Cerca

Vatican News
Ferenc pápa és XVI. Benedek találkozása Ferenc pápa és XVI. Benedek találkozása  (Vatican Media)

XVI. Benedek: vissza kell térni Istenhez, hogy kilábaljunk a visszaélési válságból

Az emeritus pápa hosszú írást közölt a Klerusblatt német folyóiratban, mely az egyházban jelen lévő visszaélési botrányok eredetét, és azok lehetséges megoldását elemzi. Az erkölcsi válság fő oka az Istenben való hit gyengülése.

Gedő Ágnes/Sergio Centofanti – Vatikán

A helyzet komoly, ezért megfelelő választ igényel. A gonosz abból szerzi erejét, hogy mi visszautasítjuk Isten szeretetét. Megtanulni szeretni Istent: ez tehát az út, mely az embert a megváltáshoz viszi. Így ír XVI. Benedek abban a 15 oldalas, átfogó elemzésben, amelyet a Klerusblatt című német folyóirat jelentetett meg és a CNA hírügynökség tett közzé. A cikket azonnal átvette a nemzetközi sajtó.

Köszönet Ferenc pápának

XVI. Benedek a februárban megtartott találkozóból indul ki, amelyet a kiskorúak egyházi körökben való védelmének szenteltek. Ezzel Ferenc pápa erős jelzést akart adni és újra hitelessé tenni az egyházat, amely utat mutat az embereknek, és harcol a pusztító erők ellen. Az emeritus pápának nincs közvetlen felelőssége már a péteri küldetésben, ugyanakkor szeretne hozzájárulni néhány megfontolással. Köszönetet mond Ferenc pápának mindazért, amit tesz, hogy folyton megmutassa Isten világosságát előttünk, mely ma sem alkonyult le.

Az 1968-as szexuális forradalom

A szöveg három részből áll. Az első részben XVI. Benedek a társadalmi folyamatokat elemzi. Rámutat a 68-as szexuális forradalom káros hatásaira és vadhajtásaira. Ennek egyik következménye, hogy a pedofíliát nemcsak megengedhetőnek, hanem előnyösnek tartották. Erre az időszakra tehető a papi hivatások drasztikus csökkenése, a rengeteg laicizálás, és a katolikus erkölcsteológia összeomlása, mely kezd utat engedni a relativista kísértéseknek. Bizonyos teológiai irányzatok azt tanították, hogy nem létezik abszolút jó és rossz, csupán viszonylagos értelmezések, amit az adott pillanat dönt el. 1989-ben az ún. kölni nyilatkozatban 15 katolikus teológus felszólalt az egyház tanítása és II. János Pál pápa ellen. Ebből született a Veritatis splendor – kezdetű enciklika 1993-ban, amely éppen a relativizmus ellen irányul. Bizonyos cselekedetek ugyanis soha nem lehetnek jók. Az erkölcsteológia széles skáláján megjelent az elmélet, miszerint az egyháznak nincs és nem is lehet saját erkölcse. Ez a felfogás pedig gyökereiben vonja kétségbe az egyház erkölcsi tekintélyét, és odavezet, hogy hallgatásra kényszeríti azokban az esetekben, ahol határt kellene húzni igazság és hazugság között.

Válság a papság és a szemináriumok körében

A szöveg második részében a nyugalmazott pápa ennek a folyamatnak a hatásait vizsgálja a papság körében. Sok szemináriumban homoszexuális klubok alakultak, melyek többé-kevésbé nyíltan működtek. A Szentszék tudott ezekről a gondokról, bár nem részletekbe menően. A II. vatikáni zsinatnak való megfelelést az addig uralkodó hagyomány elleni kritikaként értelmezték, ezért egy új, modern katolicizmust igyekeztek kidolgozni. Ennek egyik példája, hogy a teológus Ratzinger könyveit egyes szemináriumokban csak titokban lehetett olvasni.

A pedofília gyökerei mélyre nyúlnak

XVI. Benedek aláhúzza, hogy a pedofília kérdése csak a nyolcvanas évek második felében vált égető problémává. Először csak lanyhán kezelték, a megvádolt papok jogait védték olyannyira, hogy az lehetetlenné tette az elkövetők elítélését. Mivel az egymás fedezésére kiépült rendszer túl erős volt, a kiskorúak elleni visszaélések ügyeinek kezelését átutalták a Hittani Kongregáció hatáskörébe. Így lehetővé vált a legsúlyosabb bűnök miatt kiszabható legnagyobb büntetés, a laicizálás alkalmazása. Ugyanakkor további késlekedéseket tapasztaltak, ezért Ferenc pápa újabb reformok mellett döntött.

