Nyissuk meg szívünket a Szentlélek tüzének – Ferenc pápa Pünkösd vigíliáján

Vertse Márta - Vatikán

Pünkösd vigíliáján Ferenc pápa homíliájában arra mutatott rá, hogy a Szentlélek kézen fog és új útra vezet bennünket. Ha kinyitjuk szívünket, meghalljuk testvéreink rejtett kiáltását és Isten csodálatos tetteinek szolgálatába állunk. Imádkozzunk a hit ajándékáért és egyházunk legyen nyitott anyai szív mindenki számára – buzdította a híveket Ferenc pápa.

A Szentlélek élő vize a keresztre feszített Jézus öléből fakad

A húsvéti időszak utolsó napjának, Pünkösd ünnepének vigíliáján Jézus közöttünk van és hangos szóval hirdeti: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élővíz forrásai fakadnak” (Jn 7,37-38) – kezdte szentbeszédét Ferenc pápa. Ez a Szentlélek élő vizének forrása, amely Jézus öléből, lándzsával átszúrt oldalából fakad (vö. Jn 19,36), lemossa és megtermékenyíti az egyházat, a titokzatos jegyest, akit Mária, az új Éva képvisel a kereszt tövében. A Szentlélek élő vize fakad a Feltámadt Jézus irgalmas öléből, megtölti irgalommal a mi ölünket „jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel” (vö. Lk  6,38) és átalakít bennünket irgalmas ölű egyházzá, vagyis egy mindenki számára nyitott szívű anyává.

Bárcsak az egyház anyai otthon lenne a rómaiak számára

A pápa kívánsága, hogy a rómaiak az irgalmasság, az emberség és a gyöngédség többletéről ismerjék fel az egyházat. Jó lenne, ha úgy éreznék magukat, mint az anyai otthonban, ahol mindig szívesen látják őket, ahová mindig hazatérhetnek, ahol elfogadják, meghallgatják, megértik és segítik őket, hogy egy lépéssel előbbre jussanak Isten országa felé.

A Feltámadt Krisztus közli velünk a Szentlélek tüzét

Az egyház anyaságának gondolata nyomán Ferenc pápa felidézte, hogy előde, XII. Piusz 75 évvel ezelőtt, 1944. június 11-én egy sajátos hálaadó és könyörgő aktussal fordult a Szűzanyához Róma védelméért a Szent Ignác templomban, ahová elvitték az Isteni Szeretet Szűzanyjának kegyképét. Az Isteni Szeretet a Szentlélek, amely Krisztus Szívéből fakad. Ő a „lelki szikla”, aki elkíséri Isten népét a pusztaságban, hogy őbelőle élő vizet merítve olthassák szomjukat vándorlásuk során (vö. 1Kor 10,4). A csipkebokorban, amely nem ég el és amely Szűz Mária képe, jelen van a Feltámadt Krisztus, aki közli velünk a Szentlélek tüzét és arra szólít fel, hogy menjünk az emberek közé és hallgassuk meg kiáltásukat.

Isten nélküli terveink önteltségünk szolgálatában állnak

Ma is vannak, akik olyan várost és tornyot akarnak építeni, amelynek teteje az égig ér (vö. Ter 11,4). Ezek emberi tervek, a mi terveink is, amelyek egy egyre nagyobb „énünk” szolgálatában állnak. Egy olyan ég felé feszülnek, ahol nincs többé hely Isten számára. Magunkra hagyatva végül elveszítjük szemünk elől a látóhatárt. Ezek mind a saját építményeink, amelyek azt képzelik, hogy megérintik az eget. A Lélek azonban a magasból tör be a világba, Isten öléből, ahol a Fiú született és mindent újjáteremt.

Pünkösd a Lélek primátusának ünnepe

Mit ünnepelünk ma, együtt mindnyájan városunkban, Rómában? – tette fel a kérdést a pápa. A Lélek primátusát ünnepeljük, amely némává tesz Isten tervének kiszámíthatatlansága előtt, majd hirtelen nagy örömmel tölt el: „Tehát ez volt az, amit Isten nekünk szánt ölében?” – ez az út, az ígéret földjére való érkezés, ez Jeruzsálem városa, amelynek kapui mindig nyitva állnak mindenki számára, ahol a különféle emberi nyelvek a Lélek összhangjában állnak össze, mivel a Lélek maga az összhang. Róma városa és az egész teremtett világ fojtott kiáltása magának a Léleknek a fojtott kiáltása: ez az új világ megszületése. Isten az Atya és az anya, Isten a bába, Isten a fojtott kiáltás, Isten a világban megszületett Fiú, és mi, az egyház, nem hatalmi vágyaink, hanem Isten csodás tetteinek szolgálatában állunk.

Isten Lelke új útra késztet bennünket

„Ha a gőg és a vélt erkölcsi felsőbbrendűség nem tompítja el hallásunkat, észrevesszük, hogy sok ember kiáltása mögött nincs más, mint a Szentlélek valós fojtott kiáltása. És a Lélek az, aki ismét arra késztet bennünket, hogy ne elégedjünk meg önmagunkkal és próbáljunk újból útnak indulni; a Lélek véd majd meg bennünket minden egyházmegyei „újjászervezéstől” – idézett a pápa május 9-én, az egyházmegyei találkozón mondott beszédéből.

Mózest követve szívünkkel hallgassuk meg testvéreink kiáltását

Engedjük hát, hogy a Lélek a város szívébe vezessen bennünket, hogy meghalljuk kiáltását – mondta a pápa, majd utalt a Kivonulás könyvéből vett második olvasmányra. Isten azt akarta, hogy Mózes vele együtt „ereszkedjen le” az izraeliták közé. Mózes szívének Isten szívéhez kell hasonlóvá válnia, amely figyelmes és érzékeny az emberek szenvedéseire és álmaira.

Nyissuk meg szívünket, hogy érezzük Pünkösd tüzét     

Ahhoz, hogy meghalljuk Róma városának kiáltását, nekünk is arra van szükségünk, hogy az Úr kézen fogjon és „leeresszen” bennünket testvéreink közé. Nem intellektuális, ideológiai dolgokat kell megmagyaráznunk. „Sírnom kell, amikor olyan egyházat látok, amely azt hiszi, hogy akkor hűséges az Úrhoz, akkor válik naprakésszé, amikor pusztán funkcionális utakat keres, amelyek nem Isten Lelkétől származnak” – mondta a pápa, majd így folytatta: „Az ilyen egyház nem tud leereszkedni és ha nem ereszkedik le, akkor nem a Lélek irányítja. Ki kell nyitni szemünket és fülünket, de mindenekelőtt szívünket. Akkor érezni fogjuk magunkban Pünkösd tüzét, amely arra késztet, hogy kiáltsuk Róma lakóinak: véget ért rabszolgaságuk és Krisztus a mennyei városhoz vezető út. Ehhez hitre van szükség. Kérjük ma a hit ajándékát, hogy ezen az úton járhassunk”  - fejezte be Pünkösd előestéjén mondott homíliáját Ferenc pápa.