Ferenc pápa reggeli miséje: A papok vigyék az Eucharisztiát a betegeknek
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A napi olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 1,10.16-20) így tanít: „Sokszor a választottak is hálátlanok; a bűnbánatban azonban megtisztulunk, és örök életet nyerünk”. Az evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 23,1-12) Jézus intését hozza: „Aki Isten törvényét tanítja, legyen példakép a törvény megtartásában is!”. Ferenc pápa homíliájában ezekhez az igékhez fűzte gondolatait.
A bűn után az ember elrejtőzik, de az Úr kiszólítja
Isten Szava tegnap arra tanított minket, hogy felismerjük a bűneinket és meggyónjuk azokat, de nemcsak ésszel, hanem szívvel is, a szégyen lelkületével. A bűn miatt érzett szégyen ugyanis a legnemesebb érzület az Isten előtt. Ma pedig az Úr arra hív bennünket, bűnösöket, hogy lépjünk párbeszédre vele, mert a bűn bezár saját magunkba minket és elrejtőzteti vagy elrejti bennünk az igazságunkat. Ez történt Ádámmal és Évával! A bűn után elrejtőztek, mert szégyenkeztek. Meztelenek voltak ugyanis – állapította meg Ferenc pápa.
Gyertek hozzám a nyomorúságotokkal együtt!
A bűnöst, amikor szégyent érez, a kísértés arra indítja, hogy elrejtőzzön. Ám az Úr felszólítja: Rajta, gyertek, vitassuk meg – mondja az Úr –, beszéljünk a bűnödről, a helyzetedről! Ne féljetek! És folytatja: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú” – idézte a pápa Isten Szavát Izajás próféta könyvéből. „Gyertek hozzám, mert én képes vagyok mindent megváltoztatni – mondja az Úr –, ne féljetek, gyertek hozzám beszélni, legyetek bátrak, gyertek a nyomorúságotokkal együtt”.
A „szent”, aki csak a bűneit nem adta oda az Úrnak
Ferenc pápa felidézte egy szent alakját, aki nagyon bűnbánó lélek volt és sokat imádkozott. Arra törekedett, hogy megadja az Úrnak mindazt, amit az Úr kért tőle. De az Úr nem volt elégedett vele. Egy nap aztán a szent megharagudott az Úrra, mert olyan mostohán bánt vele: Nézd Uram, én nem értelek téged. Mindent, de mindent neked adok, de te mindig elégedetlen vagy velem, mintha hiányozna valami. Mi hiányzik? És az Úr válaszolt: „Add nekem a vétkeidet, ez hiányzik még!” Legyen bátorságunk – kérte a pápa –, hogy az Úrhoz menjünk a nyomorúságainkkal, aki így szól hozzánk: Bátorság, gyertek csak! Szálljunk vitába! Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú” – idézte a pápa újból a próféta szavait.
A hiábavalóság kísértése és az Úr elutasítása
Ez az Úr felhívása. De mindig van valami csalás, s ahelyett, hogy beszélnénk az Úrral, megjátsszuk, hogy nem is vagyunk bűnösök. Ez az, amit az Úr a törvénytudók szemére vet, mert ők amit tesznek, azért csinálják, „hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket”. Íme, látszat és üresség! Befödni szívünk igazságát hiábavalósággal! Ám a hiábavalóság soha nem gyógyít! Sőt mérgez. Te csak mész előre és hordozod szíved betegségét, mondván: Nem, nem megyek az Úrhoz. Azért sem megyek!
Beszélni kell az Úrral, mert ő tud, ismer mindent
A gőg éppen az a pont, amelyen az ember bezárul Isten hívása előtt. Az Úr hívása pedig olyan, mint egy atya, mint egy testvér hívása: „Gyertek, beszéljünk, csak beszéljünk! Végül úgyis képes leszek megváltoztatni az életedet skarlátvörösből hófehérbe! Az Úr Szava bátorítson minket, hogy az imánk valódi imádság legyen, mely az igazi valóságról, bűneink és nyomorúságaink valóságáról beszél. Beszélni kell az Úrral, mert ő tud, ismer mindent, hogy mi is vagyunk. Mi nem tudjuk, mert a hiúság arra indít, hogy rejtsük el vétkeinket. Ebben segítsen minket az Úr – zárta kedd reggeli homíliáját az Úr.
