Keresés

Vatican News
Ferenc pápa és VI. Mohammed király, Marokkó Ferenc pápa és VI. Mohammed király, Marokkó  (Vatican Media)

Közösen hisszük, hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett – a pápa beszéde Rabatban

Ferenc pápa első marokkói beszédét Rabatban, a főváros jelképénél, a Hasszán-toronynál mondta el. A Szentatya részletezte a vallásközi párbeszéd, a keresztények marokkói jelenléte, egymás kölcsönös megbecsülése, a közös otthon védelme, a vallási fanatizmus, a terrorizmus elleni küzdelem, az ökológiai megtérés, a migrációs válság témáit. Idézett a februárban, Abu-Dzabiban aláírt Emberi Testvériség dokumentumából, utalva az abban elfogadott közös elkötelezettség megvalósításának módozataira.

Vertse Márta - Vatikán

Szálem Alejkum! - köszöntötte a pápa VI. Mohamed királyt, a királyi család tagjait, a Marokkói Királyság hatóságait, a diplomáciai testület tagjait, a marokkói népet. (A Hasszán-torony egy XII. századi befejezetlen minaret, ami 2012-ben lett a Világörökség része.) Örömét és háláját fejezte ki, hogy ezen a természeti szépségekben gazdag földön járhat, amely ősi civilizációk maradványainak őrzője és egy varázslatos történelem tanúja. Megköszönte VI. Mohamed királynak a meghívást és a fogadtatást, amelyben az egész marokkói nép nevében részesülhetett.

Marokkó híd Afrika és Európa között

„Ez a hála fontos alkalommá válik, hogy előmozdítsuk a vallásközi párbeszédet és egymás kölcsönös megismerését vallásaink hívei között, miközben  800 év elmúltával emlékezünk Assisi Szent Ferenc és Malik al-Kámil szultán történelmi találkozására. Az a prófétai esemény mutatja, hogy a találkozás és a kinyújtott kéz bátorsága a béke és az összhang útja az emberiség számára ott, ahol a szélsőségesség és a gyűlölet a megosztás és a pusztítás tényezői” – mondta a pápa, majd így folytatta: „Azt kívánom, hogy a közöttünk lévő megbecsülés, tisztelet és együttműködés járuljon hozzá az őszinte barátság szálainak elmélyítéséhez, lehetővé téve közösségeinknek egy jobb jövő előkészítését az új nemzedékek számára”.

Ezen a földön, amely természetes híd Afrika és Európa között, Ferenc pápa ismételten leszögezte: „szükség van erőink egyesítésére, hogy új lendületet adjunk egy szolidárisabb világ építéséhez”. Becsületes, őszinte és nélkülözhetetlen erőfeszítéssel kell törekedni egy olyan párbeszédre, amely tiszteletben tartja minden nép és minden személy sajátosságát. Erre a kihívásra mindnyájunknak válaszolnunk kell, főleg napjainkban, amikor fennáll annak a kockázata, hogy versengés és bomlasztás céljából kölcsönösen nem ismerjük el egymás értékeit.

Lényeges tehát, hogy nyitott, plurális és szolidáris társadalom építésében vegyünk részt, fejlesszük és állandóan, meghátrálás nélkül alkalmazzuk a párbeszéd kultúráját, mint utat, az együttműködést, mint magatartást, egymás kölcsönös megismerését, mint módszert és szempontot – idézett Ferenc pápa az Emberi Testvériség Dokumentumából, amelyet idén február 4-én írt alá Abu-Dzabiban.

