A Szentlélek különbözőségekből teremt egységet – a pápa pünkösdi homíliája

Vertse Márta – Vatikán

A Lélek hozzánk közel álló személy, aki összhangot teremt életünkben, mert ő maga az összhang a világ teremtésétől kezdve. A Szentlélek kiáradásának ünnepén a pápa az egyház és a világ békéjéért imádkozott.

A Szentlélek nem egy elvont dolog, hanem konkrét Személy

Pünkösd a tanítványok számára ötven bizonytalanságban eltelt nap után érkezett el. Egyrészt örömmel telve látták és hallgatták a Feltámadt Jézust, még ettek is vele együtt. Másrészt még nem küzdötték le kételyeiket és félelmeiket, zárt ajtók mögött gyűltek össze (vö. Jn 20,19.26). Azután megérkezik a Szentlélek és aggodalmaik eltűnnek. Az Apostolok már nem félnek a letartóztatástól, a haláltól, hirdetik Jézust minden népnek, elindulva ismeretlen határok felé. Azelőtt szinte soha nem beszéltek nyilvánosan, most „nyíltan és merészen” (parresia) szólnak mindenkihez. A tanítványokat megújította a Lélek ifjúsága, átalakította őket egy öröm, amely révén újjászülettek. A Lélek ugyanis nem egy elvont dolog, hanem a legkonkrétabb, hozzánk legközelebb álló Személy, aki összhangot hoz életünkbe, mert ő maga az összhang.

Összhang az ember szívében

A tanítványok története megmutatja: nem elég, ha látjuk a Feltámadt Krisztust, ha nem fogadjuk Őt be szívünkbe. Jézus, amikor találkozik övéivel, ezt ismétli: „Békesség nektek!” (Jn 20, 19.21) és nekik adja a Szentlelket. A béke nem abból áll, hogy megoldjuk a külső problémákat. Isten nem veszi el övéitől a megpróbáltatásokat és az üldöztetéseket. Abból áll, hogy befogadjuk a Szentlelket. Ez a béke a szívet a mély tengerhez teszi hasonlóvá, amely mindig nyugodt, még akkor is, amikor felszínét hullámok korbácsolják. Olyan mély ez az összhang, hogy még az üldöztetéseket is boldogságokká tudja átalakítani.

A Szentlélek nélkül felfeslik a keresztény élet

Ma, a sietségben, amelyet korunk ránk kényszerít, úgy tűnik, hogy az összhang a háttérbe szorul: a szüntelen idegesség következtében mindenre rosszul reagálunk, gyors megoldásokat keresünk. Tabletták, újabb és újabb érzelmek helyett azonban mindenekelőtt a Szentlélekre van szükségünk: Ő tesz rendet a kapkodásban. Ő a béke a nyugtalanságban, a bizalom az elbátortalanodásban, öröm a szomorúságban, ifjúság az öregségben, bátorság a megpróbáltatások idején. Ahogy ma Szent Pál mondja, megakadályozza, hogy ismét félelemben éljünk, mert érezteti velünk, hogy szeretett gyermekek vagyunk, megkaptuk a „fogadott fiúság” lelkét (vö. Róm 8,15). A Vigasztaló Szentlélek az, aki átadja nekünk Isten gyöngédségét. A Lélek nélkül felfeslik a keresztény élet. A Lélek nélkül Jézus a múlt személye marad, a Lélekkel ma élő ember. A Lélek nélkül a szentírás holt betű, a Lélekkel az élet Szava. A kereszténység Lélek nélkül örömtelen moralizmus; a Lélekkel maga az élet.

A Szentlélek a különbözőségekből egységet teremt

A Szentlélek az emberek között is megteremti az összhangot, egyházzá tesz bennünket, különböző részekből egyetlen, harmonikus épületet alkot. Ezt jól elmagyarázza Szent Pál, amikor az egyházról szólva gyakran ismétli a „különfélék” szót. „Különfélék a lelki szolgálatok, különfélék a tevékenységek, különfélék a szolgálatok” (vö. 1Kor 12,4-6). A Szentlélek fantáziával osztja szét adományait, anélkül, hogy szabványosítana. A különbözőségekből kiindulva épít egységet. Ezt teszi a teremtéstől kezdve, mert specialistája annak, hogy a káoszt kozmosszá alakítsa az összhang révén. Specialista abban, hogy különbözőséget, gazdagságot teremtsen, de ugyanakkor a különbözőségek teremtője adja meg a különbözőség egységét is. Egyedül csak Ő tudja megcsinálni ezt a két dolgot!     

Az egység Lelke újítsa meg egyházunkat

A mai világban az összhang hiánya valóságos megosztásokat okozott: van, aki sokkal, van, aki semmivel sem rendelkezik. Van, aki arra törekszik, hogy száz évig éljen, van, aki meg sem tud születni. A számítógépek korában távol állunk egymástól: több a „közösségi”, de kevesebb a szociális. Szükségünk van az egység Lelkére, hogy megújítson bennünket, mint egyház, mint Isten népe és mint testvéri emberiség. Fennáll mindig annak a kísértése, hogy „fészkeket” építsünk, saját csoportunk körül gyűljünk össze, allergikusak vagyunk minden fertőzésre. A fészektől csak egy lépés a szekta: hányszor fogalmazzuk meg önazonosságunkat valaki vagy valami ellen! A Szentlélek azonban összekapcsolja a távolállókat, visszavezeti a szétszóródottakat. A Lélek alakítja az egyházat és a világot, mint gyermekek és testvérek helyeit. Gyermekek és testvérek – ezek főnevek, amelyek előbb jönnek minden melléknévvel szemben. Ma divatos dolog jelzőket használni, sajnos sértegetni is. Nem jól élünk, ha a rosszra rosszal válaszolunk, ha áldozatból hóhérrá válunk. Aki a Lélek szerint él, békét visz oda, ahol viszály van, egyetértést, ahol konfliktus dúl. A spirituális emberek jóval válaszolnak a rosszra, szelídséggel az arroganciára, jósággal a rossz cselekedetekre, csönddel a lármára, imával a pletykára, mosollyal a csüggedésre.

Minden nap imádkozzunk a Szentlélekhez

Ahhoz, hogy megízleljük a Lélek összhangját, az ő tekintetét kell a miénk elé helyeznünk. Akkor megváltoznak a dolgok: a Lélekkel az egyház Isten szent népe, a küldetés ránk ragadó öröm, a többiek testvérek, akiket ugyanaz az Atya szeret. A Lélek nélkül az egyház egy szervezet, a misszió propaganda, a szeretetközösség erőlködés. A Szentlélek az egyház első és utolsó szükséglete – idézte Ferenc pápa Szent VI. Pált (1972. november 29, általános kihallgatás). Szent Bonaventura szerint pedig „eljön oda, ahol szeretik, ahová meghívják, ahol várják”. Imádkozzunk hozzá minden nap – mondta a pápa, majd a következő fohásszal zárta le pünkösdvasárnapi homíliáját: „Szentlélek, Isten összhangja, te a félelmet bizalommá és a bezártságot adománnyá alakítod át, jöjj el hozzánk. Add meg nekünk a feltámadás örömét, a szív örökös ifjúságát. Szentlélek, a mi összhangunk, aki belőlünk egy testet alkotsz,  áraszd ki békédet az egyházban és a világon. Tégy minket az egyetértés munkásaivá, a jó magvetőivé, a remény apostolaivá”.