Teljes idő: Sajgó Balázs atya elmélkedése Isten igéje vasárnapjára

Isten Igéjének vasárnapjához közeledve ízlelgethetem Jézus négy alapkijelentését, amelyek magukban foglalják önmagukban külön, és együtt is az egész evangéliumot:

„Betelt az idő” (Mk 1, 14): Jézus a Szentlélekkel eltelve jelenti be az idő teljességét. Nemcsak egykor, hanem most is ezt teszi: rám néz és tekintetében csillog és ragyog a Szentlélek. Erre a tekintetre nem tudok nemmel válaszolni, csak elmenekülni Tőle. Ha pedig igent mondok, abban a pillanatban ráérzek arra, hogy mit jelent a teljes idő. A teljes idő nem más, mint az Isten jelenlétével telített idő. Amikor az az érzésem, hogy „megállt az idő”, akkor ingyenesen, szabadon, feltétel nélkül tapasztalom meg Isten szeretetét és engedem, hogy átjárjon, majd Őt adom tovább a másik embernek. E minőségi idő görög megnevezése a „kairosz”, ami attól minőségi, hogy nem lehet mérni, mert teljesen benne vagyok. Az idő másik megnevezése a „kronosz”, amit már tudok mérni, mert múlik. Ezért kronológiai idő. A „kairosz” telik, a „kronosz” múlik. A „kairoszban”, az Isten szeretetétől telített időben mindig növekszik a szeretet. Sohasem annyira teljes, hogy még ne férne. A mélyülő kapcsolat mindig teljesedik és tágul. Amikor Jézus ránéz a két testvérpárra, rögtön otthagyják hálóikat és követik Őt (vö. Mk 1,18).

Ebben a teljességben egészen közel kerül, „közel van az Isten Országa”. Ez a második kijelentés. Gárdonyi Géza „Bibi” című regényében a kis Bibi álmában mindenhol keresi Istent és nem találja. Amikor megébred és erről beszélgetnek Lukács bácsival, akkor hangzik el a bölcs válasz: Isten egészen közel van hozzád, két arasznyira a homlokodtól lefelé, balra. Ha le tudok a fejemtől érkezni a szívemig, akkor megérzem Isten közelségét és az idő teljességét is érzem.

A harmadik kijelentés: „térjetek meg”. Ha megtapasztalom ezt a teljes időt, amelyben egészen közel érzem Isten szeretetét, abbahagyom régi életemet és újrakezdek. Egészen. Ha egy úton autóval haladok előre és meg kell fordulnom, akkor nem félig teszem, hanem egészen. Ha félig teszem, akkor nemcsak keresztbe állok, hanem még mások útját is akadályozom.

Egyszer egy faluban elhatározták, hogy esőért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki hozott esernyőt is. Ez a hit.

Amikor egy kisgyermeket édesapja a levegőbe dob, a gyerek nevet, mert tudja, hogy apja elfogja kapni őt. Ez a bizalom.

Amikor éjjel aludni térek, nincs rá biztosíték, hogy reggel felébredek. Mégis beállítom az ébresztőórát. Ez a remény.

A hit, a bizalom és a remény akkor tud növekedni bennem, hogy ha visszatérek mindig ahhoz a ponthoz, ahol eltévedtem és onnan folytatom tovább az utat.

„Higgyetek az evangéliumban”: az evangélium örömhír. Ez a negyedik kijelentés. Az örömhír pedig az, hogy betelt az idő, mert a teljes időben Isten egészen közel van. Ha visszatérek Hozzá, önmagam leszek, újra teljesnek fogom érezni magam. Érzem az idő teljességét. Érzem azt, hogy nemcsak közel, hanem egészen bennem van az Isten országa és akkor felnőtten is a gyermek szemével látok.

Teljes az idő. Közel az Isten. Forduljak Feléje. Higgyek, bízzak Őbenne!