PONTE MORANDI UN ANNO DOPO, GENOVA VIVE TRA MEMORIA E RINASCITA / SPECIALE

PÁPA

Ferenc pápa levele a genovai híd-tragédia évfordulójára: Nem vagytok egyedül!

2018. augusztus 13-án a Genova határában futó autósztráda egyik völgyhídja összeomlott és 43 személy életét vesztette, amikor autók sokasága a tátongó mélységbe zuhant. Világméretű megdöbbenést váltott ki a katasztrófa, főként annak ismeretében, hogy az illetékesek tudtak a Morandi-híd rossz állapotáról, de mindig csak halogatták a szükséges beavatkozást. Az évforduló kapcsán Ferenc pápa levelet intézett a genovai lakosokhoz, melyben továbbra is együttérzéséről és imáiról biztosítja őket. Külön említést tesz a genovai kikötőről, ahonnét a pápa édesapja 1929-ben kivándorolt, hogy Dél-Amerikában próbáljon szerencsét, vagyis kezdjen új életet.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Kedves fivéreim és nővéreim, kedves barátaim! Egy év telt el a Morandi-híd összeomlása óta, mely 43 személy halálát okozta. Családokét, melyek éppen útra keltek vagy visszatértek a nyári szabadságról, továbbá munkájukat végző emberekét. A tragédia városotok szívét sebezte meg, melyben sokan elvesztették rokonaikat, számosan megsebesültek, mások pedig otthonaikat elvesztve, hajléktalanná váltak – kezdődik Ferenc pápa levele.

Hadd mondjam el nektek, hogy nem felejtettelek el benneteket, hogy imádkoztam és imádkozom az áldozatokért, a családjaikért, a sebesültekért, a hajléktalanná vált emberekért és mindenkiért, egész Genováért. Egy ilyen jellegű eseménnyel szemben nem könnyű az elszenvedett veszteség élesen nyilalló fájdalmát enyhíteni, miként érthető a beletörődés érzése a tragédiával szemben, mely pedig elkerülhető lett volna.

Én nem tudok előre kész válaszokat adni nektek, mert bizonyos helyzetekkel szemben a mi szegényes szavaink nem bizonyulnak megfelelőnek. Nincsenek válaszaim, mert csak sírni lehet e tragédia fölött, csendben maradni, imádkozni és kérdőre vonni magunkat annak törékenysége felől, amit felépítünk.

Atyaként és testvérként írok nektek

Üzenetem ezért a szívemből fakad, amit atyaként és testvérként is szeretnék megosztani veletek. Ne hagyjátok, hogy az élet viszontagságai megtörjék a közösségetek kapcsolatainak szövetét, hogy eltöröljék annak az emlékezetét, ami annak történetét ilyen fontossá és jelentőssé tette. Amikor Genovára gondolok, mindig a kikötő jut az eszembe. Arra a helyre gondolok, ahonnét az apám elindult. A genovaiak dacos akaratára gondolok, a hétköznapi fáradalmakra és a reményekre.

Nem vagytok egyedül

Ma mindenekelőtt azt az egy dolgot szeretném nektek elmondani, hogy nem vagytok egyedül. Tudjátok, hogy Isten, a mi Atyánk meghallgatta a kiáltásunkat és kérésünket, nem szavakkal, hanem olyan jelenléttel, mely kísér bennünket, az ő Fiának a jelenlétével. Jézus még előttünk keresztül ment a szenvedésen és a halálon. Megvetették, megalázták, megostorozták, keresztre feszítették és barbár módon megölték. Isten válasza a fájdalmunkra a közelség lett, olyan jelenlét, mely elkísér bennünket és nem hagy egyedül. Jézus egy lett velünk, ezért ő mellettünk van és velünk együtt sír életünk legnehezebb pillanataiban. Őrá tekintve rábízzuk a kéréseinket, fájdalmunkat és indulatunkat. De azt is el szeretném mondani nektek, hogy Jézus nem volt egyedül a kereszten. A bitófa alatt ott állt az anyja, Mária. Stabat Mater, ott állt az Anya a kereszt alatt, hogy megossza Fiának szenvedését. Nem vagyunk egyedül, van Anyánk, aki a mennyből szeretettel néz ránk és közel van hozzánk.

Bízzatok a Szűzanya segítségében

Társuljunk hozzá és mondjuk neki: „Anyánk!”, mint egy gyermek, amikor gyermekként fél, és bátorításra, erősítésre szorul. Ahogyan bátorítást nyert a földműves Benedetto Pareto 1490-ben a Figogna hegyén, amikor egy nagyon szép és kedves hölgyet látott, aki Jézus anyjaként mutatkozott be, azt kérve, hogy egy kápolnát építsenek a számára. Tekintsetek az oltalom Szűzanyjára és bízzatok anyai segítségében.

Bűnös és gyenge emberek vagyunk, de van egy irgalmas Atyánk, akihez fordulhatunk, és a keresztre feszített és feltámadt Fiú, aki velünk együtt jár, valamint a Szentlélek, aki segít és soha nem hagy el bennünket.

Ne veszítsétek el a reménységet, és ne hagyjátok, hogy azt elragadják tőletek!

Azt akarom mondani nektek, hogy nem vagytok egyedül – folytatódik a pápa levele –, mert a keresztény közösség, a genovai egyház veletek van és megosztja szenvedéseiteket és nehézségeiteket. Minél inkább tudatában vagyunk gyengeségünknek és emberi életünk bizonytalanságának, annál inkább felfedezzük az emberi kapcsolatok szépségét, melyek egyesítenek minket, mint család, közösség és polgári társadalom. Tudom, hogy ti genovaiak képesek vagytok nagy szolidáris tettekre, hogy ingujjat feltűrve munkához láttok, hogy nem adjátok meg magatokat, hogy tudtok a bajban lévő mellé állni. Tudom, egy ilyen nagy tragédia után, mely megsebezte családjaitokat és a várost, képesek voltatok cselekedni, felállni és előre tekinteni. Ne veszítsétek el a reménységet, és ne hagyjátok, hogy azt elragadják tőletek! Továbbra is álljatok azok mellett, akiket a leginkább sújtott a baj. Imádkozom értetek és ti se feledkezzetek el imádkozni értem! Ferenc