Keresés

Vatican News
ITALY-VATICAN-POPE-ALBANO ITALY-VATICAN-POPE-ALBANO 

Hitünk lényege az élő találkozás Isten irgalmával – Ferenc pápa az albano-i székesegyházban

Jézus mindnyájunkra emlékezik, megelőz bennünket szeretetével, vele mindenütt otthon érezzük magunkat. Isten azt kívánja, hogy egyháza mindenki számára otthon legyen az otthonok között – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa, amelyet a Róma közelében fekvő Albano város Szent Pongrác székesegyházban mondott, arra emlékezve, hogy XVI. Benedek pápa 2008. szeptember 21-én szentelte fel a templom új főoltárát.

Vertse Márta – Vatikán

Ha Zakeushoz hasonlóan találkozunk Jézus tekintetével és elnyerjük Isten bocsánatát, nincs többé szükségünk „szeretet-pótlékokra”, mert Isten előzetesen részesít irgalmasságában, öröm tölti el szívünket és akkor „üdvösség” köszönt életünkre.

Az elfelejtett városban Isten a legnagyobb bűnösre emlékezik

Az evangéliumi szakasz Jerikóban játszódik, a híres városban, amelyet Józsue idején pusztítottak el és amelyet a Biblia szerint soha nem lett volna szabad újjáépíteni (vö. Józs 6): az „elfeledett városnak” kellett volna lennie – kezdte szentbeszédét Ferenc pápa. De Jézus „bevonult” Jerikóba (vö. Lk 19,1), és ebben a városban, amely a tenger szintje alatt helyezkedik el, nem félt attól, hogy a legmélyebbre jusson, amelyet Zakeus képviselt, mint a „vámosok feje”, vagyis a nép által gyűlölt kollaboráns harácsoló. „Gazdag” volt és könnyű kitalálni, hogy polgártársai bőrén gazdagodott meg. Jézus szemében azonban nem volt menthetetlen Zakeus, akinek neve azt jelenti, hogy „Isten emlékezik”.

Jézus azért jött el közénk, hogy mindenkit üdvözítsen

Az Úr mindenekelőtt emlékezik ránk. Nem veszít el szem elől bennünket az akadályok ellenére sem, amelyek távol tarthatnak Tőle. Ezek az akadályok Zakeus esetében sem hiányoztak: alacsony volt, nemcsak fizikai értelemben, hanem erkölcsi szintje szempontjából is. Szégyenkezett, mivel Jézust a fa ágai között elbújva akarta megpillantani, abban reménykedve, hogy nem veszik észre jelenlétét. Továbbá  nem hiányoztak bírálói sem, az evangélium szerint a városban mindenki „zúgolódott” amiatt a találkozás miatt. Azonban egyetlen akadály sem felejteti el Jézussal a lényeget: az embert, akit szeretni és üdvözíteni kell.

A templomok arra emlékeztetnek, hogy Isten minden embert szeret

Mit mond ez az evangéliumi szakasz székesegyházatok évfordulóján? – tette fel a kérdést a pápa. Azt, hogy minden templom az egyházban azért létezik, hogy életben tartsa az emberek szívében annak emlékezetét, hogy Isten szereti őket, hogy még a legtávolabb állóknak is mondja: „Jézus szeret téged és neveden szólít”. Jézushoz hasonlóan ne féljetek „áthaladni” városotokon, felkeresni a legelfelejtettebbeket, akik a szégyen, a félelem, a magány ágai mögé bújnak és és mondjátok nekik: „Isten emlékezik rád” – buzdított a pápa.

Jézus elsőként szeret minket

Jézus azon túl, hogy emlékezik, megelőz bennünket – fejtette ki homíliájában a pápa. Jézus előbb látja meg Zakeust, előbb szólítja meg, házába megy, mielőtt Zakeus meghívná. Ez Jézus: ő lát meg minket elsőként, ő előbb szeret bennünket, előbb fogad be minket. Amikor felfedezzük, hogy szeretete megelőz minket, akkor életünk megváltozik.

Minden megtérés Isten előzetes gyöngédségének eredménye

Ha Zakeushoz hasonlóan keressük, de nem találjuk meg életünk értelmét és „szeretet-pótlókkal” pazaroljuk el életünket, mint a gazdagság, a karrier, az élvezetek, függőségek, engedjük, hogy Jézus ránk tekintsen. Csak Jézussal fedezzük fel, hogy bensőnket megérinti Isten legyőzhetetlen gyöngédsége, amely meghatja és felrázza szívünket, megérezzük, hogy Jézus elsőként szeret minket.

Ne világiasítsuk el hitünket

Ha elsőbbséget adunk előjegyzési naptárunknak és nem Jézus irgalmas tekintetéből indul ki tevékenységünk, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elvilágiasítjuk a hitet, bonyolulttá tesszük kulturális, hatékonyságra törekvő nézetekkel, politikai választásokkal. De ne feledjük a lényeget, vagyis a hit egyszerűségét, ami mindent megelőz, ez pedig az élő találkozás Isten irgalmasságával. Ez legyen minden tevékenységünk középpontja, kezdete és vége – buzdította a híveket Ferenc pápa.

Zakeus, amikor felmászott egy vadfügefára, legyőzte szégyenét és bizonyos értelemben gyermekké lett. Nem bonyolult keresztényekre, ezer kidolgozott elméletre, hanem Istenre és a többiekre van szükségünk. Küzdjük le önelégültségünket és  bezártságunkat, legyünk tele lendülettel Isten felé és szeretettel felebarátaink felé.

Jézussal idegenben is otthon érezzük magunkat

Zakeus, aki idegennek érezte magát városában, szeretett személyként tér haza Jézus szavait követően: „Ma a te házadban kell megszállnom”. Jézus szeretetét érezve megnyílik szíve a többiek felé: „Vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette”. Zakeus jóval túlhaladta a  mózesi törvény által előírt egyötödöt, mert megismerte a szeretetet.

Az egyház legyen az a hely, ahol mindenki otthon érzi magát

Milyen szép lenne, ha szomszédaink és ismerőseink az egyházat saját otthonuknak éreznék! Sajnos azonban előfordul, hogy közösségeink idegenné és kevéssé vonzóvá válnak sokak számára. Néha érezzük annak a kísértését, hogy zárt köröket alkossunk. Az Úr azt kívánja, hogy egyháza legyen otthon az otthonok között, vendéglátó sátor, ahol minden ember, a lét vándorai, találkozzanak Ővele, aki eljött, hogy közöttünk éljen (vö. Jn 1,14).

Jézus tanítványai mindenkit testvérüknek tekintenek

„Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett” (Lk 19,10) – fejeződik be az evangéliumi szakasz. Ha kerüljük azt, ami látszólag elveszett, akkor nem tartozunk Jézushoz. Kérjük a kegyelmet, hogy mindenkihez testvérként közelítsünk és senkiben se lássunk ellenséget. És ha valaki rosszat tett nekünk, fizessük vissza azt jóval. Adjunk ingyen, szeressük a szegényeket: gazdagok leszünk Isten színe előtt.

Albano székesegyházában mindenki érezze, hogy az Úr befogadta otthonába

A pápa végül a következő kívánsággal fejezte be homíliáját: „Székesegyházatok, mint minden templom, legyen olyan hely, ahol mindenki érzi, hogy az Úr emlékezik rá, már előzetesen részesül irgalmasságában és befogadást nyer otthonába. Az egyházban történjen meg a legszebb: örüljünk, mert ma „üdvösség köszöntött” az életre (vö. 9)”.

21 szeptember 2019, 18:47