Ferenc pápa megáldotta a Somorjai kápolna keresztjét: Molnár Tamás atya beszámolója
Molnár Tamás - Pozsony
A kápolna megálmodója és adományozója a város szülöttje, Durdík Rudolf helyi közjegyző, San Marino tiszteletbeli konzulja volt, aki személyesen vitte az egyházfő elé a kápolna fontos darabját, s számolt be a Szentatyának a készülő kápolnáról, melynek teljes elkészülésére és ünnepélyes megáldására a közeljövőben kerül majd sor.
Durdík Rudolf, aki az elmúlt években Rómában is dolgozott a diplomáciában, már a múltban is fontosnak érezte, hogy Szűz Mária városáról, a csallóközi Somorjáról hírt adjon a római katolikus egyház fejének, s néhány évvel ezelőtt vele áldatta meg szülővárosa címerét is, melyben Szűz Mária látható az ölében ülő kis Jézussal. Ez az értékes megáldott címer azóta a somorjai városházán a mindenkori polgármester irodáját díszíti.
Jelen esetben a somorjai közjegyző azért tartotta fontosnak a Szűz Mária-tisztelettel évszázadok óta jellemezhető város szélén egy új kápolna emelését – melyben szintén helyet kap a város máriás címere –, mert szeretné a köztudatban mind jobban elmélyíteni azt, hogy Szűz Mária és Szent Fia oltalma a mai kor emberének, a város mai lakóinak, és a forgalmas úton a várost átszelő mai utazóknak is pótolhatatlanul szükséges. Az új kápolna saját családjának és egész városának háláját is ki akarja fejezni, többek közt a világjárvány elmúlásáért, a nehéz időszak átvészeléséért. A jelen és a múlt mellett azonban a jövőre nézve is üzenetet kíván hordozni az emberek számára ez a kápolna, mégpedig azt, hogy az emberek imádkozzanak a város jövőjének szépségéért, a lakók jövőbeli jólétéért, a felnövekvő új generációért is, a folytatást is Szűz Mária és rajta keresztül Jézus Krisztus kezébe helyezve. Erre azért is nagy szükség van, mert sajnálatos módon a városban is rohamosan terjednek a hazárdjátékok, egyre gyarapszanak azok a helyek, melyek működtetése törvényszerűen magával hozza a garázdálkodás és erkölcsi romlás veszélyeit is.
„Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg” – fohászkodjuk gyakran, a Szűzanyát kérve. Somorja város új útmenti kis kápolnája is azt szeretné a mindennapokban rohanó embereknek közvetíteni, hogy útonlevésük, sőt, egész életük útja során mindig merjenek gyermeki bizalommal az Égi Édesanyához fordulni, aki Szent Fia elé viszi kéréseiket. E Szent Fiú határtalan szeretetére utal a kápolnát megkoronázó kereszt, Annak szeretetére, Aki még életét sem kímélte értünk áldozni a kereszten. A Rómában, Ferenc pápa által megáldott márványkereszt a város ragaszkodásának kifejezője is akar lenni az Egyházhoz, Jézus Krisztushoz, a hithez, a vallásossághoz. Felhívás arra, hogy ez a hűséges ragaszkodás tudja a várost segíteni abban, hogy olyan város maradhasson Somorja, amelynek lakóiban, családjaiban, közösségeiben a Szűzanya örömét leli.
Az új kápolna építtetője és családja, valamint a tervező, Kulcsár Magdolna, illetve a kápolna építésén dolgozók, többek közt Vörös Károly és munkatársai számára, csakúgy, mint az egész városnak nagy megtiszteltetés, hogy Ferenc pápa is tud erről a kezdeményezésről, áldását adta erre a műre és imádkozik a városért. A tervek szerint a kápolna a város római katolikus plébániatemplomának búcsúja, Nagyboldogasszony ünnepének táján kerülhet majd megáldásra.
***
Ugyanezen a pápai audiencián magam is részt vehettem. Örömmel kísértem figyelemmel a somorjai kereszt megáldását, hiszen a somorjai egyházközségben kezdtem egykor újmisésként papi szolgálatomat, így szívemhez közeli e kedves város közössége. Tizenhét évvel ezelőtt ott teljesítettem diakónusi szolgálatot, majd 2008 júliusától 2011 nyaráig, római posztgraduális tanulmányaim megkezdéséig, Somorján és a környékbeli településeken – Gútoron, Békén és Nagypakán – működtem káplánként.
„Isten hozta!“ – mondta magyarul a Szentatya, miután olasz nyelven bemutatkoztam neki, mint a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora. Örömmel fogadta az üdvözletet, melyet a felvidéki és a rám bízott pozsonyi magyar hívek nevében adtam át neki.
Jó érzés volt anyanyelvemen hallani Szent Péter apostol jelenkori utódának mosollyal és kézfogással kísért köszöntését. Annak a Szentatyának, akit tavasszal a Magyar Nemzeti Hálaadó zarándoklat alkalmával meglátogathattunk ott, „hol Szent Péter sírba téve és Rómának dobog szíve”, s aki a múlt év tavaszán Budapestre látogatott, illetve aki 2021 szeptemberében szlovákiai apostoli látogatást is tett, miután részt vett a Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén.
E felejthetetlen élményeket felidézve imádkozunk érte „tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”, hogy a Szentlélek által vezetve mindannyiunkat segítsen a jó úton, az örök cél felé haladni…
