Ferenc pápa a katolikus orvosokhoz: vigasztalni, gyógyítani, reményt adni a betegeknek
Gedő Ágnes – Vatikán
Az együttérző Jézus a betegek mellett áll
A Szentatya örömének adott hangot, amiért a találkozón Jézus Szent Szívének szentelték magukat. Az első keresztény közösségek gyakran úgy mutatták be Jézus Urunkat, mint orvost, aki figyelmesen, együttérzőn fordult minden szenvedő beteghez. Küldetése elsősorban az volt, hogy közel álljon a betegekhez és fogyatékkal élőkhöz, különösen, ha megvetés és kirekesztés sújtja őket. Így Jézus megtöri az elmarasztaló ítéletet, amivel gyakran megbélyegezték a beteget, mintha bűnös volna. Együttérző közelségével Jézus kifejezi az Atyaisten végtelen szeretetét rászoruló gyermekei iránt.
Jézus megérinti a betegeket és hagyja, hogy ők is megérintsék
A betegápolás tehát Krisztus küldetésének alkotó része, ami az egyház hagyományában folytatódik. Az evangéliumokban nyilvánvaló az erős kapocs Krisztus igehirdetése és gyógyítása között, amiről Máté így ír: „Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket.” (vö. Mt 4,24). A pápa rámutatott: fontos az, hogy Jézus milyen módon gondoskodik a betegekről és a szenvedőkről. Gyakran megérinti őket, és hagyja, hogy ők is megérintsék, még ha egyébként tiltott is lenne az érintés, mint a vérfolyásos asszony esetében is. „Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” (Lk 8,46-48) Jézus számára a gyógyítás azt jelenti, hogy odamegy az emberhez, még ha meg is akarják tiltani. Így történt ez a vak Bartimeussal Jerikóban. Jézus odahívatja és megkérdi tőle: „Mit tegyek veled?” (vö. Mk 10,51).
A gyógyítás fontos része a párbeszéd
Meglepőnek tűnhet, hogy az orvos kérdezi a szenvedőt, hogy mit vár tőle. Ez azonban rávilágít a szó és a párbeszéd értékére a gyógyító kapcsolatban. Jézus úgy gyógyítja a betegeket, hogy beszélni kezd velük, és a párbeszédből kitűnik az ember vágya és Isten szeretetének édes ereje, Fia működésén keresztül. Gyógyítani ugyanis annyit tesz, mint elindulni egy úton: a megkönnyebbülés, a vigasztalás, a kiengesztelődés és a gyógyulás útján. Amikor a gyógyulást a másik iránti őszinte szeretet táplálja, akkor kitágul a beteg ember látóhatára, hiszen az emberben egységet alkot a szellem, a lélek és a test. Ez pedig jól látszik Jézus működésében: ő sohasem egy részt gyógyít, hanem az egész embert, a maga teljességében. Olykor a testből indul, olykor a szívből – megbocsátva bűneit -, de mindig az egész embert gyógyítja.
Talpra állni és elindulni
Ferenc pápa a katolikus orvosokhoz intézett beszédében tovább elemezte Jézus gyógyító magatartását. Mint mondta, Jézus számára a gyógyítás része az, hogy talpra állítja a beteget és útjára bocsátja. Sok beteg, miután Krisztustól gyógyulást nyert, tanítványává és követőjévé válik. Jézus tehát odalép az emberekhez, gondjaiba veszi őket, gyógyít, kiengesztel, meghív és elküld: a beteg és gyengélkedő személyekkel személyes és gazdag kapcsolatot ápol. A szenvedő testvéreket gyógyító Jézus iskolájába kaptak meghívást a Krisztushívő orvosok, akik az egyház tagjai. Legyenek a betegség próbatételeit kiálló emberek mellett! Gyengéden ápolják őket, tartsák tiszteletben méltóságukat, testi és pszichés integritásukat! Hallgassák meg őket figyelmesen, megfelelő szavakkal válaszoljanak kérdéseikre, emberibbé és ezáltal hatékonyabbá téve a gyógyulást! Bátorítsanak, vigasztaljanak, állítsanak talpra és adjanak reményt! Remény nélkül ugyanis nem lehet meggyógyítani senkit: ebben mindannyian rászorulunk Istenre és hálásak vagyunk neki, amiért reményt ajándékoz nekünk. De hálásak vagyunk az orvosi kutatásban dolgozóknak is.
Az életet óvjuk a kezdettől a végső pillanatig
Az elmúlt 100 évben óriásit fejlődött az orvostudomány. Új terápiák és számos kísérleti stádiumban lévő kezelés jelent meg, ami elképzelhetetlen lett volna néhány nemzedékkel korábban. Lehetőségünk és kötelességünk enyhíteni a szenvedést, és mindenkit felelősebb magatartásra nevelni saját, és a hozzá közel álló emberek egészségét illetően. Azt se feledjük, hogy a gyógyításhoz hozzátartozik az élet ajándékának a tisztelete, annak kezdetétől egészen a végéig. Nem mi vagyunk az élet tulajdonosai: az életet ránk bízzák, az orvosok pedig szolgálják. Az ő küldetésük tehát az emberségről tett tanúságtétel is, amelynek révén lehetőségük nyílik megláttatni, megéreztetni a betegekkel Isten gondoskodását, aki mindenkinek életet és szeretetet akar adni. Ez az orvosok részéről hozzáértést, türelmet, lelki erőt és testvéri szolidaritást kíván. A katolikus orvosok számára a szakmaiság mellett az együttműködés és az etikai fegyelem is követelmény. Ez nemcsak a betegek, hanem az egészségügyi intézmények javát is szolgálja. Nagyon gyakran egy kórházi osztály minőségét nemcsak az orvosi eszközök ellátottsága adja, hanem az ott dolgozó emberek szakmai és emberi színvonala is.
Ferenc pápa arra biztatta végül a Katolikus Orvosok Nemzetközi Szövetségének tagjait, hogy Isten Szavából és a szentségekből merítve végezzék jól küldetésüket. A Szentlélek adja meg nekik a megkülönböztetés ajándékát, amellyel a kényes és összetett helyzetekkel szembenézhetnek, hogy mindig megtalálják az odaillő szavakat.
