Béta verzió

Cerca

Vatican News
Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában  (Vatican Media)

Válasszuk a szegénységet, türelemmel viseljük az üldöztetést és a magányt: Ferenc pápa csütörtöki homíliája

A Szentatya a szegénység három formájáról elmélkedett csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A keresztények ne ragaszkodjanak az anyagiakhoz, viseljék el az üldöztetést az evangéliumért, és türelemmel hordozzák életük végén a magányt.

Gedő Ágnes / Debora Donnini – Vatikán

Ne féljünk a szegénységtől

A mai evangéliumi szakasz Szent Lukács könyvéből (Lk 10,1-9) a 72 tanítvány kiválasztásáról szól, amikor Jézus elküldi őket „erszény és saru nélkül”. Az Úr tehát azt akarta, hogy a tanítványok szegények legyenek, ne ragaszkodjanak a gazdagsághoz, máskülönben nem igazi tanítványok – mutatott rá a pápa. Ez az első csapda, amit a keresztényeknek ki kell kerülniük. Aki igazi tanítvány akar lenni, annak szegény a szíve. Ez olyannyira igaz, hogy az apostoli munkában szükséges struktúrákat és szervezeteket, melyek a gazdagság jeleinek tűnhetnek előttünk, jól, vagyis távolságtartással kell használni. Az evangéliumban a gazdag ifjú megindította Jézus szívét, de mégsem volt képes követni az Urat, mert a szíve ragaszkodott a gazdagsághoz. Ha követni akarod az Urat, válaszd a szegénység útját. Ha pedig gazdag vagy, mert az Úr elhalmozott, azt azért adta, hogy szolgáld a többieket, de a szíved szakadjon el az anyagiaktól. A tanítvány ne féljen a szegénységtől, sőt: legyen szegény – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Akiket ma is üldöznek az evangéliumért

A szegénység második formája az üldöztetés. A mai evangéliumban az Úr úgy küldi tanítványait, „mint bárányokat a farkasok közé”. És ma is sok keresztényt üldöznek és rágalmaznak az evangélium miatt. A Szentatya elmesélte, amit a most folyó püspöki szinódus szerdai ülésén az egyik püspöktől hallott. Olyan országból érkezett, ahol üldözik a keresztényeket. Itt történt, hogy egy katolikus fiút kiszemelt egy szélsőséges fiatalokból álló csoport, akik gyűlölték az egyházat. Megverték és egy ciszternába lökték. Sarat dobáltak rá, és amikor már a sár a nyakáig ért, azt kiáltották: „Utoljára kérdjük: megtagadod Jézus Krisztust?” – „Nem!”. Akkor követ dobtak rá és megölték. Mindannyian hallottuk – mondta a pápa. És ez nem az első századokban történt, hanem két hónappal ezelőtt! Ez egy példa. De hány keresztény szenved ma fizikai üldöztetést: „Á, ez istenkáromló! A bitófára vele!”

Az üldözés többi formája

Ferenc pápa ekkor az üldöztetés más formáiról is szólt. A rágalmazás, a kibeszélés is üldözés, amit a keresztény csöndben tűr, ez is egy „szegénység”, amit el kell viselnie. Néha védekezni kell, hogy ne botránkoztassunk meg… Ezek a kis üldöztetések, amik a lakónegyedben, a plébánián történnek… aprók, de próbára tesznek: ez is egyfajta szegénységi próba. Ez a második szegénység, amit az Úr kér tőlünk. Az első, hogy hagyjuk a gazdagságot, szívünk ne ragaszkodjon a vagyonhoz. A második, hogy alázattal tűrjük, viseljük el az üldöztetést. Ez is egy szegénység.

A magára hagyatottság szegénysége

A szegénység harmadik formája a magány, az elhagyatottság – sorolta tovább Ferenc pápa. Erről a mai szentleckében olvastunk Szent Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből. Ebben a „nagy Pál”, aki nem félt semmitől, azt mondja, hogy a bíróságon első védekezése alkalmával senki nem állt pártjára: mindenki cserben hagyta. De hozzáteszi, hogy az Úr mellé állt és erőt öntött belé. Ferenc pápa a tanítvány magára hagyatottságáról beszélve elmondta: ez történhet egy 17-20 éves fiúval vagy lánnyal, aki lelkesen otthagyja a gazdagságot, hogy kövesse Jézust, aztán szilárdan és hűségesen állja a rágalmazásokat, mindennapos üldözést, féltékenységet, a kis és nagy üldöztetést, majd a végén az Úr még a végső magányt is kérheti tőle.

Keresztelő Szent János nagysága

A Szentatya ezután így folytatta homíliáját: Az emberiség legnagyobb alakja jut eszembe, amit maga Jézus állapított meg, Keresztelő János, akinél nagyobb nem volt az asszonyok szülöttei között. Nagy prédikátor volt, az emberek hozzá jártak, hogy keresztelje meg őket. És mi lett a vége? Egyedül végezte a börtönben. Gondoljatok bele, milyen egy cella, és milyenek voltak abban az időben a börtöncellák, ha a maiak olyanok, amilyenek, képzeljétek régen milyenek lehettek… Egyedül, elfeledve, egy király gyengesége, egy házasságtörő asszony gyűlölete, egy lány szeszélye miatt lefejezve: így végezte be a történelem legnagyszerűbb férfija. De nem kell ilyen messze mennünk, hányszor látjuk az idősotthonban a papokat vagy apácákat, akik egész életüket az igehirdetésnek áldozták, és most egyedül érzik magukat, csak az Úrral, mert senki nem emlékszik rájuk.

Minden tanítvány járjon a szegénység útján

Jézus magának Péternek is megígérte a szegénység egy fajtáját: „Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” (vö. Jn 21,15) A tanítvány tehát szegény abban az értelemben, hogy nem ragaszkodik a vagyonhoz, és ez az első lépés. Aztán szegény még azért is, mert türelemmel viseli a kisebb-nagyobb üldözéseket. Harmadszor pedig szegény, mert élete végén elhagyatottnak érzi magát. Jézus életútja is ezzel az imával végződik: Atyám, Atyám, miért hagytál el engem? Ferenc pápa csütörtök reggeli szentbeszédét egy felhívással zárta: imádkozzunk minden tanítványért, papokért, apácákért, pápákért, világi hívőkért, hogy végig tudják járni a szegénység útját az Úr szándéka szerint.

18 október 2018, 14:56
Olvasd el mindet >