Cerca

Vatican News
2019.09.08 Viaggio Apostolico in Mozambico Madagascar Maurizio Santa Messa nel Campo Diocesano di Soamandrakizay Ferenc pápa a madagaszkári szentmiséjén   (Vatican Media)

A pápa homíliája madagaszkári miséjén: a legrosszabb rabszolgaság, ha önmagunkért élünk

Egymillióan vettek részt szeptember 8-án, vasárnap délelőtt a szentmisén, amelyet Ferenc pápa mutatott be a madagaszkári főváros peremén található Soamandrakizay egyházmegyei térségén. Homíliájában arra hívott, hogy ne zárkózzunk be saját kis világunkba, saját klánunkba vagy a pénz és a hatalom csalfa biztonságába, hanem nyíljunk meg mások felé, hogy megízleljük az új életet.

Somogyi Viktória – Vatikán

A szentmisére egybegyűlt hívek közül sokan az egész éjszakát a Soamandrakizay térségen töltötték, voltak akik kisgyermekekkel együtt. Az erős szél, a hideg ellenére mosolyogva, örömmel várták, hogy találkozhassanak Ferenc pápával. Szombaton este ugyanezen a helyszínen tartották a fiatalok imavirrasztását a pápával. 

Jézussal együtt járni nem túl pihentető

Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumi szakaszból (Lk 14,25-33) indult ki, amelyben Jézust hatalmas tömeg követi. Jézussal együtt járni nem túl pihentető – jegyezte meg a pápa utalva a jelenlevőkre, akik az éjszaka nem sokat pihentek, hogy meghallhassák a szentmisén Jézus üzenetét. Minden keresztény lemondásnak csak a Jézus Krisztussal való találkozás öröme és ünnepe fényében van értelme. A napi evangéliumi szakasz alapján a pápa Jézus követésének három elvárását fejtette ki.

Családi kapcsolatok

Az első arra hív, hogy tekintsünk családi kapcsolatainkra. Az Úr által felkínált új élet kényelmetlennek tűnhet és botrányos igazságtalansággá válhat azok számára, akik azt hiszik, hogy a Mennyek országába való belépés csak vér szerinti kapcsolatokra, egy adott csoporthoz való tartozásra, egy klánra vagy egy adott kultúrára korlátozódik. Amikor a „rokonság” válik minden igaz és jó meghatározójává, akkor odáig jutunk, hogy igazolni és szentesíteni próbálunk olyan magatartásokat, amelyek megteremtik a privilégiumokkal rendelkezők és a kirekesztés kultúráját. A Mester elvárása ezzel szemben az, hogy aki nem képes testvérként látni a másik embert, meghatódni életén és helyzetén a családi, kulturális, társadalmi hátterétől függetlenül, az nem lehet a tanítványa. Szeretete és áldozathozatala ingyenes ajándék mindenkinek.

A Mennyek országát ne saját személyes érdekeinkkel azonosítsuk

Jézus második elvárása azt mutatja meg számunkra, hogy nehéz követni az Urat, ha a Mennyek országát saját személyes érdekeinkkel azonosítjuk vagy ha egy ideológia bűvöletében Isten nevét vagy egy vallást eszközként használjuk fel az erőszak, a szegregáció, a gyilkosság, a száműzetés, a terrorizmus és a peremre szorítás tetteinek igazolására. A Mester elvárása arra buzdít, hogy az Evangéliumot ne manipuláljuk szomorú leegyszerűsítéssel, hanem a történelmet testvériségben és szolidaritással építsük a föld és ajándékainak ingyenes tiszteletben tartásával a kifosztással szemben. A párbeszéd megélése legyen az utunk, a közös együttműködés legyen a magatartásformánk és a kölcsönös megismerés legyen a módszerünk és a kritériumunk.

Ne akarjuk mindig önmagunkat igazolni

Ferenc pápa ekkor feltette a kérdést: milyen nehéz lehet osztozni az Úr adta új életben, amikor folyamatosan önmagunkat akarjuk igazolni? Ha azt hisszük, hogy minden kizárólag saját erőnkből és tulajdonainkból származik. A Mester harmadik elvárása arra hív, hogy nyerjük vissza a hálás emlékezetet és ismerjük fel, hogy személyes győzelmeink, életünk és képességeink egy ajándék eredményei (vö. Gaudete et exsultate).

A saját kis világunkba zárkózás kísértése

Ezekkel az elvárásokkal az Úr fel akarja készíteni tanítványait Isten országának eljövetelére azáltal, hogy megszabadítja őket egy pusztító akadálytól, a rabszolgaság egyik legrosszabb formájától, attól, hogy önmagukért éljenek. Ez a saját kis világunkba zárkózás kísértése, amely azzal végződik, hogy kevés hely marad mások számára: a szegények már nem férnek el benne, Isten hangját már nem halljuk meg, nem élvezzük szeretetének örömét, nem lüktet többé bennünk a lelkesedés arra, hogy jót tegyünk. A Jeruzsálem felé vezető úton az Úr ezekkel az elvárásokkal arra hív, hogy emeljük fel tekintetünket, igazítsuk helyre a prioritások sorrendjét és mindenekelőtt teremtsünk teret arra, hogy Isten legyen életünk középpontja és lényege.

Szabaduljunk meg bezárkózottságunktól

Tekintsünk körbe: mennyi férfi és nő, fiatal és gyermek szenved és mindentől meg van fosztva! Ez nem része Isten tervének. Mennyire sürgető Jézus hívása arra, hogy szabaduljunk meg bezárkózottságunktól, büszke individualizmusunktól, hogy engedjük győzedelmeskedni a testvériség lelkületét, és hogy mindenki szeretve érezze magát, mert megértik, elfogadják és értékelik méltóságában. A keresztény ember nem maradhat közönyös vagy fatalista keresztbe tett vagy széttárt karral. A hívő nyújtsa ki kezét, amint Jézus teszi ővele – kérte Ferenc pápa.

Együtt legyőzhetjük mindazt a bálványimádást

Isten Szava arra hív, hogy induljunk el újra az úton, merjünk minőségi ugrást tenni. Együtt legyőzhetjük mindazt a bálványimádást, amely figyelmünket a hatalom, a karrier, a pénz csalfa biztonságára és az emberi dicsőség keresésére összpontosítja. A Jézus által kijelölt elvárások akkor válnak könnyebbé, amikor elkezdjük megízlelni az általa felkínált új élet örömét. Ez az öröm abból a tudatból születik meg, hogy eljön és keres bennünket az útkereszteződésekben akkor is, amikor elveszettnek érezzük magunkat, mint a tékozló fiú. Az alázatos keresztény realizmus ösztönözzön bennünket arra, hogy szembe nézzünk a nagy kihívásokkal és hogy ezt a szép országot olyan hellyé tegyük, ahol az Evangélium életté válhat, amelyet Isten nagyobb dicsőségére élünk! – zárta homíliáját Ferenc pápa madagaszkári szentmiséjén vasárnap délelőtt.

 

08 szeptember 2019, 16:59