Interjú Nagy Norbert viceposztulátorral Zita királyné boldoggá avatási eljárásáról
P. Vértesaljai László SJ - Vatikán
Bemutatkozása így hangzik:
„Rómában Zita, utolsó apostoli királynénk ügyében jártam, egyhetes római tartózkodás keretében. Svájcban élek 2012 óta (egyébként nagyváradi származású vagyok), ahol doktori tanulmányokat folytatok liturgikából a friebourgi egyetemen. Néhány évvel ezelőtt kaptam ezt a felkérést, hogy Zita királyné boldoggá avatási ügyében a magam szerény módján segítsek.
A Zita királyné és a közte fennálló személyes kapcsolatról így vall:
Zita királyné számomra mindenekelőtt egy bátor édesanya, egy bátor hitvestárs és egy mélyen hívő katolikus keresztény uralkodónő, aki az uralkodást elsősorban szolgálatként, a házastársi és édesanyai küldetést pedig a hit átadásának a lehetőségeként élte meg.
Hogyan lettél Zita királyné boldoggá avatási ügyének viceposztulátora?
A Habsburg családdal való „kapcsolatom” jó néhány évre nyúlik vissza, még a bonni egyetemen eltöltött magiszteri tanulmányaim idejére, amikor az akkori posztulátor és a német területért felelős viceposztulátor megkért, hogy egy Zita királynéról szóló imafüzetet magyar nyelvre fordítsak le. Ez az imafüzet 2016-ban jelent meg magyarul, Veres András atya, akkori szombathelyi megyéspüspök előszavával.
Zita királyné és IV. Károly király életének történelmi hátterét így körvonalazta Nagy Norbert:
A 19. század utolsó éveibe kell visszamennünk, amelyből számunkra most a legfontosabb kettejük megismerkedése. Bármennyire is furcsa, de az ő kapcsolatuk „szerelem első látásra”, ami fölülírta az arisztokrata családok politikai, birodalmi dinasztikus érdekeit, mellyel a családok konszolidálták egymás hatalmát. Zita és Károly esetében a szerelem, az egymás iránt érzett mély tisztelet és elköteleződés játszott döntő szerepet. A család mindkét részről más partnert szeretet volna. Kettejük szerelme azonban annyira mély, őszinte és erőteljes volt, hogy nem hagyták magukat leterelni erről a közös szerelmi útról, amit megterveztek és házasságot is kötöttek, mely egy boldog, felhőtlen életút első állomása lett.
Károly trónra kerüléséről és Zita családjáról…
Zita királyné Olaszországban született és ebből is látszik, hogy az arisztokrata családok nagyon is európai és sok szálon futó gazdag történelemmel rendelkező családok voltak. Zita pármai Bourbon hercegnő volt Károllyal kötött házassága előtt és így került ő német területre, Bajorországba és Ausztriába, hogy megtanuljon jól németül, az ő francia és olasz anyanyelve mellett. Egy ilyen alkalommal találkoztak egyénként a fiatal Károly főherceggel egy üdülővárosban a mai Csehország területén, ami annak idején a Monarchiához tartozott. Ekkor ismerkedtek meg és fedezték fel egymásban a jövendőbeli hitvestársat. Sajnos egy óriási katasztrófával kezdődik a huszadik század, mert kitört az első világháború, mely nemcsak a század első évtizedeit pecsételte meg, hanem ennek a szörnyűségnek kihatása van az európai emberek mai életére is.
Egyre több történész vallja, hogy amíg a második világháború véget ért, addig az első valamiként még folytatódik…
Ami napjainkban Európában a népek és állomok közti konfliktusként értelmezhető, az mind ide vezethető vissza, az első világháború tragédiájához. Éppen ebben az összefüggésben nagyon fontos nekünk IV. Károly, aki „időközben” a trónörökösi sorban az első helyre került a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett tragikus szarajevói merénylet után, és miután az öreg Ferenc József császár meghalt, a fiatal Károly és a szintén nagyon fiatal Zita – akik nem is gondoltak uralkodásra a korábbi évek során –, végül ők kerülnek az Osztrák-Magyar Monarchia trónjára, mint első Károly osztrák császár és IV. Károly magyar apostoli király.
Az osztrák császár magyar király mivolta egy ideje hagyomány volt, de Zita hogyan lépett a magyar királyné szerepébe…?
Zita királyné és Károly, miután Ferenc Ferdinándot és feleségét Szarajevóban meggyilkolták, tudatosan készültek az uralkodásra. Tudatosan próbáltak azonosulni nemcsak az osztrák államisággal, hanem a korona minden országával, így a magyar királysággal is. Ennek egyik jele az volt, hogy Zita elkezdett tudatosan magyarul tanulni. Neki korábban nem volt sem lehetősége, sem célja, hogy magyarul tanuljon, nem is gondolhatta volna, hogy ő majd egyszer Isten kegyelméből magyar királyné lesz. Amikor ez kiderült, akkor ezt ő nagyon tudatosan tette, a rá mindvégig jellemző erős kötelességtudattal. Meglátogatta Magyarország különböző vidékeit, hogy megismerje azokat az embereket, akiknek ő majd királynéja lesz.
A boldoggá avatáson keresztül miben lehet ma Zita királyné alakja példaértékű a mai emberek számára?
Nagyon hosszú életet élt, 1892-ben született és 1989 márciusában halt meg száműzetésben, Svájcban.
Közbeszúrt epizód: II. János Pál pápa, Karol Wojtyła és Károly király név-kapcsolata…
Zita királyné és II. János Pál pápa között egy mély érzelmi kapcsolat adódott, éppen a pápa édesapján keresztül. Karol Wojtyła édesapja a Császári és Királyi Hadsereg tisztje volt. Ő azért kapta a Károly nevet, mert édesapja nagyon tisztelte IV. Károlyt, több szempontból is. Nemcsak mint császárt és uralkodót, akit megillet a tisztelet, hanem tisztelte az ő béketörekvéseit az első világháborúban. Károly, ahogy a trónra került 1916-ban, rögtön azon fáradozott – és ebben őt Zita nagyon komolyan támogatta –, hogy mihamarabb véget érhessen a világháború és befejeződjék a „haszontalan vérontás”. Károly mindezt az ő nagyon mély katolikus keresztény hitéből fakadóan tette. Éppen ezért Karol Wojtyła édesapja felnézett Károly királyunkra és tisztelte őt. Amikor 1920-ban a kis Wojtyła megszületett, akkor a Károly-Karol nevet adta a fiának.
A név aztán később tudatosult a viselőjében…
A Károly név ebben a korban egy programot is jelentett, mely abban állt, hogy Európa népeit ki kell engesztelni egymással. Hogy ne legyen nacionalizmusba fajuló háborúskodás és vérontás, hanem egy sokszínű, erős megbékélt Európa, mint a népek nagy családja és a kultúra otthona, benne szuverén nemzetekkel, melyre a Monarchiában is törekvés volt, hogy ezek a nemzetek egymással kiengesztelődve tudjanak élni, természetesen nem feladva a nyelvüket. Károly Király és Zita királyné életútja mutatja, hogy mennyire megfér egymás mellett a sokféle kultúra, a sokféle nyelv, a sok hagyomány. Ha mindezt mi ajándékként és adományként éljük meg, ha nem állítjuk szembe egymással, akkor ez nagyon mély megtartó erővel rendelkezik. Hiszen, ha minél inkább megismerem a környező népeket, kultúrákat és a nyelveket, annál inkább megismerem a saját hagyományaimat és azokon keresztül önmagamat is. Így jutok el egy olyan személyes meggyőződésre, mely hozzásegít ahhoz, hogy megtaláljam a helyemet az én népem családjában, az én népem tagjaként.
