Ferenc pápa keddi homíliája: mint a vértanúk, vigasztalódjunk Istennel

Somogyi Viktória / Debora Donnini – Vatikán

A napi olvasmány Izajás próféta könyvéből származik (Iz 40,1-11) és a vigasztalásra hív: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja a ti Istenetek.” „Letörlesztette bűnét.” Az üdvösség vigaszáról van tehát szó, az örömhírről, ami üdvözített minket – mutatott rá a pápa. A Feltámadt Krisztus negyven napon keresztül, amit a tanítványaival töltött, éppen ezt teszi: vigasztal. Mi azonban nem akarunk kockáztatni és ellenállunk a vigasztalásnak, mintha biztosabbnak éreznénk magunkat a problémák háborgó vizein. A kétségbeesésre, a problémákra, a vereségre összpontosítunk, míg az Úr nagy erőkkel dolgozik, de ellenállásba ütközik. Ezt látjuk a tanítványok esetében is Húsvét reggelén. Azt mondják: „megakarom érinteni, hogy biztos legyek benne”. Ezt azért mondják, mert félnek egy újabb vereségtől.

Ma a világ kitörli szótárából a gyengédség szót

Ragaszkodunk ehhez a lelki pesszimizmushoz – jegyezte meg Ferenc pápa. Utalt a audienciákra, amikor a szülők hozzálépnek gyermekeikkel, hogy áldja meg őket, a gyermekek pedig amikor meglátják, időnként el kezdenek sírni. Azt hiszik, hogy a fehér ruhás személy orvos vagy ápoló, aki az oltásokat adta nekik. Ekkor azt gondolhatják: Ne, nem akarok egy újabbat! Mi is egy kicsit ilyenek vagyunk, de az Úr azt mondja, hogy „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!”

Miként vigasztal meg az Úr? Gyengédséggel. Olyan nyelvezet ez, amelyet nem ismernek a szerencsétlenséggel sújtott próféták: a gyengédség. Ezt a szót eltörlik a bűnös szokások, amelyek eltávolítanak minket az Úrtól: az egyháziak és a keresztény hívek bűnei, akik kissé lagymatagok. A gyengédség félelmet vált ki – hangsúlyozta a Szentatya.  ”Fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt” – zárul Izajás könyvének részlete. „Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.” Az Úr így vigasztal: gyengédséggel. Amikor az anyák síró gyermeküket megsimogatják, gyengédséggel nyugtatják meg. Ezt a szót ma a világ kitörli a szótárából. Gyengédség – nyomatékosította a pápa homíliájában.

Vigasztalás a vértanúság pillanatában

Az Úr arra hív, hagyjuk, hogy megvigasztaljon és ez segít a Karácsonyra való előkészületben is. Ezen a napon a szentmise bevezető könyörgésében kértük az őszinte, egyszerű öröm kegyelmét – mutatott rá a pápa. A keresztény ember általában legyen a vigasz állapotában. A legsötétebb pillanatokban is: a vértanúk énekelve léptek be a Kolosszeumba. A mai vértanúk – mint a líbiai tengerparton lefejezett kopt vendégmunkások – úgy haltak meg, hogy Jézus nevét kiáltották. Létezik egy belső vigasz, egy öröm, még a vértanúság pillanatában is. A keresztény ember általában legyen a vigasz állapotában – ismételte a pápa. Ez azonban nem azonos az optimizmussal. Az egy másik dolog. A vigasz egy pozitív alapbeállítottság. Beszélhetünk sugárzó, pozitív emberekről. A keresztények pozitivitása és sugárzó mivolta jelenti a vigaszt – nyomatékosította Ferenc pápa.

Az Úr simogatással kopogat az ajtón. Ne álljunk ellen a békének

Amikor szenvedünk, nem érzünk vigasztalást, de egy keresztény ember nem vesztheti el a békét, mert az az Úr ajándéka, amelyet mindenkinek felajánl, még a legszörnyűbb pillanatokban is. A pápa arra hívott, hogy ezen a héten, a Karácsonyra való készülődés során kérjük az Úrtól, hogy ne féljünk és engedjük, hogy megvigasztaljon minket, utalva a napi Evangéliumra (Mt 18,12-14). Kérjük, hogy mi is békével készüljünk Karácsonyra: a szív és az Úr jelenlétének békéjével, amely a simogatásából származik. Mondhatnánk, hogy „de én nagyon bűnös vagyok”... Igen, de mit mond a napi Evangélium? Azt, hogy az Úr pásztorként vigasztal. Ha elveszt egyet övéi közül, keresésére indul. Úgy mint az az ember, akinek száz juha van és egyik közülük elveszett. Elmegy, hogy megkeresse. Így tesz az Úr is mindannyiunkkal. Mi azonban nem akarjuk a békét, ellenállunk neki és a vigasztalásnak... Az Úr azonban az ajtó előtt áll. Kopogtat, hogy nyissuk meg szívünket és engedjük, hogy megvigasztaljon és megbékítsen minket. Ezt pedig szelídséggel teszi: simogatással kopogtat – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában.