A pápa Szent Péter és Szent Pál ünnepén: Jézus tanúságtevőket keres

Somogyi Viktória / Lydia O’Kane – Vatikán

Ha a tanúságtétel lényegére tapintunk, akkor látjuk, hogy a két apostol tanúságot tesz az életről, a megbocsátásról és Jézusról. Ezt a három gondolatot fejtette ki szentbeszédében a pápa. Utalt rá, hogy Szent Péter és Szent Pál élete nem volt feddhetetlen és egyenesirányú. Ebben nagy tanítás rejlik: a keresztény élet kiindulási pontja nem az, hogy megérdemeljük azt. Amikor okosabbnak és jobbnak gondoljuk magunkat másoknál, akkor az a vég kezdete. Az Úr nem azokkal tesz csodát, akik magukat igaznak tartják, hanem azokkal, akik tudják, hogy rászorulnak. Isten nem azért szeret bennünket, mert okosak vagyunk. Úgy szeret, amilyenek vagyunk és olyan embereket keres, akik készek megnyitni előtte szívüket.

Alázat

Ferenc pápa rámutatott, hogy Szent Péter és Szent Pál életük során alázatosak voltak. Mindketten megértették, hogy az életszentség nem abban áll, ha felmagasztaljuk magunkat, hanem abban, ha megalázzuk magunkat. Az életszentség nem előrehaladás a ranglétrán, hanem az, hogy mindennap rábízzuk saját szegénységünket az Úrra, aki nagy dolgokat visz végbe az alázatosakkal.

Megbocsátás

Mi a titka annak, hogy az apostolok gyengeségeik ellenére haladtak előre? – tette fel a kérdést a pápa. Az Úr megbocsátása. Megbotlásaikban ezek a szentek találkoztak az Úr erőteljes irgalmasságával, aki által újjászülettek. Megbocsátásában találkoztak az elnyomhatatlan békével és örömmel, a botlásaiknál nagyobb szeretettel. A megbocsátás meggyógyította bűntudatukat.

Tanúságtétel Jézusról

Péter és Pál tanúságot tett Jézusról. Azok számára, akik tanúságot tesznek róla, Jézus több mint történelmi alak, egy élő személy: újdonság, nem már korábban látott dolgok, hanem a jövő újdonsága és nem a múlt emléke. A tanúságtevő nem az, aki ismeri Jézus történetét, hanem aki megéli Jézus szeretetét. A tanúságtevő végsősoron ezt hirdeti: Jézus él és ő az élet titka. A tanúságtétel a Jézussal való találkozásból fakad. Jézus nem foglalkozik a véleménykutatásokkal vagy azzal, hogy mit mondanak az emberek. Nem vallási riportereket vagy „címlap” keresztényeket keres, hanem tanúságtevőket, aki mindennap így fordulnak Hozzá: „Uram, te vagy az életem”. Miután az apostolok találkoztak Jézussal és megtapasztalták megbocsátását, tanúságot tettek róla azáltal, hogy új életet éltek: odaajándékozták magukat, nem kímélték magukat. Egyetlen mércéjük volt: a határtalan szeretet. Kérjük a kegyelmet, hogy ne legyünk langyos, félig-meddig keresztények, akik hagyják kihűlni a szeretetet. Fedezzük fel újra, hogy kik vagyunk valójában a Jézussal való mindennapi kapcsolat által és megbocsátásának erején keresztül – kérte homíliája végén a pápa.

Palliumok megáldása

Ferenc pápa ezt követően utalt arra, hogy ezen az ünnepen áldja meg a palliumokat, amelyeket az elmúlt év során kinevezett metropolita érsekek kapnak meg. A pallium emlékeztet a bárányra, amit a Pásztor a vállán hordoz: annak a jele, hogy a pásztorok nem önmagukért, hanem a nyájért élnek.

Konstantinápolyi küldöttség

Végül a pápa köszöntötte a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus küldöttségét: jelenlétetek emlékeztet minket arra, hogy nem kímélhetünk semmilyen erőfeszítést a hívek közötti teljes egység felé vezető úton, szeretetközösségben minden szinten. Együtt ugyanis – Istennel kiengesztelődve és egymásnak megbocsátva – arra kaptunk meghívást, hogy legyünk Jézus tanúságtevői életünkkel.