Keresés

Vatican News
2019.04.03 Udienza Generale 2019.04.03 Udienza Generale  (Vatican Media)

Párbeszédben a muzulmánokkal a testvériség jegyében – Ferenc pápa katekézise

Az Isten Országáról szóló jézusi példázatok közül a kovász hasonlatát olvasták fel a szerda délelőtti általános kihallgatáson a Szent Péter téren. Ez a kép adja Ferenc pápa marokkói útjának az értelmezési kulcsát, ahogy ő maga magyarázta el legutóbbi apostoli útjának jelentőségét, éppen ebben az összefüggésben. A keresztények a kovász szerepét töltsék be a testvériség egyetemes párbeszédében.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán       

Ferenc pápa mindenekelőtt „hálás köszönetet” mondott VI. Mohammed marokkói királynak a „nagyon testvéri, baráti és közeli fogadtatásért”. A pápa útja a „reménység szolgái két szentjének nyomdokain született: Szent Ferencnek a szultánnál tett látogatása és Szent II. János Pál pápa 1985-ös marokkó útja jegyében”.

Isten engedte meg a vallások különbözőségét  

Ferenc pápa megmagyarázta, hogy „azért ment el egy muzulmán országba, mert ők Ábrahám ősatyának az örökösei”. „Isten ugyanis, ahogy a középkori skolasztika tanította, megengedő akaratában megengedte ezt a valóságot. Sok vallás létezik, melyek a kultúrából születnek, de mindig az égre tekintenek és az Istent nézik. Isten azonban azt akarja, hogy testvériség legyen köztünk és különleges módon a muzulmán testvéreinkkel. Ne ijedjünk meg ettől a különbözőségtől, mert Isten megengedte ezt. Attól viszont ijedjünk csak meg, hogy nem dolgozunk ezen a testvériségen!” – tette hozzá.

A vallások szerepe az emberi méltóság, a béke, az igazságosság és a teremtett világ szolgálatában  

„A reménység hordozóiként nekünk hidakat kell vernünk a civilizációk között” – emelte ki a pápa. A marokkói uralkodóval közösen hangsúlyozták „a vallások szerepét az emberi méltóság védelmében, a béke és az igazságosság előmozdításában, valamint a teremtett világ védelmében”. Közös felhívásban szólaltak fel „a Szent Város, Jeruzsálem érdekében, mely a világörökség része és a békés találkozás színhelye, főként a három egyistenhívő világvallás hívei között”. Külön kiemelte a Szentatya a „marokkói imámképző szerepét a más vallások iránti tisztelet és az erőszak, továbbá az integralista magatartás elutasítása” terén, ami azt hangsúlyozza, hogy „mindnyájan testvérek vagyunk és együtt kell dolgoznunk a testvériségért”.    

Migránsok helyett beszéljünk migráns személyekről    

Nagy figyelmet szentelt a pápa a migráns kérdésnek és főként a migránsok személyének. Utalt a „múlt évi marrakhesi nemzetközi egyezményre, mely a biztonságos, rendezett és szabályos migrálást rögzíti”. A „Szentszék is hozzájárult ehhez”, amit a pápa a beszédében „négy szóval – befogadás, védelem, támogatás és integrálás” – fejtett ki. „Ez nem felülről jövő segélyprogramokat jelent, hanem közös haladásról van szó a négy tevékenység által, hogy városokat és országokat építsünk, nyitottak legyünk a különbözőséggel szemben és tudjuk értékelni azokat az emberi testvériség jegyében”. „Az egyház Marokkóban nagyon közel áll a migránsokhoz”. A pápa pontosította a migráns szó használatát, mely „önmagában nem tetszik neki, hiszen az csak egy híg és illékony jelző a személy főnév helyett”.  A két fogalom „összekapcsolását” ajánlotta, „beszéljünk migráns személyekről, mert ez így már tisztelettel teljes”.

Nem a számok a fontosak, hanem a kovász ereje 

„A vasárnapot a keresztény közösségnek szenteltük” – folytatta a pápa –, majd felidézte a Rabat környéki katolikus karitász központban tett látogatását, ahol a szerzetesnővérek sok önkéntessel együtt gyermekorvosi szolgálatot végeznek az egész lakosság számára. A rabati székesegyházban  a papsággal, szerzetességgel és a keresztény felekezetek képviselőivel találkozott, ahol a „keresztény közösség számbeli nagyságával szemben annak evangéliumi jellegzetességéről beszélt a kovász, a só és a mécsfény képében. Ami számít, az a kovász ereje, mely átjárja a  tésztát, a só, mely ízesít, a fény, mely mindent megvilágít. Ez pedig nem tőlünk jön, hanem a Szentlélektől, aki bennünket Krisztus tanúivá tesz ott, ahol vagyunk, a párbeszéd és a barátság jegyében, hogy elsősorban egymás közt testvérként éljünk, mert ezt kérte tőlünk Jézus”:  „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).

Az Atya ölelésében leszünk egymás testvérei és a reménység hordozói

Utolsó témaként a pápa a visszaemlékezésében a vasárnap délutáni szentmisére utalt, melyet a főváros sportcsarnokában tartott. „Ezrek voltak ott közel 60 országból. Isten népének különleges Epifániája, megnyilvánulása volt ez egy iszlám ország szívében. A tékozló fiú története felragyogtatta számunkra Isten tervének szépségét, aki azt akarja, hogy az összes gyermeke vegyen részt örömében, a megbocsátás és a kiengesztelődés ünnepében”. „Ide azok lépnek be, akik úgy érzik, hogy rászorulnak az Atya irgalmasságára. Csak azok, akik újjászülettek és az Atya ölelésében élnek, érzik magukat egymás testvéreinek, és a reménység hordozóinak” – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.                        

03 április 2019, 15:52