Ferenc pápa látogatása az Irgalmas Szamaritánus központban: tevékeny szeretet

Vertse Márta - Vatikán

Vasárnap délelőtt, a panamai Ifjúsági Világtalálkozót lezáró szentmise után Ferenc pápa felkereste a helyi egyház által létrehozott Irgalmas Szamaritánus gondozóotthont, amely 2004 február elseje óta nyújt egészségügyi, pszichológiai és lelki támaszt HIV fertőzöttek és AIDS betegek számára, gondozza a kábítószerfüggő, a társadalom peremére szorult fiatalokat.  A központ tájékoztatása szerint a HIV/AIDS vírus a ’80-as években kezdett elterjedni az országban. Becslések szerint a HIV-pozitív személyek száma ma 25-30 ezer között mozog, közöttük ezer a gyermek, 8000 pedig  15 és 24 év közötti fiatal.

A pápa látogatása nagy jelentőségű az otthon számára

„Köszönjük Szentatya, hogy eljött közénk, látogatása kifejezi, hogy Isten meghallgatja kiáltásainkat” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Ferenc pápát Domingo Escobar atya, a gondozóotthon igazgatója. A találkozón 60 fiatal volt jelen, a helyi egyház által működtetett további három központ képviseletében is. A pápa meghatottan fogadta a köszöntéseket, az ajándékokat, amelyeket a fiatalok saját kezűleg készítettek neki, egy 13 éves kisfiú pedig külön erre az alkalomra írt énekkel kedveskedett a Szentatyának.

Az Úr új életre hív meg bennünket

„Köszönöm, hogy itt lehetek veletek, ami számomra arra ad alkalmat, hogy megújítsam a reményt” – kezdte beszédét a pápa. Ez az otthon és a többi központ is annak az új életnek a jele, amelyet az Úr akar nekünk adni. Könnyű megerősíteni testvéreink hitét, amikor látjuk, hogy a hit sebeket gyógyít be, reményt és bátorságot ad. Itt nem csak a központok „elsődleges kedvezményezettjei”, hanem az egész egyház és a hit szüntelenül megújul a tevékeny szeretet révén.

Mindenki felebarátunk, akivel életünk során találkozunk

Akkor kezdünk el újjászületni, amikor a Szentlélek megnyitja szemünket, hogy a többieket ne csak mint szomszédunkat, hanem mint felebarátunkat lássuk. Lukács evangéliumában olvassuk, hogy feltették Jézusnak a kérdést: “Ki az én felebarátom?” (Lk 10,29). Jézus nem elméletekkel, emelkedett hangú beszéddel, hanem a valós élet konkrét példájával, az Irgalmas Szamaritánus példabeszédével válaszolt. A felebarát mindenekelőtt egy személy, egy arc, akivel útközben találkozunk és hagyjuk, hogy kimozdítson bennünket megszokott sablonjainkból.

A közöny megsebez és megöl

Így érezte ezt az Irgalmas Szamaritánus azelőtt az ember előtt, akit az út szélén hagytak nem csak a rablók, hanem egy pap és egy levita közönye is. Nem volt bátorságuk, hogy segítsenek rajta, mert a közöny is gyilkol: megsebez és megöl. A rablók néhány nyomorúságos fillérért, a többiek pedig attól való félelmükben, hogy megfertőződnek, megvetésből vagy undorból az út mentén hagyták azt az embert. Az Irgalmas Szamaritánus gondozóotthon és a többi központ is azt mutatják, hogy a felebarát mindenekelőtt egy személy, akinek konkrét arca van, nem olyan valami, amin túl kell lépni vagy figyelmen kívül kell hagyni, bármilyen helyzetben is legyen.

A tevékeny szeretet az Úrhoz vezető út

Egy arc, amely szerencsésen zavarja meg életünket, mert arra az útra térít, amely valóban fontos és megszabadít attól, hogy elbagatellizáljuk, vagy feleslegessé tegyük az Úr követését. A gondozóotthonban megérintjük az egyház csöndes és anyai arcát, amely képes prófétai lenni és otthont, közösséget teremt. Az egyház arca rendszerint nem látható és észrevétlen marad, de Isten konkrét irgalmasságának és gyengédségének jele, a feltámadás jó hírének élő jele, amely ma működik életünkben.

Türelem, megbocsátás, bizalom – az otthon feltételei

„Otthont” teremteni annyit jelent, mint családot teremteni. Megtanuljuk, hogy egységben érezzük magunkat a többiekkel, túl a haszonelvű, utilitarista vagy funkcionális társadalmi kötelékeken. Kapcsolatokat hozunk létre, amelyeket egyszerű, mindennapi gesztusokkal építünk. Egy otthonnak szüksége van mindenki együttműködésére. Senki sem lehet közömbös vagy idegen, mert mindenki egy-egy szükséges kő az építéshez. Kérjük az Urat, adja meg a kegyelmet, hogy megtanuljunk türelmesek lenni, egymásnak megbocsátani, minden nap újrakezdeni. És hányszor kell megbocsátanunk és újrakezdenünk? Hetvenszer hétszer, vagyis, minden alkalommal, amikor szükség van rá. Szilárd kapcsolatok teremtése bizalmat igényel, amely minden nap türelemmel és megbocsátással táplálkozik - hangsúlyozta a pápa.

Mária palástja óvja őket

Megköszönte az intézeteknek, az önkénteseknek, a jótevőknek példaadásukat és nagylelkűségüket, mert lehetővé teszik, hogy Isten szeretete egyre inkább megvalósuljon a gyakorlatban. Mindnyájukat Szűz Máriára bízta. Kérjük Őt, aki, mint jó Anya, a gyöngédség és a közelség „szakértője”, tanítson meg bennünket, hogy minden nap felfedezzük, ki a felebarátunk. Bátorítson bennünket, hogy felebarátunknak készségesen elébe menjünk, otthont, védelmet, testvéri szeretetet kínálva fel számára. Olyan küldetés ez, amely mindnyájunk közös ügye.

„Helyezzétek Mária palástja alá minden aggodalmatokat, elvárásaitokat, szükségleteiket, fájdalmaitokat, sebeiteket, hogy Ő, mint az Irgalmas Szamaritánus eljöjjön hozzánk és támogasson minket anyai gyöngédségével, az Anya mosolyával” – mondta Ferenc pápa, majd megáldotta négy újabb segélyközpont alapkövét. Az új intézeteket az Irgalmas Szamaritánus gondozóotthon példájára Jamaicában, Argentínában, Paraguayban és Panamában hozzák létre.