Cerca

Vatican News
VATICAN-POPE-RELIGION-SYNOD Telt ház a szinódusi aulában: püspökök és fiatalok  (AFP or licensors)

Kezdjük el látogatni a jövőt! – Ferenc pápa szinódusi nyitóbeszéde

Október harmadikán, szerdán délután nyitotta meg Ferenc pápa az ifjúságnak szentelt szinódus üléssorozatát a szinódusi aulában, a sajtó nyilvánossága előtt, mintegy háromszáz résztvevő jelenlétében. Köszönetet mondott az előkészítésért, majd főbb gondolataiban hangsúlyozta, hogy a szinódus a megosztás helye, ahol alázattal meghallgatják egymást a résztvevők azzal a szándékkal, hogy közösen tudják megkülönböztetni a felismert jeleket. A szinódus így a hallgató és úton járó egyház jelévé válik, mely szabadulni akar az előítéletektől és kész formuláktól, a hatalommal visszaélő klerikalizmustól, az önelégültség vírusától. Ellenben tekintse a szinódus alkalmas kegyelmi időnek a jelent és merjen bátran előretekinteni, sőt belépni a jövőbe.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

258 szinódusi atya és mintegy negyven fiatal küldött töltötte meg zsúfolásig a modern szinódusi aulát, amikor Ferenc pápa megtartotta beszédét. Mindenekelőtt köszönetet mondott a gondos előkészítő munkáért, elsősorban Baldisseri bíborosnak, a püspöki szinódus főtitkárának és da Rocha szinódusi főrelátor bíborosnak.

Megéri felkapaszkodni az egyház bárkájába

Üdvözlettel fordult a Szentatya mindazon fiatal felé, akik lélekben a szinódushoz kapcsolódtak és akik már az előkészület során hallatták is a hangjukat. Megéri az egyházhoz tartozni, mert ő anya, tanítómester, otthon és család. Ez az egyház az összes emberi nehézség ellenére ma is képes felragyogtatni és közvetíteni Krisztus örökké tartó üzenetét. Megéri felkapaszkodni az egyház bárkájába, mely a világ kíméletlen viharai ellenére továbbra is menedéket és vendéglátást nyújt mindenkinek. Megéri árral szemben úszni és ragaszkodni a magas értékekhez, mint a család, hűség, szeretet, hit, áldozat, szolgálat, örök élet. A mi feladatunk itt a szinóduson – szögezte le a Szentatya –, hogy meg ne tagadjuk ezeket az értékeket, hanem mutassuk ki: valóban megéri értük fáradozni és időt szánni rájuk.

A fiatalok részvétele örömmel és reménységgel tölti el a pápát

Külön szeretettel fordult a pápa a szinódusi aula fiataljaihoz: A szinódusra előkészítő út megtanította számunkra, hogy a fiatalok nagyvilága olyannyira sokféle, hogy lehetetlen teljes mértékben képviseltetni minden részét, de ti ennek bizonyára fontos jelei vagytok. Részvételetek örömmel és reménységgel tölt el bennünket.

Csak párbeszéd által növekedhetünk!

Első alapvető gondolatában Ferenc pápa a szinódust olyan közösségnek nevezte, mely az egymással osztozás idejét éli. Éppen ezért minden résztvevőt arra szólított fel, hogy bátran és szókimondással beszéljen, amely magába foglalja a szabadságot, az igazságot és szeretetet. Csak párbeszéd által növekedhetünk – szögezte le. A becsületes és nyílt kritika építő és segítő jellegű, ellenben a haszontalan fecsegés, a pletykálkodás, a találgatás és az előítélet nem segít ebben.

A bátor beszédhez társuljon az alázatos hallgatás

A bátor beszédhez társuljon az alázatos hallgatás – lépett tovább a pápa és utalt a szinódus előtti buzdítására: „Ha olyan valaki beszél, aki nem tetszik nekem, annál inkább kell hallgatnom őt, mert mindenkinek joga, hogy meghallgassák”. Ez a hallgatás megkívánja aztán, hogy bátran éljünk a szóval és elmondjuk mindazon fiatal hangját, akik nincsenek most jelen. Ez a hallgatás a párbeszédre nyit: a szinódusnak mindenekelőtt a párbeszéd gyakorlásává kell lennie, főként a résztvevők között. Ezért mindenkinek meg kell nyílni az újdonság előtt, készen arra, hogy módosítsa a saját véleményét a hallottak jegyében. Sokan megírták már a hozzászólásaikat, de a pápa mégis arra kérte őket, hogy érezzék magukat szabadon a lehetséges kiegészítésre, melyet a szinódusi folyamat eredményez a tagjaiban.

