Ferenc pápa a siketek világnapjára: minden embernek biztosítsák a méltó élet jogát
Gedő Ágnes - Vatikán
Szeptember utolsó vasárnapja 1958 óta a siketek világnapja, amelyet a siket közösségek és érdekképviseleti szervezeteik világszerte, minden évben megünnepelnek. Idén a siketek világnapja szeptember 30-ra esik. 2017. évi elfogadása óta a jelnyelvek nemzetközi napját – International Day of Sign Languages szeptember 23-án tartják. A Siketek Világszövetsége (WFD) a két jeles nap között, 2018. szeptember 23-tól szeptember 30-ig egész hetes ünnepet hirdetett, ez a Siketek Nemzetközi Hete. Kampányuk mottója – “With Sign Language, Everyone is Included!” – a jelnyelvnek a befogadásban és az egyenlő esélyű hozzáférésben betöltött szerepét hangsúlyozza. Magyarországon a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége képviseli érdekeiket. (Forrás: sinosz.hu)
Antropológiai válság és a leselejtezés kultúrája
Ferenc pápa üzenetében emlékeztet rá, hogy először Rómában tartották meg a siketek világnapját, 1958. szeptember 28-án. A Siketek Olasz Országos Szövetsége (ENS) hosszú évek óta dolgozik azért, hogy legyőzze a kirekesztés és a leselejtezés kultúráját, és előmozdítsa az emberi élet értékét, különösen a siketek méltóságát. Tudományos, társadalmi és kulturális téren is jelentős eredményeket értek el, ugyanakkor egy veszélyes és elfogadhatatlan jelenségnek vagyunk szemtanúi. A selejt kultúrája annak az antropológiai válságnak a következménye, amelyik nem az embert helyezi a középpontba, hanem a gazdasági érdeket, a hatalmat és a féktelen fogyasztást (Evangelii gaudium, 52-53). Ennek a kultúrának a legtörékenyebb személyek esnek áldozatául: azok a gyerekek, akik nehezen tudnak részt venni az iskolai életben, azok az idősek, akik magányosak és elhagyatottak, azok a fiatalok, akik elveszítik az élet értelmét és úgy érzik, ellopták tőlük jövőjüket és álmaikat.
Minden embernek biztosítsák a méltó élet jogát
A pápa ezután a szövetség tevékenységének értékéről beszélt, illetve arról, hogy ezt a társasági dimenziót erősíteni kell: egység és szolidaritás, találkozás, tapasztalatcsere, sikerek és kudarcok, melyek együtt növelik egy nép emberi, társadalmi és kulturális kincsestárát. Valamennyiünknek szól a felhívás: ússzunk árral szemben, küzdjünk mindenekelőtt azért, hogy védelmezzék minden férfi és nő jogát a méltó életre. A kihívás az, hogy a befogadás és az esélyegyenlőség beépüljön a gondolkodásba és a kultúrába, és ezt törvényi és politikai szinten is támogassák. Mindenkinek biztosítani kell a tanuláshoz és a lakhatáshoz való jogot, valamint a kommunikációhoz való hozzáférést. Nemcsak az épületeket kell akadálymentesíteni, hanem el kell távolítani azokat a korlátokat is, amelyek ennek a kultúrának az útjában állnak. Ez nemcsak a civil, hanem az egyházi közösségre is feladatokat ró.
A siketek legyenek aktív tagjai az egyházi közösségeknek
A pápa ezután örömmel állapította meg, hogy sok siket vagy más fogyatékkal élő ember tevékenyen részt vesz az egyház életében, különösen az evangelizálásban. A siketeket be kell vonni teljes körűen az egyházmegyékben is a keresztény közösségekbe, ez pedig inkluzív lelkipásztorkodást igényel a plébániákon, a társulatokban és az iskolákban egyaránt. A befogadás első helye ugyanakkor – mint mindig - a család. A siket emberek családjai tehát a főszereplői ennek a gondolkodásbeli és életstílusbeli megújulásnak. Nem csupán abban az értelemben, hogy ők veszik igénybe a siketeknek nyújtott és jogosan elvárt intézményi szolgáltatásokat, hanem ők maguk a civil, társadalmi és egyházi élet tevékeny szereplői is.
A Szentatya végül leszögezte: hála a siketek érdekszövetségeinek sokat tettek már a befogadás, a találkozás és a szolidaritás növeléséért, ugyanakkor még sok a teendő a siketek előmozdításáért, a családok elszigeteltségének megszüntetéséért és azért, hogy senki ne lehessen többé elfogadhatatlan diszkrimináció tárgya.
