Krisztus békéjét és szeretetét adjuk a világnak: húsvéti beszélgetés Felföldi László pécsi megyéspüspökkel
Gedő Ágnes – Vatikán
Húsvét ünnepköre az egyházi években ismétlődő lehetőség arra, hogy megéljük Krisztus passióját, keresztre feszítését és feltámadását, ha hagyjuk, hogy magával ragadjon ennek a sodrása, megérintsen minket üzenete. Visszagondolva, hívő emberként hogyan élte meg korábban és most püspöki szolgálatában Húsvétot?
Húsvét mindig is csodálatos ünnep volt, különleges ízekkel, gazdagsággal telített ünnep gyermekként és ifjúkoromban, amelyet szülőfalumban, Geszteréden töltöttem családi, baráti egyházi közösségben. Papként a szolgálat állt a középpontban a nagyheti szertartásokon, mivel az egyházi év legkülönlegesebb időszaka ez, mely nagy előkészületet, odafigyelést igényel. Ennyire mélyen és valóságosan azonban még sosem éltem meg Húsvétot, mint püspökként az egyházmegye szolgálatában. Azon dolgozom, hogy a hosszú nagyböjti várakozás után most valóban Húsvét jöjjön, feltámadás. Új fény, világosság, új erő kell, hogy szülessen az egyházi életben; a sok kis közösség életében, a papság életében. Újra kapcsolódnunk kell egymáshoz, mint ahogy az apostolok speciális módon kapcsolódtak Húsvét után egymáshoz és Krisztushoz. Ez a kapcsolódás tudja segíteni a mi életünket is, megmutatja ennek a küldetését és feladatát. Ezért nagy reménységgel és örömmel nem egyszerűen egy ünnep elé nézek, hanem sok-sok munkatársammal együtt dolgozunk azért, hogy itt valóban Húsvét, feltámadás, az élet győzelme, a szeretet győzelme, a találkozások győzelme legyen az életünk része.
A másik nagy kincs, amire az egész emberiség, Magyarország, Európa és az egész világ vár: a béke. Béke, mint a háború hiánya, de ezen túlmenően béke az emberi szívekben. Hol tartunk ebben most?
Talán ennyire világosan és tisztán, ennyire éhező szívre nem talált, nem hangzott a feltámadott Krisztus üzenete: „Békesség nektek. Én vagyok, ne féljetek!”. A világ a félelmet gerjeszti óriási erővel, talán a történelemben soha ennyire az egész világot behálózva nem támasztott ekkora félelmet az emberi szívekben, a kapcsolatokban, a közösségekben, a családokban, és ez a félelem még tovább erősödik. Ezt a félelmet azonban le lehet és le kell győznünk a saját életünkben. Ki kell vonni magunkat ebből a mesterséges félelemből, ami valóságos is – hisz a háború valóságos, a tragédiák valóságosak, az a bizonytalan zavar, amit most keltenek, valóságos -, de a mindennapi életet csak békével lehet megélni. Az igazi szeretet a békés szívben születik. Ez egy másik fajta béke, nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hogy nem szenvedünk, nincsenek problémáink, hanem azt jelenti, hogy a bizalom és a szeretet győz bennünk. Ezen az úton indulhatunk el, gondoljuk magunkat az apostolok idejébe, az első keresztényüldözések idejébe, ahol vérre menő feszültség, félelem közepette éltek, de mégis a keresztény közösségekben, az Isten-kapcsolatokban béke uralkodott. Ezt a békét kell nekünk megteremteni, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretetünknek gyümölcsei legyenek. Ezért újra kell gondolnunk és teremtenünk nekünk is a világ inváziójával szemben a krisztusi békét, a krisztusi szeretetet.
Húsvét másik nagy üzenete számunkra a remény. Bármilyen nehézség ér bennünket, bármilyen keresztet kell hordoznunk, a végén mindig ott vár az isteni szeretet és a feltámadás. Most milyen reménybe kapaszkodhatunk?
A remény az én szívemben egy erős gyökér, ami táplál. Egy fény, mint egy fának a lombja, mely a fény felé tör, és abból erőt merít. A kettő között pedig ott van az élet. Mindkettőre szükség van, mert remény nélkül elveszítem a stabilitásomat, nem látom a jövőt. Ha pedig megvan ez e kettő, tudom, hogy értelme van az életemnek, úgy, mint a hitvesi, a szülői szeretetben, a hivatásban. Amikor látom az értelmét, hogy szép és jó fog belőle születni az Isten segítségével, akaratával, akkor ez a remény valóságos lesz, éltető, és a hétköznapjaink forrása lesz. Krisztus ezt a reményt adja, amikor azt mondja: Ne féljetek! Veletek vagyok, bízzatok bennem, bízzatok egymásban, mennyei Atyátoknak gondja van rátok. Hit és remény kell ahhoz, hogy a szeretetnek igazi, szép gyümölcsei legyenek.
Az egész ünnep csúcspontja az öröm. Mennyire tudunk örülni, örvendezni? Mennyire merjük átengedni magunkat ennek a pozitív érzésnek?
Az egyik legnagyobb művészet az életben örömben élni. Szent Pál apostol a börtönben, megbilincselve írja: „Örüljetek! Újra csak azt mondom, örüljetek!”. Azaz van a léleknek, a szívnek egy olyan gazdagsága, szabadsága, ami mindent felülmúl. És ez az öröm nem a világ öröme, nem a buli, a wellness-hétvége öröme, hanem valami sokkal gazdagabb. Ez a családi asztal öröme, az oltár öröme, a közösség együtt éneklő öröme, ez a letörölt könnyek öröme, a meglátogatott betegek öröme. Amikor egy-egy élethelyzet újra élővé, szeretetben teljesebbé válik: ez Húsvét igazi ajándéka. Csak ebben tud a Feltámadott velünk lenni, jelenvaló lenni. Ezért nagyon fontos, hogy ebben a hitben, ebben a reményben és ebben a békében legyen örömünk, mert erre a szívünk vágyik. De ne hagyjuk magunkat becsapni, nem egyszerűen örömpótlékokat kell szerezni, mert az nem fogja megoldani az életünket. Örvendeznünk kell a létnek, a szép emberi kapcsolatainknak, a közösségeinknek, és hogy Isten velünk van mindezekben.
Köszönjük Felföldi László püspök atyának ezeket a gondolatokat, és végül: mit kíván a Vatikáni Rádió hallgatóinak?
Nagy szeretettel és örömmel azt kívánom, hogy mindig táplálkozzanak egy-egy gondolattal. Az életünk titka, hogy erősítsük a szívünket, a hitünket, a jó gondolkodásunkat – és ebben a Vatikáni Rádió nagyon sokat segít. Én is sokat gazdagodom általa, és hiszem, hogy ha ilyen szép, békét, örömet adó gondolatok jutnak el a szívünkhöz, akkor mi is képesebbek leszünk a magunk környezetében, világában békét, örömet, szeretetet ajándékozni.
Nagyon szépen köszönjük, Áldott Húsvétot kívánunk!
