Ferenc pápa bűnbánati liturgiája fiatalkorú fogvatartottaknak: Jézus irgalmas tekintete térít meg
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„A vámosok és a bűnösök mind eljöttek, hogy hallgassák Jézust. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük!” – idézte a pápa a Lukács evangélium szövegét, mely bevezetőül szolgál a tékozló fiú történetéhez. Ez a méltatlankodásuk azt jelentette, hogy megbotránkoztak és bosszankodtak magukban. Megjegyzésükkel valójában le akarták Jézust járatni és hiteletlenné akarták őt tenni. Jézus azonban a maga részéről félelem nélkül közeledik, ezer oknál fogva is, azokhoz, akiket a társadalom gyűlölt, mint az idegen hatalommal együttműködő vámosok. Jézus ezt azért teszi, mert a mennyben nagyobb ünnepet tartanak egy megtért bűnös számára, mint kilencvenkilenc igaznak. Jézus, mikor a megvetettek közé lép, kompromittálja magát, kockáztatja saját hírnevét. Ferenc pápa összevette a vádaskodók csoportját Jézussal: kétféle tekintet áll egymással szemben. Az egyik steril és terméketlen, a zúgolódóké és pletykálkodóké, de a másik, Jézus tekintete megtérésre hív.
A zúgolódók és pletykálkodók tekintete
Sokan nem szeretik Jézus döntését – folytatta a pápa a fiatal fogvatartottakhoz intézett beszédét –, akik előbb suttogva, majd kiabálva próbálják lejáratni őt. Nem fogadják el a közelségét, az újdonságait. Nagyon könnyen megbélyegzik, címkéket ragasztanak rá, melyek nem tesznek egyebet, csak megosztást okoznak. Ez a magatartás beszennyez mindent, mert láthatatlan falat emel, elkülönít és elszigetel. Amikor egy társadalom műveli ezt – tágította ki az érzelmezést a pápa –, akkor sutyorog és mormog, megoszt, szemrehányást tesz és elítél. Oda jut végül, mint Kaifás, aki szerint „jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon”. És rendszerint a szál a leggyengébb pontján szakad el, és ezek éppen a szegények és védtelenek - hangsúlyozta a pápa.
A megtérés tekintete
Az egész evangéliumot áthatja az a másik tekintet, mely valójában az Isten szívéből fakad. Az Úr ünnepet akar tartani, amikor látja hazatérő fiát. A legszélsőbb határig menően Jézus így tett tanúságot az Atya irgalmas szeretetéről. Ez a szeretet nem ér rá morgolódni, zúgolódni, hanem megtöri a haszontalan és közömbös kritika körét, végül semlegesíti azt. Ez a tekintet magára veszi az élet összetettségét és benne minden helyzetet, alkalmas helyet és körülményt teremt az integráció és átalakulás, a gyógyulás és a megbocsátás számára. Miközben Jézus együtt étkezik vámosokkal és bűnösökkel, Jézus megtöri a kirekesztés logikáját, mely tévesen igazakra és jókra osztja fel a világot. Nem rendeletekkel igazgat, hanem jószándékkal, nem akaratból cselekszik hanem kapcsolatok kiépítésével. A zúgolódás megöli az álmot, mert nem hisz abban, hogy lehet változtatni.
Az Atyaisten mindig megért és segít
Ferenc pápa arra buzdította a fiatalokat, hogy felcímkézés helyett tekintsenek előre, készen a meghallgatásra. A keresztény remény és öröm – még a pápa számára is –, abból származik, hogy megtapasztaljuk Isten tekintetét, aki ránk nézve ezt mondja: Te a családomhoz tartozol, nem hagyhatlak el a viszontagságaid közepette és a pápa utalt a tanúságtévő Luis vallomására, aki élete nehéz pontján, amikor minden lehetetlennek tűnt, azt mondta: Nem, nincs vége mindennek! Mert van egy célod, azt tudva, hogy az Atyaisten mindig megért és segít.
Egészséges és termékeny a társadalom, amikor képes befogadni és integrálni
Beszéde végén a pápa a beteg társadalomról szólt még, mely nem képes ünnepet tartani gyermekei átalakítása számára. Beteg a társadalom, ha zúgolódik és pletykálkodik, de egészséges és termékeny, amikor képes befogadni és integrálni, amikor magára veszi az új lehetőségekért vívott harc terhét. Éppen ezért segítenünk kell egymásnak, hogy együtt leljünk rá erre az útra! - amire az Úr áldását kérte a Szentatya Pacorában, ahol fiatalkorúak fogvatartási intézményét látogatta meg.
