjuk az Úrnak: „Nézd csak Uram, milyen vagyok!” Mondjuk csak alázattal!
Tanuljuk meg önmagunkat vádolni
Tanuljuk meg önmagunkat vádolni! – ismételte a pápa, hozzátéve: Talán túl erős dolog ez, de így van. Egy olyan keresztény, aki nem tudja önmagát vádolni, nem jó keresztény és azzal játszik, hogy képmutatásba esik. Emlékezzünk csak Péter imádságára, amikor így szól Jézushoz: „Távozz tőlem, Uram, mert én egy bűnös ember vagyok!”. Tanuljuk meg vádolni saját magunkat, önmagunkat! – fejezte Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában kedd reggel tartott szentmise homíliáját.