A szinódus a megkülönböztetés egyházi gyakorlata 

A szinódus a megkülönböztetés egyházi gyakorlata – fordult a pápa a következő témához. Az őszinteség a beszédben és nyitottság a meghallgatásban alapvetően fontos vonások a szinódus számára, hogy a megkülönböztetés folyamatává legyen. Ez a megkülönböztetés nem egy reklám-jelszó, nem is szervezés-technika, sem nem a mostani pápaság divatja, hanem egy benső magatartás, mely a hit aktusában gyökerezik. A megkülönböztetés egy módszer és célkitűzés, mely azon a meggyőződésen alapul, hogy Isten a történelemben működik, az élet eseményeiben jelen van, a találkozásokban, melyek szólnak nekünk. A mi feladatunk, hogy ezekből meghalljuk azt, amit a Szentlélek nekünk mondani akar, gyakran előre nem látható módon. A megkülönböztetésnek szüksége van térre és időre – emelte ki a pápa, majd azt javasolta konkrétan, hogy minden öt felszólalás után, akár közgyűlésen, akár csoportokban, mindig tartsanak körülbelül három perc szünetet. Ez szolgáljon arra, hogy a szívben visszhangozzanak a meghallott dolgok és azok elérjék a benső mélységet.

A szinódus a hallgató és úton járó egyház jele

A szinódus a hallgató és úton járó egyház jele – folytatta a pápa. Különleges hallgatás kötelez bennünket a fiatalok felé, akik gyakran azt érzik, hogy az egyház nem érti meg őket, mert valójában nem hallgatja meg őket, sőt némelykor el is utasítja a fiatalokat. Éppen ezért ez a szinódus legyen figyelmes a meghallgatásra és engedje meg, hogy megérintse a különböző vélemények hallgatása. Az az egyház, mely nem tud meghallgatni és bezárkózik az újdonság előtt, bezárul Isten meglepetései előtt és többé nem lesz hitelre méltó, főként a fiatalok előtt.

Lépjünk ki az előítéletekből és a sztereotípiákból

Ferenc pápa beszéde egyik központi gondolatában az előítéletek és sztereotípiák ellen szólt. A meghallgatás első lépése, hogy megszabaduljunk az előítéletektől és beidegződésektől. Ha már előre tudni véljük, amit a másik mondani akar, akkor valóban nehéz lesz meghallgatni komolyan mindazt, amit valójában mond. A nemzedékek kapcsolata előítéletekkel és beidegződésekkel teli talaj. Észre sem vesszük ezeket a szokásainkat, melyeknek könnyen rabjává válunk: A fiatalak arra hajlamosak arra, hogy felnőtteket úgy tartsák: elment az idő már felettük. Az idősek viszont könnyen tapasztalatlanoknak vélik a fiatalokat, mert ők bezzeg tudják, hogyan kellene viselkedniük. Mindez nagyon erős akadálya a párbeszédnek és a nemzedékek közötti találkozásnak.

A kategorikus gondolkodás örök veszélye

Ferenc pápa arra emlékeztette a szinódusi atyákat, hogy nagy részük nem tartozik a fiatal nemzedékhez, éppen ezért nagy figyelemmel el kell kerülni a kategorikus gondolkodást. Az időseknek a fiatalokat leértékelő magatartása jelen volt már 3000 évvel ezelőtt is, utalt a pápa egy babiloni agyagváza feliratára, mely azt mondja, hogy „a fiatalok erkölcstelenek és nem képesek megmenteni a nép kultúráját”.

A klerikalizmus egy elfajulás, mely súlyos károkat okoz az egyházban

Ferenc pápa beszéde záró részében határozottan elítélte a klerikalizmust és kérte: törekedni kell arra, hogy ezt a csapást az egyház minden erővel leküzdje. A klerikalizmus valójában a papi hatalommal él vissza, egy elit-jellegű magatartás erejében, mely kizár másokat belőle. A klerikalizmus egy elfajulás, mely súlyos károkat okoz az egyházban - szögezte le a pápa, majd hozzátette, hogy egyenlőképpen küzdeni kell az önelégültség vírusával szemben.

Kezdjük el látogatni a jövőt!

Bátor hangon buzdította Ferenc pápa a szinódusi atyákat és a fiatal képviselőket, hogy tekintsék a szinódusi együtt-járást alkalmas kegyelmi időnek és merjenek bártan előretekinteni, sőt meglátogatni a jövőt. Azt reméli a Szentatya, hogy a szinóduson konkrét javaslatok születnek az ifjúság számára, mely bátran merészkedik álmodni, prófétálásra indít, reménységet fakaszt, bizalmat erősít egy olyan jövő felé, melyet eltölt az evangélium öröme.        

04 október 2018, 13:25