Ferenc pápa előadása Nápolyban a Veritatis gaudium teológiájáról
Gedő Ágnes – Vatikán
A Szentatya elsőként megköszönte Bertalan konstantinápolyi ökumenikus pátriárka üzenetét, majd a Földközi-tenger térségének sajátosságait elemezte előadása bevezető részében. A Mediterráneum kezdettől fogva tranzitállomás, találkozások és olykor konfliktusok helyszíne volt. Ehhez köthetően az Abu Dhabiban megtartott vallásközi találkozón fölmerültek fontos kérdések: hogyan őrizhetjük meg egymást az egyetlen emberi családban? Hogyan tápláljuk a toleráns és békés együttélést, ami hiteles testvériségben nyilvánul meg? Miként erősítsük közösségeinkben a tőlünk eltérő személyek befogadását, akik más vallási és kulturális hagyományt képviselnek? Hogyan válhatnak a vallások a testvériség útjaivá, ahelyett hogy elválasztó falak lennénk? Mindezek a kérdések a meghallgatás, a tanulmányozás, az összevetés révén a szabadság, a béke, a testvériség és az igazságosság folyamatait indíthatják be.
A befogadás és a párbeszéd teológiája
A kétnapos nápolyi konferencián megvizsgálták a Földközi-térség ellentmondásait és nehézségeit, majd a legmegfelelőbb megoldásokon gondolkodtak. Milyen teológiával lehet válaszolni az összetett helyzetre? Ferenc pápa kifejtette: ma a befogadás teológiájára van szükség, illetve hiteles és őszinte párbeszéd kidolgozására a társadalmi és polgári intézményekkel, az egyetemi és kutatóközpontokkal, a vallási vezetőkkel, minden jóakaratú emberrel. A cél egy inkluzív és testvéri társadalom építése, és a teremtett világ megóvása.
Az igehirdetés és a megkülönböztetés
A Veritatis gaudium – kezdetű apostoli konstitúció bevezetője a kérügma, az igehirdetés elmélyítését és a párbeszédet a tanulás megújulásának szempontjai közé sorolja, mivel az evangelizálást egyre inkább a középpontba állító egyházat szolgálják. Az evangelizálás azonban nem jelent prozelitizmust. A kultúrákkal és vallásokkal folytatott párbeszédben az egyház Jézus örömhírét hirdeti, illetve annak az evangéliumi szeretetnek a gyakorlását, amiről Jézus prédikált. A párbeszéd mindenekelőtt a megkülönböztetés módszere és a szeretet szavának hirdetése, ami minden embernek szól. Szükség van az alulról fölfelé haladó párbeszédre, amikor nyitottak vagyunk a meghallgatásra és a megkülönböztetésre, valamint a felülről lefelé haladó párbeszédre is, amelyben a Kereszten felmagasztalt Jézus megmutatja Isten Országának jeleit a történelemben.
Assisi Szent Ferenc nyomán éljünk keresztényként
A párbeszéd és az igehirdetés a Földközi-tenger térségében haladjon az Assisi Szent Ferenc által megjelölt úton. Hogyan kell keresztényként élni? Szent Ferenc egyszerűen azt javasolja, hogy ne veszekedjünk, ne vitázzunk, hanem álljunk minden ember szolgálatára Isten szeretetéért, valljuk mindig meg hitünket. A másik mód, amivel engedelmesen a Feltámadt Úr és Lelke jeleinek és működésének, hirdethetjük a keresztény hitet mint az Isten szeretetének megnyilvánulását Jézusban valamennyi emberért. A Léleknek való engedelmesség olyan életstílust és igehirdetést kíván, amelyik nem hódító, nem akar erőszakosan téríteni, nincs benne erőszakos megcáfoló szándék. Olyan hozzáállást, amelyik belülről lép párbeszédbe az emberekkel, a maguk kultúrájával, történetével, eltérő vallási hagyományával. Tanúságot tesz az evangéliumról akár élete feláldozása árán is, amint azt Charles de Foucauld, a Tibhirine trappista szerzetesei, Oran Pierre Claveria püspök és sok testvérünk ragyogó példája mutatja. Ők Krisztus kegyelméből, szelíd és alázatos hűséggel, Jézussal az ajkukon és irgalommal a szívükben haltak meg. Az erőszakmentesség távlatára van szükség a mai világban – hangsúlyozta a pápa.
A befogadás teológiáját szolgáló párbeszéd példái
A párbeszéd nem varázsige, de a teológiát segíti a más tudományokkal és vallásokkal, főleg a zsidósággal és az iszlámmal folytatott párbeszéd. A teológiahallgatókat erre a párbeszédre kellene nevelni, hogy megértsék közös gyökereinket és vallási identitásunk különbségeit. Így hozzájárulhatnak egy olyan társadalom építéséhez, amelyik értékeli a különbözőséget, elősegíti a tiszteletet, a testvériséget és a békés együttélést. A muzulmánokkal partneri viszonyt kell ápolnunk egy békés együttélés érdekében akkor is, amikor fanatikus csoportok erőszakos megnyilvánulásait tapasztaljuk, mint amilyen Húsvétkor történt Srí Lankán. A Szentatya megjegyezte: csütörtökön délután találkozott a colombói érsekkel, aki elmondta neki, hogy a merénylet után tudomására jutott, hogy keresztények egy csoportja a muzulmán negyedbe készül, hogy megölje őket. Erre ő meghívta az imámot, beültek az autóba és elmentek a helyszínre, ahol lebeszélték a keresztényeket az erőszakról, mondván: azok szélsőségesek voltak, mi pedig barátok vagyunk. Ez a közelség és a párbeszéd magatartása – vonta le a tanulságot a pápa.
A Mediterráneum a harmadik évezred elején
A párbeszéd lehet tanulási módszer és egyben hermeneutika is a teológiában - amennyiben egy adott időszakra és helyre reflektál. Esetünkben ez a Mediterráneum a harmadik évezred elején. Nem lehet reálisan olvasni a helyzetet, csak ha hidat képezve párbeszédbe vonjuk történelmi, földrajzi és emberi értelemben Európát Afrikával és Ázsiával. Olyan helyszínről van szó, ahol a béke hiánya számos regionális és világszintű egyensúlyvesztést generált. A megbékélés és a kiengesztelődés folyamatait pedig a párbeszéd gyakorlatán keresztül lehet elindítani.
A tudatos meghallgatás a multikulturális és többvallású térségben
A teológiai hermeneutikaként értelmezett párbeszéd előfeltétele és kívánalma a tudatos meghallgatás. Ez azt jelenti, hogy meg tudjuk hallgatni a Földközi-tenger népeinek történelmét és életét, a múltból a jelenbe átívelő történések megértéséhez, hogy a sebeket a lehetőségekkel együtt lássuk. Voltaképpen ez nem más, mint az a mód, ahogyan a keresztény közösségek megtestesítik a keresztény hitet olyan közegben, ahol konfliktus van, ahol kisebbségben vagy más vallásokkal együtt élnek. A Mediterráneum mesztic világ, kevert fajú népek tengere, amely az óceánokhoz képest földrajzilag zárt, de kulturálisan mindig nyitott a találkozásra, a párbeszédre és a kölcsönös inkulturációra. Sokféle kultúra és vallás él együtt ma a Földközi-térségben, s a teológiának felül kell emelkednie a merev formákon, megnyílva a fiatalok felé. A kérügma elmélyítése a meghallgatásból ered és közösséget teremt. Maga Jézus is mindenféle rendű-rangú embernek hirdette Isten Országát.
