Keresés

Cookie Policy
The portal Vatican News uses technical or similar cookies to make navigation easier and guarantee the use of the services. Furthermore, technical and analysis cookies from third parties may be used. If you want to know more click here. By closing this banner you consent to the use of cookies.
I AGREE
Terramoto - Presto e con tutta la forza
Műsorok Podcast
Virágos rét Virágos rét 

Amíg ma van: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 33. vasárnapra

A múlt már elmúlt, a jövő még nincs itt. S most már itt van. Ez a folyamatos jelenbe való élés adja meg az élet ízét és értelmét. Most mondjam el a másik embernek, hogy szeretem – és ezt őszintén, a szemébe nézve. Most kérjek bocsánatot – és ezt őszintén a szemébe nézve, komolyan gondolva.
Hallgassák meg Sajgó Balázs atya elmélkedését!

Szent Márk evangélista szerint Urunk és Mesterünk ijesztőnek tűnő képekkel ecseteli Krisztus második eljövetelének előzményeit: „...a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.” (Mk 13,24-25) Röviden: a világot fenntartó hatalmas erők sem nyújtanak végleges biztonságot. Amit azonban Urunk ezután mond, az mindent felülír: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak”. (Mk 13, 31)

Mindennapjaim nehézségeiben világos üzenet ez: van egy örök biztonság, amelyhez visszatérhetek. A körülmények sokszor felkavarhatják érzelmeimet és gondolataimban zavarttá válhatok, a viharok kimozdíthatnak nyugalmamból, Isten igéi azonban soha el nem múlnak.

A Szentírás egyes értelmezői szerint Jézus a világ végére utal, mások szerint Krisztus második eljöveteléről van szó. Bárhogy is legyen, figyelmemet az egyetlen lényeges dologra akarja terelni ez a szentírási rész is: mennyire élek a Mában, a jelenben? Nem a mának, hanem a Mában? A kettő nem ugyanaz.

Egy másik kérdés segíthet az előző kérdés megválaszolásában, amely segíthet keresztény magatartásom megszilárdításában: Mit tennék, ha ma lenne életem utolsó napja? Erre a kérdésre elméletben sokan szépen és döbbenetesen válaszolnak: bocsánatot kérnének valakitől, imádkoznának, szentgyónást végeznének, stb. S mégsem történik meg mindez, az esetek többségében. Nem akarunk igazán belegondolni, hogy ez a mulandó földi élet egyszer végetér. Számomra is.

Szent Alajosról jegyezték fel, hogy amikor játék közben feltették neki is a kérdést, mit tenne, ha tudná, hogy élete utolsó napja ez a mai? Tovább játszanék – hangzott a felelet. Micsoda szabadság, nemcsak szavak ezek!

Szőcs László SJ, lelkivezetőm nagyon találóan fogalmazott egyik lelkigyakorlatunk alkalmával: a múlt csak időrész, a jövő is időrész. A jelen az időköz. A múlt már elmúlt, néha mégis ott időzöm, elveszem a részletekben. Jó emlékezni, ha tanulok a múltból, de oda sokat visszamenni és nosztalgiázni veszélyes, mert megfoszt a jelentől. A jövő tervezése is fontos, de ha állandóan abba menekülök, ismét elveszítem a jelent.

Az összeszedettség azt jelenti, hogy visszahúzom magam a múltból, és visszahozom magam a jövőből.

Amikor Jézus az apokaliptikus képet használja, akkor a jelenbe akar helyezni bennünket. A jelen a valóság. A múlt már elmúlt, a jövő még nincs itt. S most már itt van. Ez a folyamatos jelenbe való élés adja meg az élet ízét és értelmét.

Most mondjam el a másik embernek, hogy szeretem – és ezt őszintén, a szemébe nézve. Most kérjek bocsánatot – és ezt őszintén a szemébe nézve, komolyan gondolva.

Nem csak a „halottak napját” kellene tartanunk, hanem az „élők napját” is.

Jöhetne az ellenvetés: de hát minden nap az van! Pedig nem. Nem élünk igazi életet mindaddig, amíg a múltban vagy a jövőben élünk. Akkor értékes a napom, ha tudatában vagyok annak, hogy a ma vége bármikor bekövetkezhet… Éppen ezért ne tartsam vissza a kedves gesztusokat! Sokszor nehéz kimutatni azokat, de ezekkel hozhatom a másik ember tudomására, hogy mennyire fontos ő számomra!

Az egyik temetőben van egy sírhalom, egy apa és fia hamvait őrzi. Az apa és fia között nézeteltérés alakult ki. Az apa elűzte fiát a karácsonyi ünnepek előtt néhány héttel. Karácsony előtt pár nappal a fiú bekopogott apjához, békülni szeretett volna és bocsánatot kért tőle. Az apa elutasította a bocsánatkérést, a fiú még aznap öngyilkos lett. Néhány nap múlva az apa is.

S amikor a teljesen összeroncsolt életű édesanya eltemette a férjét is, a sírkőre ezt vésette: „A ki nem mondott szóért”! Egy szót kellett volna csak kimondani, egy jó szót!

Időben mondjam ki, amíg a MA tart!

Buzdítsátok egymást minden napon, míg tart a ma” (Zsid 3,13).

Jó lenne bízni végre az EGYETLEN BIZTOSBAN! A többi elmúlik!

14 november 2024, 18:43
Prev
April 2025
SuMoTuWeThFrSa
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930   
Next
May 2025
SuMoTuWeThFrSa
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031