Keresés

Vatican News
Greek Orthodox Ecumenical Patriarch Bartholomew of Constantinople leads a service in Istanbul Az ortodox hit szilárd talaján áll  

A befogadásról ortodox szemmel – Bertalan pátriárka levele a nápolyi mediterrán fórumhoz

Bertalan ökumenikus pátriárka levelet írt a Nápolyban tartott fórumra, melynek címe: „A teológia a Veritatis Gaudium után a Földközi tenger térségében”. Június 3-án kapott levelet a Dél-olaszországi Pápai Teológia Fakultás helyettes elnökétől, P. Pino Di Luccio jezsuitától, amire június 16-án keltezett levelével válaszol. Az ökumenikus pátriárka üzenetében rövid és átfogó történelmi elemzésben mutatja be a népek mozgását és iránymutatóan jelzi azokat a szempontokat, melyeket együttesen kell figyelembe venni azok mai kezelése során. Levele záró része így összegez: „Körültekintően kell megvizsgálni a befogadás módját, a miértjét, de legfőképp az alkalmazását a helyi lakosságra való tekintettel. A befogadás legyen először is integráció, de sohasem szinkretizmus. Fennáll a nehézségben lévők befogadásának evangéliumi és emberi kötelessége, de éppúgy fennáll a kötelessége annak is, akit befogadnak, hogy tartsa tiszteletben azok hagyományát, szokásait és hitét, akik befogadják őt.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az ember és a világ oltalmazásának az alapja a szentháromságos kapcsolatok közösségében rejlik

Levele kezdetén az ökumenikus pátriárka örömmel nyugtázza, hogy a befogadás teológiájának kidolgozásával szembesülő nápolyi találkozón részt vesz a régi Róma püspöke, Ferenc pápa, akivel mély elkötelezettség kapcsolja össze az emberi személy és az őt körülvevő világ oltalmazásában, aminek végső alapja a szentháromságos kapcsolatok közösségében rejlik. Ferenc pápa Veritatis Gaudium apostoli konstitúciója a nápolyi összejövetelen a figyelem középpontjába állítja a Földközi tenger térségét és a befogadás témáját. A két téma alaptételei a sokformájú párbeszéd fogalmán nyugszanak.

A kereszténység alapvető szerepet játszott a térségben

A mi tengerünk – írja a Földközi tengerről a fanari pátriárka, akinek székháza az ősi Bizánc, vagyis a mai Isztambul történelmi belvárosában az Aranyszarv öbölre tekint – a történelem, a civilizáció, a nyelvek, a kultúrák és az egymás közötti kapcsolatokra képes vallások bölcsője, mely az egész térség számára századokon át társadalmi folyamatokat indított el, ami aztán az itt élő népek gyarapodásához járult hozzá. Ha a kereszténység, a maga keleti és nyugati jelentésében, alapvető szerepet játszott a milánói ediktum után a térségben, nem kevésbé járult hozzá a zsidóság és az iszlám adott történelmi időszakokban ahhoz, hogy a közösség és az együttélés útjaira találjanak. A Római Birodalom, a barbár inváziók, a Bizánci Kelet-Római Birodalom és az Ottomán Birodalom egymásra következése soha nem törte össze a térség népei között az együttélés különféle lelkületét, annak ellenére, hogy a feszültség soha nem enyhült meg.

Az idegenek befogadásának a kereszténység a legfőbb kifejezője                    

Mára a találkozások tengere egészen más jellegű lett, a világ más térségei példáját követve, többé már nem a találkozások helye, hanem a világ északi és déli része közötti átléphetetlen határ. Ez felveti az idegenek befogadásának a kérdését, melynek éppen a kereszténység a legfőbb kifejezője, amikor követi Mestere és Üdvözítője tanítását. Az ortodox egyház mindazonáltal elismeri, hogy nincs más út, csak a dialógus útja, ahogy azt a 2016-os krétai szent szinóduson kifejezésre juttatta: „A tanúságtétel és készségesség szüksége elismerésének a szellemében az ortodox egyház mindig nagy jelentőséget tulajdonított a párbeszédnek, főként a nem ortodox keresztények felé”.

