Ferenc pápa katekézise: Átfogó közösség a hívek gyülekezetében

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán      

A szolidaritás dinamizmusa építi az egyházat

A keresztény közösség a Szentlélek bőséges kiáradásából ered és a testvérek Krisztusban való osztozásának kovásza révén gyarapodnak – kezdte beszédét Ferenc pápa. A szolidaritás dinamizmusa építi az egyházat, melyben a koinonia, a közösség játszik főszerepet, hiszen a görög szó, koinonia jelentése: közösbe tenni, megosztani, közölni, részt venni. Ennek a koinoniának az eredete az Egyházban a Krisztus Testében és Vérében való részvétel, mely testvéri közösségben valósul meg, egybegyűjti a javakat és pénzt gyűjt a jeruzsálemi anyaegyház javára.

A koinonia-közösség az Úr tanítványai kapcsolatainak új formája

Az eucharisztikus élet, az imádságok, az apostoli prédikáció, a közösség megtapasztalása formálja a hívek sokaságát olyan közösséggé, melynek „egy a szíve és a lelke” és ahol „senki sem mondja vagyonát sajátjának, mert mindenük közös”. Ennek következtében „nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette”. A koinonia-közösség ily módon az Úr tanítványai kapcsolatainak új formája lett, melyben a Krisztussal való kapcsolat alapozza meg a testvérek egymás közötti kapcsolatát, ami a vagyonközösségben is kifejeződik. Krisztus teste tagjának lenni, felelősséget jelent egymás iránt is. Felkarolják a gyengéket és nincs nélkülöző köztük - értelmezte Ferenc pápa a jeruzsálemi közösség életét. Eladják a javaikat, árát az apostoloknak adják, és így mindenki szüksége szerint részesül belőle. Ez a gyakorlat arra irányult, hogy távol tartsa tőlük a szegénység csapását.

A szolidaritás nemes versenye a testvéregyházak között

Ez a szempont később is megmarad, mert amikor Péter, Jakab és János, az „egyház oszlopai” közösségi kapcsolatokat építenek, Pált és Barnabást arra rendelik, hogy a pogányoknak hirdessék az evangéliumot, de lelkükre kötik, hogy a „szegényekről meg ne feledkezzenek (vö Gal 2,9-10). Pál engedelmesen  eleget tesz a kérésnek és a gyűjtés a közösségek közötti szolidaritás versenyévé válik. A „szolidaritás ugyanis döntés, mely a szegénynek juttatja a neki járó részt” – idézett a pápa az Evangelii gaudium kezdető apostoli buzdításából.

Az önérdek és csalás szomorú története                   

Barnabás az apostolok lába elé teszi javainak az árát. Az ilyen és hasonló  szép példák között a pápa megemlítette azt a szomorú történetet, mely megszakította a megosztás ingyenes, derűs és érdekmentes tapasztalatának láncolatát. Péter leleplezi Ananiás és felesége, Szafíra becstelen magatartását: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” (ApCsel 5,3-6). Anaiás csalárd, képmutató és alkudozó módon jár el, amit Aranyszájú Szent János egyik homíliájában „igazi szentségtörésnek” nevez.

Az Úr öntse belénk a gyengédség Lelkét, a keresztény szolidaritást    

Aki nem számol a testvéri megosztással, az valójában képmutató és eltávolodik az igazságtól, önző lesz, kioltja a közösségi érzés tüzét és benső fagyhalálra adja magát. Nem az egyház lakója, hanem csak turista benne egy szállodai szobával. Nyereségre tör, előnyt húz a helyzetekből mások kárára. Pedig Jézus szava szerint az elszáradt venyigét le kell metszeni a szőlőtőről. Ferenc pápa végül annak a kívánságának adott hangot, hogy az Úr öntse belénk a gyengédség Lelkét, mely legyőz minden képmutatást és táplálja a keresztény szolidaritást.