Keresés

Vatican News
2019.10.05 Concistoro ordinario per la creazione di tredici Cardinali 2019.10.05 Concistoro ordinario per la creazione di tredici Cardinali  (Vatican Media)

Isten együttérzését közvetítsék az embereknek – Ferenc pápa beszéde az új bíborosokhoz

Szeptember 5-én, az Amazónia szinódus kezdetét megelőző napon, szombat délután négy órakor Ferenc pápa bíborosi konzisztóriumot tartott, melyen részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is. Az új bíborosokat kreáló rendes, nyilvános konzisztóriumon mondott homíliájában Ferenc pápa – az evangéliumi szakaszt elemezve – az együttérzés központi témája köré fűzte gondolatait. Isten együttérzése, irgalmas szeretete mindig megelőz bennünket. Az emberi struktúrákban azonban olykor törvényesítik az együttérzés hiányát, a közömbösséget, ami „intézményesített leselejtezést” eredményez. Jézus azonban mindig a kirekesztetteket, a társadalom peremére szorultakat keresi.

Vertse Márta / Vértesaljai László – Vatikán

Tíz új választó bíboros és három nyugalmazott érsek és püspök bíboros

Szeptember elsején a vasárnap déli Úrangyala imádság alkalmával jelentette be Ferenc pápa, hogy október 5-én konzisztóriumot tart, amelyen tíz új választó bíborost nevez ki, és mellettük három nyugalmazott főpásztort, érdemeik elismerése jeléül, ugyancsak bíborosi méltósággal tüntet ki. Az új bíborosok neve és megbízatása: Miguel Ángel Ayuso Guixot püspök, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke; José Tolentino Calaça de Mendonça érsek, a Római Anyaszentegyház levéltárosa és könyvtárosa; Ignatius Suharyo Hardjoatmodjo, Dzsakarta érseke; Juan de la Caridad García Rodríguez, Havanna érseke; Fridolin Ambongo Besungu, Kinshasa érseke; Jean-Claude Hollerich, Luxemburg érseke; Álvaro Leonel Ramazzini Imeri, a guatemalai Huehuetenango érseke; Matteo Zuppi bolognai érsek; Cristóbal López Romero, Rabat érseke; P. Michael Czerny, S.J., az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdítása Dikasztérium migránsokkal foglalkozó szekciójának titkárhelyettese. A pápa továbbá a Bíborosi Kollégium tagjai közé kinevezett még két nyugalmazott érseket és egy püspököt, akik kitűntek az egyház szolgálatában végzett tevékenységükben, akik az angol Michael Louis Fitzgerald, Nepte nyugalmazott érseke; a litván Sigitas Tamkevičius, Kaunas nyugalmazott érseke; valamint az olasz Eugenio Dal Corso, az angolai Benguela nyugalmazott püspöke.

Jézus szívében szüntelenül jelen van az együttérzés, az isteni irgalmasság

Az evangéliumi szakasz középpontjában Jézus „együttérzése” áll – kezdte beszédét a pápa.  Megszánta a tanítványokat, együtt érzett velük (vö. Mk 6,30-37a). Együttérzés – ez az evangélium kulcsszava, amely Krisztus szívébe van írva, öröktől fogva Isten szívébe van írva. Az evangéliumokban olvassuk, hogy Jézus gyakran érez részvétet a szenvedők iránt. Az Úr együttérzése nem alkalomszerű, időnként előforduló magatartás, hanem állandóan jelen van, szívének magatartása az, amelyben megtestesült Isten irgalmassága.

Megváltó az együttérzésben

Márk megemlíti például, hogy amikor Jézus elkezdte nyilvános működését Galileában, hirdette az igét és ördögöket űzött ki. „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: - Ha akarod, meg tudsz tisztítani. Megszánta, kinyújtotta a kezét és megérintette. Ezt mondta neki: - Akarom, tisztulj meg!” (Mk 1,40-42). Ez a gesztus és ezek a szavak magukba foglalják Jézus, az ember Megváltójának küldetését: Megváltó az együttérzésben. Jézus megtestesíti Isten akaratát, hogy megtisztítsa a bűn leprájától beteg embert. Ő „Isten kinyújtott keze”, aki megérinti beteg testünket és ezzel feltölti az Istent az embertől elválasztó mély szakadékot.

Az együttérzés a kezdetektől fogva bele van vésve az Atya szívébe

Jézus a leselejtezett, reményt vesztett személyeket keresi – hangsúlyozta homíliájában a pápa. Mint azt a harmincnyolc esztendeje bénán fekvő személyt, aki a Beteszdai fürdőben hiába várta, hogy valaki segítsen neki a medence vizébe lemerülni (vö. Jn 5,1-9). Ez az együttérzés nem csak úgy felbukkant az üdvtörténet egy bizonyos pontján. Nem. Mindig Istenben volt, bele volt vésve atyai szívébe. Ezt látjuk Mózes küldetésének elbeszélésében is, amikor Isten az égő csipkebokorról szól neki és ezt mondja: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam […] panaszát; igen, ismerem szenvedését” (Kiv 3,7). Íme az Atya együttérzése!