Az ortodox egyház a segélyezés helyett arra törekedett, hogy megszüntesse a problémák társadalmi okait

Az elmúlt század világfelfordulásai, a nacionalizmus és a különféle természetű fundamentalizmus máig jelen van a világ számos helyén, továbbá a társadalmi, gazdasági és környezeti problémáknak kitett leggyengébbek befogadásának mára fellobbant feszültségei új kérdések elé állítják az egyházakat, amikre a nagy zsinat felhívta a figyelmet. Ugyanakkor nem hallgatta el a globalizáció, az erőszak és a migráció szélsőséges jelenségeiből adódó problémákat sem: „Az egyház filantróp műve sohasem korlátozódott egyszerűen csak a rászorulók és szenvedők iránti alkalmi szeretetcselekedetre, hanem inkább arra törekedett, hogy szüntesse meg azokat az okokat, melyek társadalmi problémákat teremtenek”.

Tekintetbe kell vennie az igazság és az igazságosság kérdéseit, jóságoskodás helyett

A befogadás mindazonáltal nem korlátozódhat segélyszolgálatra, hanem tekintetbe kell vennie az igazság és az igazságosság kérdéseit, hogy megértse és gyógyítsa azok okait és hogy az embert fenyegető  régi és az új rabszolgaság veszélyeivel szemben tanúságot tudjon tenni, de ne a jóságoskodás álcázott formáival. Egész népeknek és nemzedékeknek az elvándorlása utólagos szegénységet teremt a világ déli féltekéjén és intoleráns magatartást gerjeszt azokban, akiknek a befogadást kellene gyakorolni az evangéliumi elvárás jegyében. Mindez nyilvánvalóan látható az afrikai földrésznek a Földközi tengerrel határos országainál, de éppúgy Dél-Amerika országainál is, melyek úton vannak Észak felé, vagy az ázsiai országok az Óceánia felé, de még Európán belül Kelet és Nyugat között is.

A történelem azt mutatja, hogy az invázió fogalma nem tűnt el a történelem során

Bertalan pátriárka levele a társadalmi igazságosság kérdésében az egyetemek és a tanulmányi központok szerepére mutat rá, hogy a világ illetékes intézményeiben új ismereteket teremtsenek, melyeket nem a profit, a haszonszerzés vezényel, hanem tekintetbe veszi a gazdaság környezeti fenntarthatóságát, de mindenekelőtt az emberi méltóságot a maga teljességében. Figyelembe kell venni továbbá a népek és térségek sajátosságait, melyek a helyi szempontokra ügyelő párbeszéd és igazságosság talaján állnak. Ennek az ellentettje nagy kihívás ma a befogadás keresztény értelmezésére, mely az evangéliumi elvárással szemben a befogadást nem embertestvériségnek tekinti, hanem inváziónak, melyben egyes népek megszállnak más népeket. A történelem azt mutatja, hogy az invázió fogalma nem tűnt el a történelem során. Még ma is beszélünk a perzsák, a rómaiak, a barbárok, az arabok, a tatárok, a fehérek észak-amerikai megszállásáról, amihez még a náci és szovjet megszállás is hozzá tartozik a történelemben. Ezt az érzést  erőteljesen  kerülni kell a mában, az egyházakban is, hogy a befogadás és invázió nevei ne kapcsolódjanak össze.

Akit befogadnak, tartsa tiszteletben azok hagyományát, szokásait és hitét, akik befogadják őt

A nápolyi mediterrán tanácskozásra küldött levele végén Bertalan pártiárka így összegez:  Körültekintően kell megvizsgálni a befogadás módját, a miértjét, de legfőképp az alkalmazását a helyi lakosságra való tekintettel. A befogadás legyen először is integráció, de sohasem szinkretizmus. Fennáll a nehézségben lévők befogadásának evangéliumi és emberi kötelessége, de éppúgy fennáll a kötelessége annak is, akit befogadnak, hogy tartsa tiszteletben azok hagyományát, szokásait és hitét, akik befogadják őt.

                                           

                                          

21 június 2019, 16:05