A keleti egyháznak helye van a katolikus egyházban – Interjú Kocsis Fülöp metropolitával
P. Vértesaljai László SJ –Vatikán
Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érseket, aki a Szentatyánál járt, megköszönni a magyarországi látogatását. Nagy öröm volt a görögkatolikusság számára Magyarországon – még a látogatást megelőzően – az a hír, hogy a Szentatya meglátogatja a görögkatolikusokat külön, a budapesti Rózsák terén, a VII. kerületben. A latin rítusúak a saját részükről mondtak köszönetet, a görög testvérek nevében pedig az érsekük. Először is, mit köszöntél és hogyan fogadta Szentatya ezt a köszönetet, Érsek Atya?
Hát, hogyha még belefér egy picit, az előzményekről szólni néhány gondolatot?
Igen.
Az is besegített a gondviselés részéről, hogy éppen a Rózsák terei Szent Erzsébet nagy templomot választották arra, hogy Ferenc pápa ott találkozzon a szegényekkel. Úgyhogy az én kérésem már csak arra vonatkozott, hogy jöjjön át az út másik oldalára, merthogy ott van a mi görögkatolikus templomunk is. Hogyha mondjuk azzal állok elő, hogy jöjjön el Máriapócsra, nem valószínű, hogy igent mondott volna, minden jó szándéka ellenére is. De valóban érzékeltük azt a szervezés során, hogy ő maga, a szervezők fontosnak tartották, hogy a görögkatolikus egyházzal is legyen találkozása a pápának, amikor Magyarországra jön. Ez teljesen beleillik abba a szemléletbe, gondolatba, hogy a keleti egyháznak mindenképpen megvan a maga helye a katolikus egyházon belül is, és ezt Ferenc pápa, mondhatom, az elődeit is követve ebben, továbbra is nagyon hangsúlyosnak tartja. Úgyhogy ez lehetett az oka annak, hogy akkor eljött hozzánk és most is örültem, hogy ebben a delegációban helyet kaptam és személyesen megköszönhettem az ő látogatását nálunk, a görögkatolikusoknál.
Emlékezett ő a látogatásra, amit nálatok tett, a görögkatolikus templomban?
Hogyne, hogyne! Mindig élcelődik egyébként ezzel, hogy hát itt a görögkatolikusok ezek valami „skizmatikusok” (eretnekek) vagy kifélék, mifélék, de mindig hangsúlyozza a mi különlegességünket és én ennek nagyon örülök. És most is így volt, így fogadott engem személy szerint és én említettem neki, hogy a szinóduson majd újra fogunk találkozni. Úgyhogy mondhatni, hogy ilyen nagyon atyai szeretettel fogadott engem és bocsátott aztán útra.
Emlékszem, a görögkatolikus templomban tett látogatása a Szentatyának nagyon személyes jellegű volt. Merthogy olyan sokan voltak, meg kisebb a templom mérete is, de egészen személyes jellegű volt, a pápa pedig szereti a személyességet.
Pontosan így van. Amikor például, egy apró mozzanatot hadd emeljek, ki, ahogy jött ki a pápa a templomból, már megvolt a közös imádság, az áldás, ajándékokat átadtuk neki, és ott voltak a segédek, hogy a tolószékbe beleültessék. És ő maga jelzett, hogy ő szeretne gyalog kijönni, a saját lábán – tudjuk, hogy mennyire kínkeservvel nagyon sok fájdalmat okoz ez neki…
Főként lépcsőkön lemenni.
Ez adott neki lehetőséget arra, hogy közvetlen odamenjen az egyes gyermekekhez, atyákhoz, személyekhez és így például kezet tudott fogni a régi parókus atya, egy idős, nyugdíjas atya – nagyon nagy élmény volt neki, aki egyébként már hát szinte teljesen elveszítette a látását és mondtam neki, hogy itt van a Szentatya, természetesen azért jött és ott ők is kezet fogtak. Aztán egy papcsaládhoz ment oda, ahol a gyerekek is ott voltak, tehát valóban látszott, hogy ő tesz azért, hogy ez a személyes kapcsolat megjelenhessen. És aztán még egyet elmondhatok…? Már akkor úgy volt, hogy beül az autóba és megint jelzett, hogy ő még szeretne ott elmenni, az ott fölsorakozott görögkatolikushoz, ők a járda másik vagy az út másik oldalán, a járdán voltak és hát ennek óriási öröm volt, nagy lelkesedéssel fogadta mindenki, hogy aztán ott is egy gyermeket megáldott, odaadták a kezébe, ahogy ez máskor is szokott lenni. A mi munkatársainkat, vagy egyáltalán akik oda eljutottak hát csak maroknyian lehettek, nyilván pár százan, de nekik, mindenkinek óriási öröm volt.