Karol tiszteli a névadó Károly király özvegyét is
Zita királynét Szent II. János Pál pápa nemcsak tisztelte, hanem az őáltala képviselt értékeket, mint a házasság szentségének a védelme, az élet mindenek fölé helyezése, küzdelem az emberi méltóságért, az emberek és a népek szabad önrendelkezése. Mindez abban a kelet-európai összefüggésben értendő, melyben akkor a kommunizmus nemcsak az egyházat üldözte, hanem az embert a lelkiismereti szabadságában is megpróbálta korlátozni. Itt volt Zita királyné egy óriási példa, hiszen ő nem kötött kompromisszumot, mindez pozitív értelemben. Amikor trónra lépett 1916-ban és december végén megkoronázták magyar királynénak Károly királyunk mellett, akkor ő fogadalmat tett, hogy életét az ő népeinek szenteli és azért, hogy népeiben a hit elmélyedhessen, és hogy a keresztény értékek szabadon virágozhassanak, hogy szabadon élhessük meg a keresztény hitünket. Ez Zita királyné számára élete végéig tartó program volt. Ezzel magyarázható az ő nagyon intenzív kapcsolattartása papokkal, püspökökkel és magával a Szentszékkel is. Mindszenty bíborossal is nagyon komoly és mély kapcsolatban állt, és ennek jegyében Mindszenty bíboros többször is meglátogatta Zita királynét. Ugyanakkor Zita programszerűen élte meg ezt a küldetést. Bencés oblátaként mély lelkiéletet élt, ezért is indult el a boldoggá avatási eljárása 2009-ben a Franciaország területén található Le Mans egyházmegyében, ahol a híres solesmes-i bencés apátság, és annak testvér-apátsága, a Szent Cecília női bencés apátság is található. Zita ebben a bencés apátságban volt obláta, rendszeresen járt lelkigyakorlatokra a monostorban, ahol Szentírást olvasott, imádkozott, lelkibeszélgetéseket folytatott, így próbált a hitben elmélyülni és arra a kérdésre választ találni, hogyan tudja ő – sok évvel azután, miután már nem királynéként és császárnéként állt egy-egy ország élén – szolgálni az ő népeit és az ő egyházát.
Hogyan áll most a boldoggá avatási ügye?
Minden boldoggá avatási ügynek két szakasza van, az egyházmegyei és a római eljárás. Az egyházmegyei szakasz kezdődött el 2009-ben, és ennek vagyunk most kellős közepén. A feladatom – mint a magyar ügyekért felelős viceposztulátor, amelyre Alexander Leonhardt atyától kaptam megbízatást, aki a strasbourgi egyházmegyében az egész eljárás posztulátora, akitől tehát a megbízatást kaptam – ebben a folyamatban kettős: egyrészt magyar emberként, aki beszéli a magyar nyelvet, azokat a Zita királynéval kapcsolatos dokumentumokat és forrásokat kell feltárnom Magyarországon, amelyek a boldoggá avatási eljárásban számunkra elengedhetetlenek, hogy minél teljesebb kép rajzolódjon ki arról, ki volt és hogyan élte meg hitét a mindennapokban Zita királyné.
Vannak források?
Források vannak és a különböző egyházmegyei levéltárakkal már nagyon jó kapcsolatba kerültem. Ezek körül a fontosabbak a veszprémi, az Esztergom-budapesti levéltár és a nemrégiben Budapesten létrejött Habsburg Ottó Alapítvány, mely szintén foglalkozik gyűjtéssel. Ez inkább egy szakmai, történészi feladat, amelyben nyilván viceposztulátorként mások támogatására vagyok ráutalva, és ilyen támogatásban részesülök is. Másik feladatom pedig Zita emlékezetének az ápolása, az általa említett és képviselt értékek – a család, az élet, a hűség, a kitartás, a mély és megrendíthetetlen hit, a népek-nemzetek békéjéért való munkálkodás – mindezeknek az értékeknek a köztudatban való ápolása, a személyéhez kötése, az életpályájának és életszentségének a bemutatása, hiszen minden boldoggá avatási eljárás alapvetően a hívek kérésére indul. Természetesen ennek megvannak a szabályai, a lépcsőfokai, de a legfontosabb, hogy Zita királyné ugyanúgy, ahogy a Boldog IV. Károly hitvestársa esetében is: a magyar hívő emberekben fogalmazódjék meg a kérés és kívánság, hogy ezt a szentéletű asszonyt mihamarabb a magyar boldogok seregében tisztelhessük.
