Ferenc pápa az ágostonrendiek nagykáptalanjához: Isten szeretetét mutassátok fel együtt
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A közösségben szerzett Isten-tapasztalat felmutatása a világnak
Az ágostonrendiek nagykáptalanja ezen a héten tartotta Rómában általános rendi összejövetelét, melyen szembesültek a jelenkor legfontosabb kihívásaival és amire a Szentírás, az egyház tanítóhivatali útmutatása és a nagy Ágoston atya nyomán keresték a válaszokat. Ferenc pápa a káptalani tanácskozásuk után mindenekelőtt a megszentelt élet közösségei küldetésére utalt, mely valójában azt a helyet jelenti, amelyben megélik az Isten-tapasztalat bensőségességét a testvéri közösségben. Ebben áll egyúttal a mai első alapvető kihívás, amire a pápa a következő megoldást ajánlja: „Együtt, a közösségben szerezzenek tapasztalatot az Istenről, hogy aztán azt megmutathassák a mai világnak bátor, világos, kompromisszumok és bizonytalankodások nélküli módon. Ez kétségtelenül óriási felelősséggel jár.
A rendalkotmány alapeszménye az Egység a szeretetben
Ezt a meleg, élő, „ragályos” szeretetet mutassák fel a világban olyan közösségi életen keresztül, mely világosan megjeleníti a Feltámadottat és Szentlelkét. A rendalkotmány alapeszménye, az Egység a szeretetben a szentágostoni tapasztalat és lelkiség középpontja és az egész ágostonos élet alapja. Ferenc pápa utalt Gaudete et exultate kezdetű apostoli buzdítására: „Ezt a fennkölt spirituális találkozást élte Szent Ágoston és Szent Mónika, amikor lelkük összefonódott az isteni bölcsesség ihletettségében: Szent Mónika mindig is ezt óhajtotta és végül megkapta, amit keresett… De ez a tapasztalat nem volt gyakori és nem is ez volt a legfontosabb, hanem a közösségi élet a maga sok kis apró részletével, melyben a tagok megőrzik a szeretet apró mozzanatait és törődnek egymással”.
Az Isten-keresés maga az elsődleges ágostonrendi apostolkodás
Ennek a testvéri szeretetlángnak az életben tartásához szükség van a Regula utasítására, vagyis Istenben lenni: egy szívvel és lélekkel gyűlnek egybe és így élnek a rendházaikban, vagyis az Isten felé irányulva. Ez az Istenre irányultság nagyon fontos volt Szent Ágoston számára, mert ebből fakadt az ágostonos közösség dinamizmusa. Istenben születik meg az anima una és a cor unum, az egy szív és az egy lélek. Ez egyszerre jelent keresést, de Szent Ágoston szerint még inkább azt, hogy hagyjuk, megengedjük és lehetővé tesszük, hogy az Isten keressen bennünket és hogy ránk találjon. Ezt az Isten-keresést semmiféle más apostoli munka el nem homályosíthatja, hiszen ez a keresés maga az elsődleges ágostonrendi apostolkodás – hangsúlyozta a pápa.
Hagyatkozzunk a közösség tagjainak a szeretetére, a botrányok ellenére is
Szent Ágoston Szent Jeromoshoz írt levele így tanít erről a közösségi tapasztalatról: „Megvallom neked, hogy milyen szerfölött módon természetes teljesen ráhagyatkozni a (közösség) tagjainak a szeretetére, főként akkor, amikor a világ botrányai elnyomják őket. Szívükben aggodalom nélküli megnyugvást találok, mert meggyőződésem, hogy ebben a szívben ott van az Isten”. Ferenc pápa Szent Ágoston leveléhez hozzátette: … és az egyház botrányai előtt és a ti szerzetescsaládotok botrányai előtt is ott van a béke, az Isten-keresésnek az útján. A botrányok végül elülnek maguktól, és azt mutatják meg, hogy nincs más út.
Amikor ott a kereszt az életünkben, akkor fel kell venni azt
Zárásul a pápa újból Szent Ágoston írását használta: Az Egyház Mater Charitas, Szeretet-Anya és sír a fiainak a megosztottsága miatt, de rögtön a szeretet egységére hívja a gyermekeit. Prófétai jel a testvéri szeretet, mely azonban mindig együtt jár a kereszttel, amit napról napra vállunkra kell venni. A kereszt mindig a szeretet mértéke. Amikor nincs kereszt, lehet szeretni kereszt nélkül, de amikor ott a kereszt, akkor fel kell venni azt – zárta Ferenc pápa az ágostonrendiek nagykáptalanjának 150 tagjához intézett beszédét.
