A készséges hit a szolgálat öröme: Ferenc pápa Úrangyala imádsága

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A mégoly kicsi készséges hitnek is mekkora ereje van

„Növeld bennünk a hitet!” – idézte Ferenc pápa az apostolok kérését a napi evangéliumból (Lk 17,5-10), amire Jézus a mustármag és az eperfa hasonlatával válaszolt. E képekkel Jézus azt akarta megértetni, hogy a mégoly kicsi hitnek is mekkora ereje van! A kicsi mivolt alázatra utal, mely nagyon is megérzi az Istenre szorultságunkat. A hit megértésének a mértéke – látszólagos jelentéktelensége ellenére – a szolgálat. Ezt emeli ki Jézus a szolga készségéről szóló meglepő példázattal. Urának hatalmaskodása és közömbössége ellenére a szolga alakja mutatja meg a hit emberét Isten iránt: teljes mértékben az ő akaratára hagyatkozik, számítgatás és kifogások nélkül.  

A készséges hit helye a közösség, módja a szolgálat

Ferenc pápa ennek a készséges hitnek a helyét a „közösségben” jelölte meg, ahol az ember „örömét leli mások szolgálatában, mert már ebben megtalálja a viszonzást”. Ezért nem vár elismerést kívülről és kész arra, hogy helyesen értse Jézus szavát: „Haszontalan szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük” (Lk 17,10). Az alázat és készségesség nagyon sokat tehet az egyház javára, kezdve attól a gesztustól, hogy Jézus megmossa a tanítványai  lábát. Szűz Mária éneke segítsen bennünket ebben a küldetésben: „Mert rátekintett szolgálója alázatosságára” Lk 1,48).    

Közös keresés testvéri közösségben és a Szentlélek iránti engedelmességben

Az Úrangyala imádság után Ferenc pápa a hívek imáját kérte a három héten át tartó, a Pánamazónia-térségért egybehívott püspöki szinódus támogatására, mely a helyi egyház küldetéséről tanácskozik. Kísérjék fohászaikkal a tanácskozást, hogy testvéri közösségben, a Szentlélek iránti engedelmességben keressék az evangélium tanúságtételének útjait.