Giuseppina Vannini betegápoló szerzetesnővér: Krisztus szeretetével a gyengék mellett
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Egy gondviselésszerű találkozás
Évekkel később egy gondviselésszerű találkozás Luigi Tezza kamilliánus szerzetes atyával – akit azóta már boldoggá avattak – döntő változást hozott Giuditta életében. Kétségek gyötörték ugyanis amiatt, hogy kérelmét a szerzetesi életre mindig elutasították. 32 évesen, 1892. december 17-én Tezza atya lelkigyakorlatán rábízza magát a Gondviselésre, aki azt ajánlja neki, hogy alapítson szerzetes intézetet a betegek szolgálatára. Két napig tartó mély imádság után Giuditta beleegyezik, ám rögtön jelzi, hogy ő valójában „nem képes semmire sem”, csak arra az egy dologra, hogy „az Úrnak odaszentelje egész életét”.
Szent Kamill lelki örökségében jár
1892. február 2-án a betegápoló rendet alapító Szent Kamill kápolnává átalakított szobájában – ahol egykor meghalt a kamilliánusok atyja –, születik meg Szent Kamill Lányainak Kongregációja. Giuditta ekkor kapja meg a Giuseppina nevet és kezdi el betegápolói szerzetes életét. Három évvel később, 1895. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén örök fogadalmat tesz, majd hamarosan megválasztják az új intézmény legfőbb elöljárójává.
Tanúságtétel az egyszerű és konkrét szeretetről
Tizenöt éven át folytatja a gyengélkedők segítését és a rend vezetését, amíg 1911. február 23-án véget ér földi pályafutása. Szent II. János Pál pápa 83 évvel később, 1994 októberében avatja boldoggá, újabb 23 év elteltével pedig Ferenc pápa az oltár dicsőségére emeli. Giuseppina Vannini életszentsége ma is, éppen az általa alapított Intézet révén, tanúságot tesz arról az egyszerű és konkrét szeretetről, mely az Úr Jézusnak a szegények, betegek, szenvedők és elesettek iránti együttérzéséből táplálkozik, jól emlékezve szavaira: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).