Cerca

Vatican News
2019.03.24 Angelus Zarándokok a szép tavaszi időben   (Vatican Media)

Ne éljünk vissza Isten irgalmasságával – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Nagyböjt harmadik vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa a terméketlen fügefáról szóló példabeszédet elemezve Isten irgalmasságáról és a megtérés sürgősségéről elmélkedett.

Vertse Márta – Vatikán

Isten irgalmassága végtelen, de ne „spirituális lustasággal” válaszoljunk a megtérésére szóló meghívásra. Nagyböjt legyen mindnyájunk számára a lelki megújulás időszaka, amikor őszinte szívvel elkötelezzük magunkat, hogy előrehaladunk a jó útján.

A szőlősgazda az Atya, a vincellér pedig Jézus

Nagyböjt harmadik vasárnapján az evangéliumi szakasz (vö. Lk 13,1-9) Isten irgalmasságáról és a mi megtérésünkről szól. Jézus a terméketlen fügefa példabeszédét mondja el – kezdte beszédét Ferenc pápa. Egy ember fügefát ültetett el szőlejében és nagy bizalommal minden keresi rajta a gyümölcsöket, de hiába, mert a fa terméketlen. Ennek  a három éve ismétlődő csalódásnak a láttán elhatározza, hogy kivágatja a fügefát és egy másikat ültet a helyébe. Odahívja a vincellért, aki szőlejét gondozza és kifejezi neki elégedetlenségét, arra szólítva fel, hogy vágja ki a fát, ne foglalja el hasztalanul a földet. A vincellér azonban arra kéri gazdáját, hogy legyen türelemmel. Egy év haladékot kér, ami alatt ő maga gondozza majd még nagyobb figyelemmel a fügefát, hogy termésre ösztönözze. Mit jelent ez a példabeszéd? Mit képviselnek ennek a példabeszédnek a szereplői? – tette fel a kérdést Ferenc pápa.

A terméketlen fügefa a közömbös emberiség jelképe

A gazda az Atya Istent ábrázolja, a vincellér pedig Jézus képmása, miközben a fügefa a közömbös és sivár emberiség jelképe. Jézus közbenjár az Atyánál az emberiség érdekében – és mindig ezt teszi – arra kéri, hogy várjon és adjon még időt neki, hogy kicsírázhassanak benne a szeretet és az igazságosság gyümölcsei. A fügefa, amelyet a példabeszéd szőlősgazdája ki akar gyökerestől tépni, egy meddő létet képvisel, amely nem képes adományozni, nem képes jót tenni. Annak a jelképe, aki csak önmagáért él, jóllakottan és nyugodtan, kényelmesen elhelyezkedve, aki képtelen rá, hogy tekintetét és szívét azokra fordítsa, akik mellette élnek a szenvedés, a szegénység, a nélkülözés közepette. Az önzés és a spirituális meddőség magatartásával szemben áll a vincellér fügefa iránti nagy szeretete: türelmes, tud várni, gazdájának szenteli idejét és munkáját, kis időt kér még tőle. Megígéri neki, hogy különösen nagy gondot fordít arra a szomorú fára.

Mindnyájunknak szükségünk van a megtérésre

A vincellér hasonlata kinyilvánítja Isten irgalmasságát, aki időt ad nekünk a megtérésre. Mindnyájunknak szükségünk van a megtérésre, arra, hogy egy lépést tegyünk előre és Isten türelme, irgalmassága elkísér bennünket ezen az úton. A meddőség ellenére, amely olykor létünket jellemzi, Isten türelmes és felajánlja nekünk a lehetőséget, hogy megváltozzunk és előrehaladjunk a jó útján. A kért és megkapott halasztás, arra várva, hogy a fa végül gyümölcsöt hozzon, a megtérés sürgősségét is jelöli. A vincellér ezt mondja a gazdának: „Hagyd meg még az idén”.

Mielőbb válaszoljunk Isten hívására

A megtérés lehetősége nem korlátlan; tehát azonnal élni kell vele; egyébként örökre elveszítjük. Ebben a nagyböjti időszakban gondoljunk erre: mit tehetek, hogy közelebb kerüljek az Úrhoz, hogy megtérjek, hogy „kivágjam” életemből a nem megfelelő dolgokat? Nem, nem, megvárom a következő Nagyböjtöt. De még életben leszel a következő Nagyböjt idején? – tette fel a kérdést a pápa, majd így buzdította a híveket: Ma mindnyájan gondoljunk erre: mit kell tennem Isten irgalmasságát látván, ami vár rám és mindig megbocsát? Mit kell tennem? Nagy bizalommal lehetünk Isten irgalmassága iránt, anélkül, hogy visszaélnénk vele. Nem lelki lustaságunkat kell megindokolnunk, hanem elkötelezettségünket kell növelnünk, hogy gyorsan válaszoljunk erre az irgalmasságra a szív őszinteségével.

Nagyböjt legyen a lelki megújulás ideje

Nagyböjt idején az Úr megtérésre hív bennünket. Mindnyájunknak éreznünk kell, hogy nekünk szól ez a meghívás, kijavítva valamit életünkben, gondolkodásunkban, tetteinkben, a felebaráttal való kapcsolatainkban. Ezzel egyidejűleg követnünk kell Isten türelmének a példáját, aki bízik benne, hogy mindnyájan képesek vagyunk újból „felállni” és folytatni utunkat. Isten Atya és nem oltja ki a gyönge lángot, hanem elkíséri és gondozza a gyengét, hogy megerősödjön és szeretetével hozzájáruljon a közösség javához.

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy ezeket a Húsvétra felkészítő napokat úgy éljük meg, mint a spirituális megújulás idejét, amikor bizalommal megnyílunk Isten kegyelmének és irgalmasságának.

 

25 március 2019, 10:31