A közös értékek alapján közösen küzdjük le a feszültségeket

Arra kaptunk meghívást, hogy ezt az utat kövessük fáradhatatlanul, hogy közösen leküzdjük a feszültségeket és értetlenségeket, az álarcokat és a sztereotípiákat, amelyek mindig félelemhez és szembenálláshoz vezetnek. Így megnyitjuk az utat a termékeny és tiszteletteljes együttműködés lelkületének. Valóban nélkülözhetetlen, hogy a fanatizmussal és a fundamentalizmussal szembe állítsuk minden hívő szolidaritását, cselekedetünk felbecsülhetetlen vonatkozási pontjai legyenek azok az értékek, amelyek közösek számunkra. A pápa örömmel állapította meg, hogy e gondolatok távlatában keresi fel hamarosan az imámokat, férfi és női prédikátorokat kiképző VI. Mohamed Intézetet, amelyet a Király hozott létre abból a célból, hogy megfelelő és egészséges képzést nyújtson a szélsőséges nézetek minden formájával szemben. Ezek gyakran erőszakhoz és terrorizmushoz vezetnek és minden esetben sértést jelentenek a vallás és maga Isten számára. Tudjuk jól, mennyire szükséges a jövő vallási vezetőinek megfelelő képzése, ha fel akarjuk frissíteni az új nemzedékek szívében a valódi vallási érzületet – fejtette ki a pápa.

Isten minden embert egyenlőnek teremtett

Ezért egy hiteles párbeszéd arra szólít bennünket, hogy ne becsüljük alá a vallási tényező jelentőségét ahhoz, hogy hidat építsünk az emberek között és hogy sikeresen szembenézzünk az előbb említett kihívásokkal. Különbözőségeink tiszteletben tartásával, az Istenbe vetett hit elvezet oda, hogy elismerjük minden ember legfőbb méltóságát, valamint elidegeníthetetlen jogait. Hisszük, hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett jogait, kötelességeit és méltóságát illetően és arra hívta meg őket, hogy testvérként éljenek, terjesztve a jó, a szeretet és a béke értékeit. Ezért tehát a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság – amely nem korlátozódik csupán az istentiszteleti szabadságra, hanem lehetővé kell tennie, hogy minden ember saját vallási meggyőződése szerint éljen – elválaszthatatlanul kapcsolódnak az emberi méltósághoz. Ennek értelmében mindig szükség van rá, hogy az egyszerű toleranciából tovább lépjünk a többiek tiszteletben tartása és megbecsülése felé. Arról van szó, hogy fel kell fedeznünk a másikat hite sajátosságában és kölcsönösen gazdagodnunk kell a különbözőségekben, olyan kapcsolatban, amelyet a jóindulat jellemez és annak a keresése, hogy mit tehetünk közösen. Ebben az értelemben véve az emberek közötti híd építése a vallásközi párbeszéd szempontjából azt igényli, hogy a  barátság, sőt, mi több, a testvériség jelében éljük meg.

A személy értéke álljon minden jogrend középpontjában

A 2016 januárjában Marrákesben megtartott nemzetközi konferencia a vallási kisebbségek jogairól a muzulmán világban, foglalkozott ezzel a kérdéssel. A pápa örömmel állapította meg, hogy a konferencia lehetőséget adott  annak elítélésére, hogy egy vallást bármiféle módon eszközként használjanak fel a többi vallás diszkriminálására vagy megtámadására, hangsúlyozva annak a szükségességét, hogy túl kell lépni a vallási kisebbség fogalmán az állampolgárság és a személy értéke elismerésének a javára, amely minden jogrendben központi helyet kell, hogy elfoglaljon.

A marokkói keresztények az emberi testvériséget kívánják szolgálni

A pápa prófétai jelnek tekinti, hogy marokkói katolikusok és protestánsok kezdeményezésére 2012-ben Rabatban létrehozták az Al Mowafaqa Ökumenikus Intézetet. Az Intézet hozzá kíván járulni az ökumenizmus, valamint a kultúrával és az iszlámmal való párbeszéd előmozdításához. Ez a dicséretre méltó kezdeményezés kifejezi a Marokkóban élő keresztények aggodalmát és azt az akaratát, hogy hidakat építsenek, hogy kinyilvánítsák és szolgálják az emberi testvériséget.

Mindezek az útvonalak megállítják majd a vallások eszközként való felhasználását, hogy gyűlöletet, erőszakot szítsanak, szélsőségességre vagy vak fanatizmusra buzdítsanak és véget vetnek majd annak, hogy Isten nevét gyilkosságok, száműzetések, terrorizmus vagy elnyomás igazolására használják fel – idézett a pápa ismét az Abu-Dzabian aláírt dokumentumból.

