Cerca

Vatican News
Pope Francis' Angelus Prayer Karácsonyt váró adventi hangulatban...   (ANSA)

Virrasztva és imádkozva várakozzunk Jézusra – Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala imádsága

Ne zárkózzunk be önközpontú életünk problémáiba és a Karácsonyt ne világi ünnepként, ne a fogyasztói szemlélet szerint éljük meg – buzdította a híveket Ferenc pápa Advent első vasárnapján. Arra hívta fel a Szent Péter téren összegyűlt hívek figyelmét, hogy Karácsonyra, Jézus befogadására készülődve egyben várakozzunk Krisztus dicsőséges második eljövetelére és a Vele való végső találkozásra is. Ezt következetes és bátor választásokkal készítsük elő. Az Úrangyala elimádkozása után a háborútól sújtott Szíria békéjéért kérte Szűz Mária közbenjárását.

Vertse Márta - Vatikán

Ma kezdődik Advent, az a liturgikus időszak, ami Karácsonyra készít fel bennünket. Arra hív, hogy felemeljük tekintetünket és megnyissuk szívünket, hogy befogadjuk Jézust – kezdte beszédét a Szentatya. Adventben nem csak a Karácsonyt várjuk; arra is meghívást kapunk, hogy felébresszük magunkban a várakozást Krisztus dicsőséges második eljövetelére, amikor az idők végén visszatér. Készüljünk fel következetes és bátor választásokkal a Vele való végső találkozásra. Emlékezünk Karácsonyra, várjuk Krisztus dicsőséges újra eljövetelét és személyes találkozásunkat is: azt a napot, amikor az Úr majd hív bennünket – foglalta össze a pápa az adventi időszak fő szempontjait.

Lépjük ki megszokott életstílusunkból

Arra kaptunk meghívást, hogy Advent négy hetében kilépjünk beletörődő és megszokott életstílusunkból, tápláljuk a reményt, tápláljuk egy új jövő álmait. A vasárnapi evangélium (vö. Lk 21,25-28.34-36) éppen ebbe az irányba mutat. Óva int bennünket, ne hagyjuk, hogy egy önközpontú életstílus vagy a mindennapok zaklatott ritmusa elnyomjon bennünket. Különösen élesen visszhangzanak Jézus szavai: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap. […]Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok”.

Nyíljunk meg testvéreink szükségleteinek, egy új világ vágyának

Virrasztani és imádkozni: eszerint kell élni ebben az időszakban mától kezdve Karácsonyig. Ébren lenni és imádkozni – hangsúlyozta Ferenc pápa. A belső alvás abból születik, hogy mindig csak önmagunk körül forgunk és bennrekedünk saját életünkben, bezárkózva problémáinkkal, örömeinkkel és fájdalmainkkal, de mindig önmagunk körül forogva. És ez kifáraszt, eluntat, bezárkózik a reménység előtt. Ebben található a tespedtség és lustaság gyökere, amiről az evangélium szól. Advent arra hív bennünket, hogy elkötelezzük magunkat az éberségre, kitekintve saját magunkból, kiszélesítve értelmünket és szívünket, hogy megnyíljunk az emberek, testvéreink szükségleteinek, egy új világ vágyának. Ez a vágya olyan sok népnek, akiket éhség, igazságtalanság, háború sújt; ez a szegények, a gyengék, a magukra hagyatottak vágya. Ez az időszak alkalmas arra, hogy megnyissuk szívünket, hogy konkrét kérdéseket tegyünk fel önmagunknak, hogy hogyan és kiért éljük életünket.

Ha világi ünnepként éljük meg a Karácsonyt, akkor nem találkozunk Jézussal

A második magatartásmód, hogy jól megéljük az Úrra való várakozás idejét, az ima – folytatta beszédét a pápa. „Tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok”, figyelmeztet Lukács evangéliuma. Arról van szó, hogy fel kell állnunk és imádkoznunk kell, gondolatainkat és szívünket Jézus felé kell fordítanunk, aki hamarosan eljön. Amikor várunk valamit, vagy valakit, akkor felállunk. Mi Jézust várjuk, és imával akarjuk várni őt, amely szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz. Imádkozni, Jézusra várni, megnyílni a többieknek, ébernek lenni, nem önmagunkba zárkózni. De ha a Karácsonyt a fogyasztói szemlélet szerint világi ünnepként értelmezzük, arra gondolva, hogy mit vásároljak, akkor Jézus bár eljön, mi nem találunk rá. Mi Jézust várjuk és imádkozva akarjuk őt várni, amely szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz.

Ne „pogányosítsuk el” a keresztény stílust

De mi az imádkozó várakozásunk távlata? Ezt számunkra a Bibliában főleg a próféták szavai jelölik meg. Ma közülük Jeremiás az, aki a száműzetésben kemény próbát kiállt néphez szól, akit annak a kockázata fenyeget, hogy elveszíti önazonosságát. Mi keresztények is, akik bár Isten népe vagyunk, azt kockáztatjuk, hogy elvilágiasodunk és elveszítjük önazonosságunkat, sőt „elpogányosítjuk” a keresztény stílust. Ezért szükségünk van Isten szavára, aki a próféta révén hirdeti: „Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd teljesítem ígéretemet[...], igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban (33, 14-14).

Szűz Mária a várakozás és az ima asszonya

És ez az igaz sarj Jézus, aki eljön és akit várunk. Szűz Mária, aki elhozza nekünk Jézust, a várakozás és az ima asszonya, segítsen bennünket, hogy megerősítsük reményünket Fia, Jézus ígéreteiben. Segítsen, hogy megtapasztalhassuk: Isten mindig hűséges marad a történelem gyötrelmei közepette és az emberi tévedéseket is arra használja fel, hogy kinyilvánítsa irgalmasságát.

03 december 2018, 09:59