Ferenc pápa katekézise: A betegek sebei Krisztus jelenlétére utalnak
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az általános kihallgatás elején a világnyelveken felolvasott szentírási szöveg ezt az epizódot mondja el: „Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak” (ApCsel 5,12-16).
Salamon oszlopcsarnoka Jézus és az apostoli közösség szolgálatában
A jeruzsálemi apostoli közösség mindabból a nagy gazdagságból élt, melyet az Úr bőkezűen bocsátott a rendelkezésükre. Az üldöztetés ellenére nagy számbeli növekedést és erjedést tapasztal meg – kezdte beszédét Ferenc pápa. Lukács a jelentős esemény helyszíneként megjelöli a helyet, a Templomot körülvevő Salamon tornácát. Ez a fedett oszlopcsarnok nyitott galériaként oltalmat kínált az embereknek, ugyanakkor lehetőséget kínált a találkozásra. Ez az a hely, ahol az Úr a nagy ünnepek idején körüljárt (vö Jn 10,23), ahol a meggyógyított béna Péter és János mellett jár-kel és ahol Péter evangelizálja a népet, megmagyarázva neki, hogy a Jézus nevébe vetett hit okozta a gyógyulást. Ez az oszlopcsarnok, melyben a Krisztus-eseményt szóban meghirdetik, mely megindítja a szíveket, de ami megérinti és meggyógyítja a testet is.
Az apostoloknak nincs sem aranyuk, sem ezüstjük, de erősek Jézus nevében
Ferenc pápa az Apostolok Cselekedeteiben leírt egyházképet „tábori kórházhoz” hasonlította, mely befogadja a leggyengébbeket, vagyis a betegeket. Szenvedésük felkelti az apostolok figyelmét, akiknek sem aranyuk, sem ezüstjük nincs, de erősek Jézus nevében. Szemükben, miként minden keresztény látásmódjában az Ország örömhírének elsődleges címzettjei a betegek, akikben Jézus különleges módon jelen van. A betegek tehát az egyház kiváltságosai, a papi szív és minden hívő számára is. Nem szabad őket leselejtezni, hanem éppen ellenkezőleg gondozni kell őket.
A tanú jelenvalóvá teszi Krisztust, szavai és testi jelenléte által is
Ferenc pápa külön figyelmet szentelt Péter apostol személyének, akinek a primátus révén és az Úrtól kapott küldetés jegyében kitüntetett szerep jut az apostolok körében. Ő kezdi meg az igehirdetést Pünkösd napján és a jeruzsálemi zsinat során vezető szerepet tölt be. Most a hordágyak közé lép, a betegek közt jár, amiként azt Jézus tette, amikor magára vette bajaikat és betegségüket. Péter, a galileai Halász ját itt, de hagyja, hogy másvalaki nyilvánuljon meg, vagyis az élő és tevékeny Krisztus. Tanú ugyanis az – hangsúlyozta Ferenc pápa –, aki jelenvalóvá teszi Krisztust szavai és testi jelenléte által is, és ami lehetővé teszi számára, hogy a testté lett Ige történelmi meghosszabbítása legyen.
A betegek sebeiben, betegségeiben ott van mindig Jézus jelenléte, Jézus sebe
Péter a Mester műveit tölti be, és amikor hittel tekint Őrá, akkor magát Krisztust látja. Péter így az Úr Lelkével eltelve jár körül, és anélkül, hogy bármi különöset is tenne, pusztán árnyékával gyógyítva simogat. Visszaadja az egészséget a Föltámadott gyengédségének a kiárasztásával, aki a betegek fölé hajol, életet, üdvösséget és méltóságot ad. Ilyen módon az Isten nyilvánítja ki közelségét és teszi a sebeket a fiai számára saját gyengédségének teológiai helyévé. A betegek sebeiben, betegségeiben, melyek egyébként az élet akadályai, ott van mindig Jézus jelenléte, Jézus sebe. Jézus az, aki mindnyájunkat arra hív, hogy gondozzuk, ápoljuk és gyógyítsuk őket – emelte ki a pápa.
Jézus neve ellenkezést és gyűlöletet vált ki
Péter gyógyító cselekedete azonban a szadduceusok gyűlöletét és irigységét váltja ki, akik aztán bebörtönöztetik az apostolokat és miután megzavarodnak csodálatos megszabadulásuk láttán, megtiltják nekik, hogy tanítsanak. Ezek az emberek látták az apostolok által művelt csodákat, ami nem mágia által, hanem Jézus nevében történt, de nem akarták elfogadni ezt, ezért börtönbe vetették és megbotoztatták őket. Péter ekkor válaszol nekik, miközben a keresztény élet értelmezési kulcsát kínálja: „Istennek kell engedelmeskedi, vagy az embereknek” (ApCsel 5,29). Az apostoloknak ugyanis azt mondják: Nem szabad nektek többé ezeket tenni, többé nem gyógyíthattok!
A nagy keresztény válasz előbb Istennek engedelmeskedik
„Én az Istennek engedelmeskedem előbb, semmint az embereknek” – ez a nagy keresztény válasz. Ez azt jelenti, hogy az Istent hallgatjuk feltétel nélkül, halogatás és számítgatás nélkül. Hozzá kell csatlakozni, hogy képesek legyünk szövetségre lépni vele és hogy találkozzunk vele az utunk során. Kérjük magunk számára a Szentlélektől az erőt, hogy ne féljünk azoktól, akik hallgatást parancsolnak nekünk, aki meghazudtolnak bennünket és akik az életünkre törnek. Kérjük őt, hogy belülről erősítsen meg bennünket, hogy biztosak legyünk a mellettünk álló Úr szeretetteljes és vigasztaló jelenlétében! – zárta ezzel a fohásszal katekézisét Ferenc pápa.