A valódi párbeszéd, amelyet ki akarunk fejleszteni, eljuttat oda is, hogy megvizsgáljuk azt a világot, amelyben élünk, ami közös otthonunk.

A közös otthon védelme ökológiai megtérést igényel

A klímaváltozásról szintén Marokkóban megrendezett nemzetközi konferencia ismét bizonyította, hogy sok nemzet tudatára ébredt: szükség van bolygónk védelmére, amelybe Isten helyezett minket és hozzá kell járulni egy valódi ökológiai megtéréshez az átfogó emberi fejlődés érdekében. A pápa elismerését fejezte ki az ezen a téren megtett lépésekért és örül annak, hogy nemzetek és népek között valódi szolidaritás jött létre, hogy igazságos és tartós megoldásokat találjanak azokra a csapásokra, amelyek a közös otthont és az emberi család túlélését fenyegetik. Közösen, türelmes és óvatos, nyílt és őszinte párbeszédet folytatva remélhetünk abban, hogy megfelelő válaszokat találunk a globális felmelegedés tendenciájának megfordítására (vö. Laudato si’ k. Enciklika, 175).

A migránsok személyek, nem számok

Ehhez hasonlóan  a súlyos migrációs válság, amellyel ma szembenézünk mindenki számára sürgető felhívás, hogy konkrét eszközöket keressünk azoknak az okoknak a gyökeres felszámolására, amelyek olyan sok személyt hazájuk, családjuk elhagyására kényszerítenek és akiket gyakran kirekesztenek, visszautasítanak. A pápa utalt arra a állam- és kormányfői konferenciára, amelyet szintén Marokkóban tartottak tavaly decemberben a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodásról. A dokumentum vonatkozási pont kíván lenni az egész nemzetközi közösség számára. Az elkötelezettségeket illetően a morális szintről konkrét tettekig kell eljutni. Szükség van a migránsokkal szembeni fogékonyság megváltoztatására, személyeknek, ne pedig számoknak tekintsék őket, ismerjék el ténylegesen és a politikia döntésekben jogaikat és méltóságukat. A pápa hozzátette: „Tudjátok, hogy mennyire a szívemen viselem ezeknek a személyeknek a gyakran rettenetes sorsát. Nagy részük soha nem hagyná el hazáját, ha nem lenne rá kényszerítve. Remélem, hogy Marokkó, amely nagy készséggel és kiváló vendégszeretettel fogadta ezt a konferenciát, továbbra is a nemzetközi közösségben a humanizmus példája lesz a migránsok és menekültek számára, hogy őket itt, és máshol emberségel fogadják és védelmezzék, előmozdíthassák helyzetüket, méltósággal integrálják őket. Amikor a körülmények lehetővé teszik, ha úgy döntenek, térhessenek vissza otthonukba biztonságos, méltóságukat és jogaikat tiszteletben tartó feltételek között. Olyan jelenségről van szó, amelyet nem lehet megoldani korlátok építésével, a másiktól való félelem terjesztésével. A valódi béke megszilárdításának útja a társadalmi igazságosság, amely nélkülözhetetlen a gazdasági egyenlőtlenségek és politikai zavargások enyhítésére, amelyek mindig feszültségek forrásai és fenyegetést jelentenek az egész emberiség számára.

A keresztények legyenek Marokkóban is az emberi testvériség előmozdítói

A keresztényeket örömmel tölti el, hogy helyet kaptak a marokkói társadalomban. Ki akarják venni részüket egy szilárd és virágzó nemzet építésében, a nép közjavát kívánva. A katolikus egyház jelentősen elkötelezte magát Marokkóban a szociális munkában, az oktatás terén. Iskolái nyitva állnak mindenki előtt, felekezetre, vallásra, származásra való tekintet nélkül. A pápa hálát adott ezért Istennek és arra buzdította a katolikusokat és minden keresztényt, hogy Marokkóban legyenek az emberi testvériség szolgái, előmozdítói és védelmezői. A pápa végül arabul köszönte meg a hallgatóság figyelmét, majd a könyörületes és irgalmas Mindenható áldását kérte Marokkóra.

30 március 2019, 16:00