Tőled kapott egy személyes ajándékot is a Szentatya…
Úgy tűnik, hogy mi mindig csak jelképes ajándékokat adunk. Amikor Budapesten volt, akkor egy csotkit ajándékoztunk – az a gyermekek ajándéka volt. Csotki, azt mondhatjuk, hogy az a keleti rózsafüzér, vagyis egy imafüzér, amivel mi nem a rózsafüzér imádságát mondjuk, hanem az úgynevezett Jézus imát. Majd egyszer erről is beszélgetünk hosszabban…
Amit föl lehet tenni a…
A karra vagy van ennek hosszabb-rövidebb formája is. Akkor egy nagyon szép, fiatalok által készített és a gyermekek által átadott hófehér csotkit ajándékoztunk neki. Most pedig, egy pólót adtam neki, amely megint hát…
Mármint, hogy most Rómában…?
Most, Rómában, igen. A bíboros úr átadta azt a kötetet, amely egybefoglalja több nyelven a pápa beszédeit, Budapesten elmondott beszédeit és hát ehhez képes mondjuk az enyém csak egy ilyen kis jelképes valami volt. Egy pólót adtam neki. De milyen pólóról van szó? Magyarországon van egy kis görögkatolikus fiatalok csoportja, az a neve, hogy SWOTA - Streetwear of the Apostles, tehát „a hétköznapi ruhában is légy apostol”, mondjuk így lehetne nevezni az ő munkásságukat. Ez a mozaikszó fejezi ki az ő hitvallásukat, és nagyon-nagyon ötletes, nagyon divatos pólókat, sapkákat, egyéb divatos ruhákat készítenek. Erre a pólóra az volt ráírva, hogy IC Nika, „Jézus Krisztus győz” – tetszett nagyon a pápának és még hoztam neki egy másik ajándékot is, majd ha a szinódus után – hasonlóan erre a Swotának az ajándéka – ezt nem árulom el, hadd meséljek majd erről kicsit később is.
Mit köszön különösképpen a görögkatolikusság a Szentatyának, túl azon, hogy meg-, fölkereste az ő templomukat? És tulajdonképpen rajta keresztül az egész egyházat, mind a három egyházmegye híveit, papjait megérintette?
Említettük ezt a személyességet, amelyet mi mindig megtapasztalunk, illetve a görögkatolikus egyházért, illetve a keleti és a nyugati egyház közeledéséért szintén nagyon-nagyon sokat tesz Ferenc pápa. És ezek rettentő kényes és sok bölcsességet és elszántságot igénylő lépések, hiszen, mondjuk Kirill pátriárkával való találkozása is nagyon nagy jelentőségű volt. És, hát ugye azóta Kirill pátriárka ugyan más helyzetbe került és ő ebben is következetes marad és a testvéri kapcsolatot őrzi. De, volt üzenete, fontos üzenete, hogy a háborúktól viszont teljesen határolódjék el. Na most aztán a háború, az ukrán-orosz háború miránk, görögkatolikusra szintén nagyon sok feladatot is ró, megérint bennünket egészen közelről – erről is beszélgettünk egyébként a mostani találkozás során. Úgyhogy nekünk fontos az, hogy helyünk van a katolikus egyházban és azt a hivatásunkat, hogy mi az egységért éljünk és dolgozzunk, mintegy megerősíti az ő külön, felénk irányuló figyelme.
Érsek atya! Köszönöm a beszélgetést és jó szinódusi munkát kívánok!
Köszönöm szépen! Arra nagyon kérjük az imákat.
Igen. Ígérem a hívek nevében is.
Köszönöm.
Lejegyezte: Ujváry-Radics Gabriella
