Cerca

Vatican News
2019.06.12 Udienza Generale A zarándokok köszöntése a kihallgatás előtt   (Vatican Media)

Ferenc pápa katekézise: Mátyás megválasztása az első közösségi megkülönböztetés

A romániai apostoli útja kiértékelésének szentelt múlt heti katekézise után Ferenc pápa folytatta az Apostolok Cselekedeteit magyarázó új sorozatát. „A tizenegy apostolhoz sorolták” címmel tartott mostani katekézise az áruló Júdás helyébe sorsolt Mátyás apostol megválasztását értelmezte, mint a jézusi apostoli testület első közösségi megkülönböztetésének példáját.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

„Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. Azokban a napokban a testvérek körében – mintegy százhúszan lehettek együtt – Péter szólásra emelkedett: „Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust. Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei. Erről Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett, úgyhogy azt a telket az ő nevükön Hakeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el. Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más. Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barzabásnak vagy más néven Jusztusznak is hívtak és Mátyást. Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták” (ApCsel 1,14-26)

Az evangélium útja a Feltámadás eseményéből indul       

Ferenc pápa „utazásnak”, az evangélium útjának nevezte az Apostolok Cselekedetét, mert ez a könyv azt mutatja be, miként haladt mind jobban előre az evangélium. Mindez Krisztus feltámadásából indult ki. A feltámadás ugyanis nem egy esemény Jézus életének sok más eseménye között, hanem az új élet forrása. Az apostolok jól tudják ezt és Jézus szavának engedelmeskedve együtt maradnak, egyetértésben és állhatatosan az imádságban. Mária köré gyűlnek és arra készülődnek, hogy megkapják Isten erejét, de nem passzív módon, hanem az egymás közötti közösségben megerősödve.

A tizenkettes szám duplán jelképes

A mintegy 120 tagból álló első közösség – folytatta a pápa – magába foglalta a Tizenkettőt, mely jelképszerű Izrael számára, hiszen a tizenkét törzsre utal, de jelképes az Egyház számára is, mert a Jézus által kiválasztott tizenkét apostolra is mutat. Jézus passiójának fájdalmas eseményei után az Úr apostolai immár nincsenek többé tizenketten, hanem csak tizenegyen. Közülük Júdás nincs többé velük, lelkiismeretfurdalása miatt végzett az életével.

A gőg vírusa megfertőzte Júdás eszét és a szívét

Korábban ez már azzal elkezdődött, hogy elkülönült az Úrral és az övéivel való közösségtől, egyedül járt, elszigetelődött,  a pénzhez tapadt, egészen odáig menően, hogy elvesztette szem elől az ingyenesség és az önátadás távlatát. A gőg vírusa megfertőzte az eszét és a szívét, ami a barátból, ami volt, ellenséggé alakította át, aki élére állt azoknak, akik Jézust letartóztatták. Pedig Júdás azt a nagy kegyelmet kapta, hogy Jézus legbenső körének tagja lehetett és részesévé vált szolgálatának, ám egy ponton azt követelte, hogy maga váltsa meg az életét, azzal az eredménnyel, hogy végül elvesztette azt. Felhagyott azzal, hogy Jézus szívéhez tartozzon és kilépett a vele, valamint az övéivel való közösségből. Megszűnt apostolnak lenni és Mestere fölé helyezte magát. Eladta őt és gaztette árán telket szerzett, de az nem termett gyümölcsöt, hanem saját vére áztatta azt.    

Szükséges volt a Tizenkét apostol közösségét helyreállítani             

Ha Júdás inkább a halált választotta az élet helyett, ha a sötétség, a pusztulás útját járó hitetlenek útját is választotta, a Tizenegy az élet és az áldás útját választotta és ezzel felelőssé lettek abban, hogy a történelemben nemzedékről nemzedékre képviseljék azt, Izrael népétől kezdve egészen az Egyházig. Lukács evangélista megmutatja, hogy a Tizenkettő közül annak az egynek a kiválása sebet ütött a közösség testén, ami szükségesé tette, hogy onnét egy lépést tegyenek előre. De ki is vehetné magára annak a szerepét? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Péter megnevezi a szükséges feltételt: az új tag legyen kezdettől fogva Jézus tanítványa, a Jordánban történt keresztségtől fogva, egészen végig, vagyis mennybemeneteléig. Szükséges volt a Tizenkét apostol közösségét helyreállítani. Ezen a ponton kezdetét veszi a közösségi megkülönböztetés gyakorlata, mely abban áll, hogy a dolgokat Isten szemével nézzük, az egység és a közösség szempontjából.

A közösség az első tanúságtétel, amit az apostolok nyújtanak

A jelöltek ketten vannak: Barzabás József és Mátyás. Akkor az egész közösség imádkozni kezdett így: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Sorsot vetettek és az Úr választása Mátyásra esett, akit a Tizenegy közé soroltak. Helyreállítják így a Tizenkettő testületét, mely a közösség jele. Így a közösség győz a megosztottság, az elszigeteltség fölött, egy olyan gondolkodásmód fölött, mely privatizálja a saját teret. Mindez azt jelzi, hogy a közösség az első tanúságtétel, amit az apostolok nyújtanak. A pápa Jézus szavára utalt: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13.35).   

Az apostolok a Feltámadott uralma alatt kívánnak élni

A Tizenkét apostol az Apostolok Cselekedeteiben megmutatja az Úr stílusát. Ők Krisztus üdvösségszerző művének meghatalmazott tanúi és nem saját vélt tökéletességüket mutatják meg a világnak, hanem az egység kegyelmén keresztül azt a Másikat emelik ki, aki immár új módon él népe körében, vagyis Jézus Krisztust. Az apostolok arról döntenek, hogy a Feltámadott uralma alatt kívánnak élni, mely a hiteles önátadás egyetlen lehetséges légköre.

Az apostoli testület a keresztény közösség azonosító DNS-e

Nekünk is szükségünk van arra, hogy újra felfedezzük a Feltámadottról való tanúságtétel szépségét, hogy kilépjünk az önmagunkra hivatkozás világából, hogy lemondjunk az Úr adományai visszatartásáról, hogy ne essünk középszerűségbe. Az apostoli testület visszaállítása a keresztény közösség azonosító DNS-eként értelmezhető, hogy egység és szabadság legyenek, hogy ne féljenek a különbözőségtől, hogy ne tapadjanak a dolgokhoz, hanem legyenek tanúk, vagyis az élő Isten tanúságtevői – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.         

                      

12 június 2019, 17:06