A gonosz ellen Istenhez kell fordulnunk

Az elemzés harmadik részében XVI. Benedek a lehetséges válaszokat keresi. A minket és a körülöttünk lévő világot fenyegető rossznak egyetlen ellenszere van: ha ráhagyatkozunk Istenre. Egy Isten nélküli világ értelmetlen. Megszűnik a rossz és a jó kritériuma, csak az erősebb törvénye uralkodik, a hatalom lesz az egyetlen vezérelv. Az igazság nem számít, sőt nem is létezik. A nyugati világ a magánszférába száműzte Istent, fokozatosan elveszítve az emberség ismertetőjegyét és mércéjét. Ennek pedig az embert pusztító rossz a következménye, mint amilyen a pedofília. Az a pedofília, amit nemrég még teljesen helyénvalónak gondoltak és egyre inkább elterjedt. Ma pedig döbbenten és megbotránkozva jövünk rá, hogy olyasmit követnek el gyermekeink és fiataljaink ellen, ami félő, hogy tönkreteszi őket. Az pedig, hogy mindez az egyházban és a papok körében is elterjedhetett, még jobban föl kell, hogy rázzon és megbotránkoztasson bennünket.

Isten hiánya a társadalomban és az egyházban

Miként ölthetett ekkora mértéket a pedofília? – teszi föl a kérdést a nyugalmazott pápa. A válasz végső értelmezésben Isten hiányában rejlik. Még mi, keresztények és papok sem szívesen beszélünk Istenről, mert nem tűnik gyakorlatilag hasznosnak. A II. világháború utáni Németország alkotmánya egyértelműen hivatkozott Istenre. Ötven évvel később már az európai alkotmány előszavában sem szerepelhetett az utalás Istenre. Istenre úgy tekintenek, mint egy kis csoport pártügyére, mely nem szolgálhat mércéül az egész közösség számára. Ebben a döntésben tükröződik a nyugat helyzete, amelyben Isten egy kisebbség magánügye lett.

Az eucharisztiához vissza kell találni

Mi a teendő akkor? XVI. Benedek szerint vissza kell találnunk Istenhez, engedelmeskednünk kell neki. Újra benne kell fölismernünk életünk alapját. Az eucharisztiának vissza kell adnunk az őt megillető, központi helyet. Nem redukálhatjuk le az oltáriszentséget puszta formalitássá, amit a csupán keresztelőkkor, esküvőkkor és temetésekkor templomba menő katolikusok rutinszerűen vesznek magukhoz. Nem egy általunk kreált új egyházra van szükség, hanem a hit megújítására, mely a szentségben nekünk ajándékozott Jézus Krisztus valóságában gyökerezik. Az egyházban elkövetett papi visszaélési botrányok odavezettek, hogy az egyházat egy rosszul sikerült dolognak tekintik, amit saját kezűleg kell újra formálni. Ez azonban hiba, mert a magunk gyártotta egyház nem képviselhet semmilyen reményt. Az egyház ma meghal a lelkekben – utalt Romano Guardini egyik mondatára a nyugalmazott pápa. Ma nagyrészt úgy tekintenek az egyházra, mint egy politikai apparátusra. Gyakran maguk a püspökök is politikai értelemben beszélnek az egyház jövőjéről.

Az ördög kísértése a saját gyártmányú egyház

Az ördög műve, hogy bebizonyítsa, csak rossz emberek vannak az egyházban, ezzel befeketítve magát Istent is. Ugyanakkor nemcsak rossz halak vannak és konkoly, hanem az Isten által elvetett jó magvak és jó halak is. Ezért fontos egyformán hangsúlyozni mindkettőt, hogy az igazságot szolgáljuk. Az általunk kreált jobb egyház valójában az ördög ötlete, aki el akar távolítani minket Istentől. Az egyház ma is szent és elpusztíthatatlan. Ma is sok ember hisz, szenved és szeret alázatosan, akikben megmutatkozik az igaz Isten, a szerető Isten. Ma is vannak tanúságtevők a világon, csak észre kell vennünk és meg kell hallgatnunk őket. Helyet kell teremtenünk a hitélet számára. Ezek ma az igehirdetés nagy feladatai.

XVI. Benedek írása köszönetnyilvánítással zárul a jelenlegi pápa felé.

11 április 2019, 15:05