Tudományközi teológia
A befogadás teológiájának műveléséhez olyan teológusokra van szükség, akik tudnak együtt dolgozni, merítve a többi tudományágból is, felülemelkedve az individualizmuson. Olyan teológusokra: férfiakra és nőkre, papokra, világiakra és szerzetesekre, akik képesek kilépni a sokszor önreferens, versengő logikán, ami gyakran jellemzi az egyetemeket. Legyenek együttérző teológusok, akiket megérint a szenvedő, erőszaktól, háborúktól és igazságtalanságoktól sújtott szegények sorsa, akik e közös tenger partjain élnek. Szeretetközösség és együttérzés nélkül a teológia, ha nem táplálja folyton az ima, nemcsak a lelkét veszti el, de az intelligenciáját is, amivel keresztény módon értelmezheti a valóságot. Egyébként pedig fennáll a veszély, hogy privilegizált helyzetük foglyaként a világot óvatosan kívülről szemlélik, és nem osztoznak az emberiség nagytöbbségének kockázatos életében.
Mi is üldöztük a muzulmánokat
A pápa a tudományköziségről szólva felidézte a Földközi-tenger népei között a múltban tapasztalt agresszió és háborús magatartásokat, amelyekből a keresztények is kivették a részüket. Ide tartozik a gyarmatosítás, vagy a vallási, faji, tanbeli tisztaság ürügyén folytatott háborúk, üldözések. Ekkor szabadon hozzáfűzte: hányszor voltunk mi is üldözők! Emlékszem a Roland-énekre, amikor megnyertük a csatát a muzulmánok ellen, sorba állítottuk őket a keresztelőmedence előtt és kardot fogtunk rájuk: vagy megkeresztelkedsz, vagy szia! Mehetsz a túlvilágra. Keresztség, vagy halál. Mi tettük ezt – mondta a pápa. Tehát e fájdalmas és összetett történelem a párbeszéd és a meghallgatás metódusát igényli, amit az irgalmasság evangéliumi szempontja vezet.
A Földközi-tengeri teológia a Veritatis gaudium után
Mi a feladata a teológiának a Veritatis gaudium után ma, a Földközi-tenger térségében? Rá kell hangolódnia a Feltámadt Jézus Lelkére, szabadon elmenni a világra és elérni a perifériákat, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A teológusoknak mindig a kultúrák közötti találkozást kell előmozdítaniuk a kinyilatkoztatás és a hagyomány forrásaival. Az irgalmasság evangéliumából kell kiindulni. A teológia konkrét emberek között születik, akik találkoznak Isten tekintetével és szívével. A teológia művelése maga is irgalmasság. A teológia fejezze ki a tábori kórházként működő egyházat, mely üdvözítő és gyógyító küldetését végzi a világban. Az irgalmasság nem pusztán lelkipásztori viselkedés, hanem Jézus evangéliumának foglalata.
Teológiai megújulásra van szükség
Ferenc pápa teológiai szabadságot sürget, könnyű és rugalmas struktúrákat, amelyek elsőbbséget adnak a befogadásnak és a párbeszédnek, a tudományok közötti és fölötti munkának és a hálózatnak. Erre kell nevelni minden leendő teológust, legyen az szeminarista, szerzetes, világi férfi vagy nő. A nők hozzájárulása a teológiához nélkülözhetetlen, részvételüket támogatni kell az egyetemi életben. A nápolyi Dél-Olaszországi Teológiai Fakultáson mondott beszéde végén a pápa összegezte tanítását: a Veritatis gaudium – kezdetű apostoli konstitúció bevezetőjének szempontjai evangéliumi kritériumok. Az igehirdetés, a párbeszéd, a megkülönböztetés, az együttműködés, a hálózat szükséges elemei a mai evangelizálásnak. A Veritatis gaudium utáni teológia kerügmatikus, a megkülönböztetés, az irgalmasság és a befogadás teológiája. Párbeszédre lép a társadalommal, a kultúrákkal és vallásokkal a személyek és népek békés együttéléséért. Ennek a teológiai kutatásnak példája és laboratóriuma Nápoly! Jó munkát hozzá!
