PÁPA

A próféták ígérete Jézusban valósággá vált – Ferenc pápa Úrangyala imája

Az ünnepi szentmisét követően Ferenc pápa a dolgozószobája ablakából köszöntötte az Úrangyala imádságra összegyűlt zarándokokat és turistákat. A tér ezúttal sokkal színesebb volt a megszokottnál, hiszen a hideg, majdnem fagypont körüli hőmérséklet ellenére több ezer szereplővel voltak jelen a háromkirályok egykori vonulását felidéző, korhű ruhákba öltözött különféle csoportok. Őket külön köszöntötte a Szentatya és az Úrangyala imádság előtti beszédében a Jézus megjelenésének ünnepét jelképező fényről elmélkedett. Máté evangéliumi szakaszát elemezve a Szentatya rámutatott arra, hogy különféle módokon lehet válaszolni az Úr jelenlétére. Félelemmel és bezárt szívvel az „újdonsággal” szemben, illetve megnyílva az Isten által Krisztusban felkínált üdvösségnek.

Vertse Márta - Vatikán

Ma, Vízkereszt, az Úr Epifániájának, Jézus Krisztus megjelenésének az ünnepe, amelyet a fény jelképez – kezdte Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét. A prófétai szövegekben ez a fény ígéret. Megígérik a fényt. Izajás ugyanis ezekkel a szavakkal fordul Jeruzsálemhez: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” (Iz 60,1). A próféta felszólítása, hogy fénybe öltözve induljon el, meglepőnek tűnik, mert egy küzdelmes száműzetés és számos viszontagság után hangzik el, amelyet a népnek meg kellett tapasztalnia; a hazájukba elsőként visszatérők romokban találták a szent várost. A helyzet reménytelennek tűnt, de a próféta felemelte a lelkeket azzal az ígérettel, hogy Isten hamarosan megváltoztatja Sion sorsát, és azt a száműzöttek és a pogány nemzetek számára is a vonzás központjává teszi. Ezért buzdítja Jeruzsálemet, hogy „ragyogjon föl”, öltözzön fénybe, nyissa meg szívét az Úr jelenlétének és közelségének.

Hagyjuk, hogy Betlehem fénye minket is megvilágítson

Ez a felhívás ma nekünk is szól, akik Jézus születését ünnepeltük és bátorít: hagyjuk, hogy Betlehem világossága elérjen bennünket. Minket is arra hív, hogy ne álljunk meg az esemény külső jeleinél, hanem onnan ismét elindulva, megújulva járjuk végig életutunkat hívő emberekként.

Ne zárjuk be szívünket az isteni Gyermek előtt

A fény, amit Izajás próféta megjövendölt, az Evangéliumban jelenné válik és fogadtatásra talál. Jézus Betlehemben, Dávid városában született és eljött, hogy elhozza az üdvösséget a közelieknek és a távoliaknak. Máté evangelista megmutatja, hogy különféle módokon lehet találkozni Krisztussal és válaszolni jelenlétére. Például, Heródesnek és a jeruzsálemi írástudóknak kemény a szívük, megmakacsolják magukat és visszautasítják, hogy meglátogassák azt a Gyermeket. Ez egy lehetőség, bezárkózni a fény elől. Ők azokat képviselik, akik ma is félnek Jézus eljövetelétől és bezárják szívüket a segítségre szoruló testvérek előtt. Heródes fél, hogy elveszíti hatalmát és nem gondol a nép igazi javára, hanem csak saját személyes előnyei érdeklik. Az írástudók és a nép vezetői félnek, mert nem látnak túl saját bizonyosságaikon, nem képesek rá, hogy megértsék Jézus újdonságát.

A Krisztus által elhozott üdvösség minden embernek szól

Ellenben egészen más a napkeleti bölcsek tapasztalata (vö. Mt 2,1-12). Keletről érkeznek és képviselik a zsidó hagyománytól távol álló összes népet. Mégis hagyják, hogy a csillag vezesse őket, rászánják magukat egy hosszú és kockázatos útra, csakhogy célhoz érjenek és megismerjék a Messiásról szóló igazságot. A bölcsek nyitottak voltak az „újdonságra” és számukra megnyilvánul a történelem legnagyobb és meglepőbb újdonsága: az Isten emberré lett. A Napkeleti bölcsek leborulnak Jézus előtt és jelképes ajándékokat nyújtanak neki át: aranyat, tömjént és mirhát; mert az Úr keresése nem csak az úton való kitartást jelenti, hanem a szív nagylelkűségét is. Végül „visszatértek hazájukba”. Azt mondja az evangélium, hogy más úton tértek haza. Testvéreim, mindahányszor egy nő vagy férfi találkozik Jézussal, megváltoztatja az útját, más módon tér vissza az életéhez, megújulva egy másik úton. Más úton tértek tehát haza, magukkal vitték annak az alázatos és szegény Királynak a misztériumát; elképzelhetjük, hogy mindenkinek elbeszélték a megélt tapasztalatot: az üdvösség, amelyet Isten Krisztusban felkínál minden embernek szól, közelinek és távolinak egyaránt. Nem lehet „kisajátítani” azt a Gyermeket: Ő ajándék mindenki számára.

Ne tartsuk meg magunknak a Jézussal való találkozás örömét

Hagyjuk mi is – kérte a pápa –, hogy egy kis csendet teremtsünk a szívünkben, hogy megvilágítson minket Krisztus fénye, amely Betlehemből érkezik. Ne engedjük félelmeinknek, hogy bezárjuk szívünket, hanem legyen bátorságunk, hogy megnyíljunk ennek a szelíd világosságnak. Akkor a Napkeleti Bölcsekhez hasonlóan mi is „igen megörülünk”, nagy örömet fogunk érezni, amelyet nem tarthatunk meg magunknak. Ezen az úton legyen támaszunk Szűz Mária, a csillag, aki elvezet bennünket Jézushoz. Az Anya mutatja meg a Bölcseknek Jézust és mindenkinek, akik hozzá közelednek - fejezte az Úrangyala imádság alkalmával mondott köszöntéseit Ferenc pápa.