Ferenc pápa a bolgár katolikus közösséghez: a hit és a szeretet tekintetével kell látni
Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápát két népviseletbe öltözött gyermek fogadta és kenyérrel ajándékozta meg a templom bejáratánál. Egy család virágcsokorral köszöntötte a pápát, aki Szent XXIII. János pápa féldomborműve és ereklyéje elé helyezte azt el. Gheorghi Ivanov Jovčev, Szófia és Plovdiv püspöke üdvözölte rövid beszéddel a Szentatyát. Ezt követően került sor egy szerzetesnő, egy pap és egy család tanúságtételére.
Az Isten embere, aki megtanult a feltámadás erejével látni
Ferenc pápa beszédében azt a gondolatot fejtette ki, hogy mit jelent a hit és a szeretet tekintetével látni. Utalt a Szent XXIII. János által szeretett földre: Bulgáriára, ahol az Úr egy fontos lépést készített elő az egyház útján: az ortodox testvérekkel kisarjadt erős barátságot. Az az Isten embere, aki megtanult a feltámadás erejével látni, abban bízni és azt felfedezni, továbbá annak vezetésére ráhagyatkozni. Az Isten emberének van bátorsága megtenni az első lépést és kreatív módon az élvonalban tanúságot tesz arról, hogy a Szeretet nem halt meg, hanem legyőzött minden akadályt.
Igyekezzünk megteremteni a feltételeket, hogy minden ember szeretve érezze magát
Ferenc pápa a korábban felkeresett bulgáriai menekülttáborban szerzett tapasztalatai alapján kiemelte: ahhoz, hogy szeressünk valakit, nincs szükség arra, hogy előtte elkérjük az életrajzát. A szeretet megelőzi és megelőlegezi azt, mert ingyenes. A hit tekintetével látni arra hív, hogy ne ragasszunk cédulákat másokra vagy rangsoroljuk, hogy ki méltó a szeretetre és ki nem. Ehelyett igyekezzünk megteremteni a feltételeket, hogy minden ember szeretve érezze magát, elsősorban azok, akik úgy érzik, Isten elfeledkezett róluk, mert testvéreik elfelejtették őket. Aki szeret, nem siránkozik, hanem mindig talál teendőt magának. Milyen szép, amikor közösségeink a remény udvarai! – jegyezte meg Ferenc pápa.
A hívők a plébániát második otthonuknak tekintik
Isten tekintetének elsajátításához szükségünk van másokra, akik megtanítanak arra, hogy úgy lássunk és érezzünk, ahogy Jézus. A pápa örömének adott hangot – a tanúságtételekre utalva –, hogy a hívők a plébániát második otthonuknak tekintik, ahol a közösségi imában és a szeretett személyek támogatásában mindig erőre lelnek az előrehaladáshoz. A plébánia olyan otthon, amely képes jelenvalóvá tenni az Urat ott, ahol minden személy minden nap megkeresi saját kenyerét.
Összefogva mindenki megtanul Isten jele és áldása lenni mások számára
A papokra fordítva a szót a Szentatya elmondta: Isten népének segítségével tanul meg hívő lenni. Egy élő közösség támogatja, elkíséri, befogadja és gazdagítja. Összefogva mindenki megtanul Isten jele és áldása lenni mások számára. A pap népe nélkül elveszti identitását, a nép pásztorai nélkül pedig részekre töredezhet. A pásztor és a nép kölcsönösen küzdjön egymásért. „Ez az én testem, mely értetek adatik”. Ezáltal tanuljuk meg, hogy egy egyház-család-közösség legyünk, amely befogad, meghallgat, elkísér és gondoskodik másokról, felfedve valódi arcát: az anya arcát. Nem előregyártott válaszokat ad, hanem közösen keresi az élet és a kiengesztelődés útjait, megjelenítve Isten országát. Legyen család a családok között, amely nyitott a tanúságtételre a hitről, a reményről és az Úr iránti szeretetről. Legyen egy otthon, amelynek nyitva áll az ajtaja – kérte a pápa.
Fiatalok: Új erőfeszítésekre van szükség a lelkipásztori tevékenységben
Merítsen az egyház példát Szent Cirilltől és Metódtól, hogy bátor és kreatív módon közvetítse a fiatal nemzedékeknek a szeretetet, amellyel Isten fordul feléjük. Új erőfeszítésekre van szükség a lelkipásztori tevékenységben. A pápa felhívta a figyelmet a nagy kísértésekre, amelyekkel az új nemzedékeknek szembe kell nézniük: az őket támogató gyökerek hiányára, amely a gyökértelenséghez és a nagy magányhoz vezet. Ez csak tovább növekszik, amikor arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját földjüket, hazájukat és családjukat.
A bolgár hívek építhetnek megélt nagy történelmükre
A pápa arra buzdította a bolgár katolikusokat, hogy ne féljenek az új kihívásoktól és minden eszközzel tegyenek erőfeszítéseket arra, hogy a nép ne szenvedjen hiányt a Jézussal kötött barátságból fakadó világosságban és vigaszban. Az egyház életének legszebb oldalai akkor írodtak, amikor Isten népe kreatívan útra kelt, hogy Isten szeretetét a gyakorlatba ültesse a történelem minden pillanatában, a kihívások közepette előrehaladva. A bolgár hívek építhetnek megélt nagy történelmükre és ráébredhetnek arra, hogy rájuk van bízva, hogyan formálják a jövőt. Az egyház a XXI. században is neveljen olyan gyermekeket, akik egyik fülükkel az Evangéliumra hallgatnak, a másikkal a bolgár nép szívére – zárta beszédét Ferenc pápa a helyi katolikus közösséghez.