Jellemző emberi tulajdonság az együttérzés hiánya

Isten népe iránti szeretetét teljesen áthatja az együttérzés, olyannyira, hogy ebben az Isten és ember közötti szövetségi kapcsolatban az, ami isteni az együtt érző, miközben sajnos úgy látszik, hogy ami emberi, az nagyon távol áll az együttérzéstől. Maga Isten mondja Efraimnak Ozeás könyvében: „Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? […] Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. […] mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást” (Oz 11,8-9).

Az emberi együttérzés hiányából születnek az „intézményesített selejtek”

Jézus tanítványaiból gyakran hiányzik az együttérzés, mint ebben az esetben, az éhező tömegek problémájával szemben. Lényegében ezt mondják: „Oldják meg maguk...” – és mossuk a kezeinket. Ez egy általános emberi magatartás. Ha szenvedő embert látunk, elfordítjuk tekintetünket és igazoljuk magunkat, mint a leprás esetén, mert nem ránk tartozik. Mindig van valamiféle ürügy, aminek jegyében másfelé nézünk. Különösen keserű ez, ha egyházi ember csinál ilyet. Olykor ezeket az indoklásokat törvénybe foglalják, így jönnek létre az „intézményesített selejtek”, az együttérzés nélküli struktúrák.

Tudatos-e bennünk Isten együttérzése és irgalmassága?

Ezen a ponton feltehetjük magunknak a kérdést: Mi, elsőként mi vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy Isten együttérzésének tárgyai voltunk? – fordult a pápa bíboros testvéreihez és a kinevezett bíborosokhoz: élő-e bennetek ennek a tudata? Annak a tudata, hogy mindig megelőzött és elkísért az irgalmassága? Ez a tudat volt Szűz Mária szeplőtelen szívének állandó állapota, aki úgy dicsérte Istent, mint „Üdvözítőjét”, aki „tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát” (Lk 1,48).

A pápa egy személyes vallomást tett. Ezekiel könyvében, Isten Jeruzsálemmel való szerelmi történetét olvasva, magára vonatkoztatja a végkövetkeztetés szavait: „Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél” (Ez 16,62-63). Vajon magamon érzem-e Isten együttérzését?  

Az együttérzés alapvető követelmény, már a bejelentéskor erre gondolt

Élő-e bennünk Isten irántunk való együttérzésének ez a tudata? – sorolta tovább a kérdéseket a pápa. Nem egy tetszés szerinti választásról van szó, nem is egy „evangéliumi tanácsról”. Nem. Ez egy alapvető követelmény. Ha nem érzem, hogy Isten együttérzésének tárgya vagyok, akkor nem értem meg szeretetét. Nem olyan valóság ez, amit meg lehet magyarázni. Vagy érzem, vagy nem! És ha nem érzem, akkor hogyan tudom közvetíteni, hogyan tudok tanúságot tenni róla, hogyan tudom másoknak átadni? Konkrétan kérdezzük meg magunktól: együtt érzek-e testvéremmel, azzal a püspökkel, pappal? ...Vagy mindig lerombolom azt elítélő, közömbös magatartásommal, hogy aztán másfelé nézve mossam a kezeimet? Ferenc pápa őszintén megvallotta, hogy az „együttérzés” szó akkor ötlött föl a szívében, amikor szeptember elsején nekifogott a kinevezendő bíborosoknak írt levélhez.     

A bíborosi öltözet piros színe a vértanúságra való készség jelképe

Ettől az élő tudatosságtól függ az a képességünk, hogy hűségesek legyünk szolgálatunkban. Ez rátok is vonatkozik, Bíboros testvéreim – mondta Ferenc pápa. Egy bíboros készsége a vértanúságra – ezt jelenti az öltözet piros színe – akkor biztos, ha ebbe a tudatba gyökerezik, hogy együttérzést kapott és képes az együttérzésre. Másként nem lehetünk hűségesek. Egyházi emberek olyan sok hűtlen viselkedése az együttérzés tudatosságának a hiányától függ és a közömbösség szokásának, vagyis annak a szokásnak a következménye, hogy elfordítjuk tekintetünket.

Szent Péter járjon közbe az új bíborosokért

Kérjük ma Péter apostol közbenjárására, hogy szívünk legyen együttérző, hogy tanúi legyünk Annak, aki szeretett és szeret bennünket, aki irgalommal tekintett ránk, aki kiválasztott bennünket, felszentelt minket és meghívott, hogy mindenkinek elvigyük üdvözítő evangéliumát – zárta homíliáját Ferenc pápa az új bíborosokat avató nyilvános rendes konzisztóriumon.  

05 október 2019, 19:50